Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Szomaházy istván: A csipkeverő leány_EPUB

Szomaházy istván: A csipkeverő leány_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Pergámen mester mélabúsan bólintott, s oly szemrehányó pillantásokat vetett a piszkos plafond felé, mintha sorsának összes intézői ott laknának valahol a züllött iroda magasságában.
    - Tudja-e öcsém, hogy mennyibe kerül most például a szatin métere? - rivallt rá dörgő hangon a Csipkeverő leány szerzőjére, oly módon húzva össze a szemöldökét, mintha Szebenyit tenné felelőssé az összes bűnökért, melyek a szatingyártás terén a legutóbbi évtizedekben fölmerültek.
    A végleg kétségbeesett fiatal ember most már félig kábultan terjesztette szét a karjait, de az öreg komédiás elvileg nem ismerte a kegyelmet.
    - A szatin métere harmadfél korona, tisztelt barátom, s aljas hazug lennék, ha azt állítanám, hogy a delin, a zefir, a chiffon, a voile de lain talán tisztességesebb karakterrel dicsekedhetik. Minden kereskedő voltaképp a fegyencek közé tartozik, s csak puszta véletlen dolga, ha a sötét cellát elkerüli. Vegye most már ezt az általános becstelenséget s kalkulálja bele abba a költségvetésbe, amit a Csipkeverő leány jelmezeiről szükségképpen készítenünk kell. Mit gondol, kedves magyar Offenbach: ki fogjuk állítani az operettjét hitvány negyvenezer koronán alul?*
    Diadalmasan vállon veregette a boldogtalan szerzőt és sárga fogait rávicsoritva, így folytatta:
    - Olyan igaz, mint hogy élek, barátocskám: negyvenezer korona még csak nem is pénz, ha a Csipkeverő leány-nyal a szemtelen pestiek szemét el akarjuk kápráztatni. Én mondom magának, hogy ez egyáltalában nem számít pénznek, mert ma már Baranya-Derecskén is jól tudják, hogy kockázat nélkül a szinpadon se lehet igazi siker. És végre: csakugyan olyan nagy pénz volna negyvenezer koronácska a dúsgazdag Sembach Györgynek, aki azt a nemes ambiciót hordja keblében, hogy a cinikus Budapestet tehetségével a lábai alá tiporja?
    A fiatal ember felütötte a fejét: most végre megértette, hogy miről van szó. Megértette és fenékig belelátott a furfangos vén ember lelkébe, aki egyszerűen negyvenezer korona fizetséget kívánt tőle, amiért az operettjét színre hozza.
    - Tehát úgy szokás, hogy a szerző fizeti meg a jelmezek árát? - kérdezte most már némi gúnnyal Pergámen mestertől, aki oly ájtatos szemforgatással ült helyén, mintha magában valami csendes imát mormolna.
    - Hogy szokás-e? Édes fiam, ez szokás is, nem is, mint például az, hogy valaki császárszakállal vagy borotvált arccal jelenik meg a nyilvánosság előtt. Kinek a császárszakáll illik jól, kinek a borotvált arc, - magának fiacskám, nézetem szerint a borotvált arc illik. A néhai Offenbach nem fizetett a színháznak, amiért Szép Heléná-ját színre hozták, de az a tiszteletreméltó ügyvéd, akinek Jégkopogás című szimfóniáját a minap a ferencvárosi filharmonikusok bemutatták, tízezer pengőcskét áldozott a nemes célra, hogy nevét a nyilvánosság megismerje. Ez tisztára szokás dolga s nem látom be, miért ne áldozhatna barátocskám negyvenezer koronát, mikor az öreg Sembach bácsi annyi jó bankót összegyüjtött életében. Hát kívánhatná, hogy a magam pénzéből öltöztessem föl a Csipkeverő leány szüzeit és martalócait, mikor a tisztelt szülői házában még fidibusznak is husz koronásokat használnak?
    Szebenyi egy szerény kézmozdulattal felelt a kérdésre, Pergámen mester pedig kijelentette, hogy csupán a kedvezőtlen színházi konjunkturák késztetik az efféle kicsinyeskedésre, mert ő normális körülmények közt még a velszi hercegnél is nagyobb gavallér. Oh, kedves barátom, voltak idők, mikor negyvenezer koronát a mellényzsebemből is kiráztam, s még a tantiémeken kívül is ajándékokkal halmoztam el a szerzőket, akik műveikkel szerény műintézetemet megtisztelték.
    - De hiszen, ha jól tudom, hát a nagybecsű színháza még ma is aranybánya! - kiáltott föl csodálkozva a zeneszerző.
    - Aranybánya? Nem kívánom, fiacskám, hogy a Sembach-cég vállalata ilyen aranybánya legyen, mert akkor hamarosan csődbe jutnának. Hát józan üzletember létére maga is a külszín után itél? Igen, a színház minden este zsúfolva van, de ha maga a szabadjegyeseket valami ideális közönségnek tartja, hát bizonyisten, nem irigylem az ízlését. Miért nem mondja mindjárt azt is, hogy bérházaim is vannak a városban?
    - Hát nincsenek?
    - Vannak, drágaságom, vannak, de Rotschild éljen meg abból a jövedelemből, amit nekem a négyemeletes palotáim hoznak. Menjen csak a telekkönyvbe és az adóhivatalba, - ott majd hamarosan föl fogják világosítani, hogy kinek van jobb dolga: a háziúrnak-e, vagy a fegyházban ülő sikkasztónak? Nem, fiacskám, igazán nem volt érdemes megöregednem azért, hogy vénségemre ilyen fene nagy nábob legyen belőlem!
    Elhallgatott és mélabúsan megbólintotta nehányszor fehéredő rókafejét, - ebben a poseban csakugyan el lehetett volna hinni róla, hogy lyukas cipőben jár és keserű liptói sajtot vacsorázik. Legalább Szebenyi, aki életében talán sohase találkozott álnok vagy hazug emberrel, még az ennél nagyobb nyomorúságot is készséggel elhitte volna neki.
    - És negyvenezer korona elég lesz a Csipkeverő leány kiállításához? - kérdezte most már bizonyos részvéttel, melyet minden arcvonása visszatükrözött.
    Pergámen mester egy patriárka komolyságával bólintott.
    - Elég, fiam! És ha nem lesz elég, hát legföljebb fölveszünk még egy jelzálogkölcsönöcskét az üllői-uti bérházra, de magától, fiam, egy hitvány krajcárt el nem fogadok többé!
    Oly puritán nemeslelkűséggel mondta ezt, mintha valami hallatlan jótéteményben részesítené az előtte ülő fiatal embert, mintha egész életére lekenyerezné az áldozattal, hogy negyvenezer koronán felül még egy veszett fityinget se hajlandó kizsarolni a Sembachok vagyonából.
    Szebenyi most belenyúlt a belső zsebébe s egy mérgeszöld checkkönyvecskét halászott elő a tárcájából. Azután szó nélkül tollat fogott és kitöltötte a blankettát.
    - Parancsoljon! - mondta udvariasan a vén desperadónak, aki csontkeretes pápaszeme mögül szinte szerelmesen simogatta végig a hosszúkás papirlapot.
    Pergámen mester egy futólagos pillantást vetett a checkre: negyvenezer koronáról volt kiállítva és az Angol-Osztrák-Bank budapesti fiókjához szólott.
    - All right, - mondta egyszerűen, miközben az értékes cédulácskát egy hanyag mozdulattal a fiókjába csúsztatta.
    Szebenyi fölállt és búcsúzott, de nem juthatott el az ajtóig, mert Pergámen mester most egyszerre a nyakába omlott. Az agg Sobri Jóska vállai remegtek a fölindulástól, szemében pedig az elérzékenyülés könnyei csillogtak.
    - Fiam, - mondta és hangja ugyanaz volt e percben, mint negyven évvel azelőtt, mikor az enyingi színházban a Szegény ifju cimszerepét eljátszotta, - szeretett fiam, én mondom neked, hogy a Csipkeverő leány európai szenzáció lesz. Nevezzenek a legutolsó ripacsnak, ha a remekművedet százötvenszer ki nem hozom! Híres embert csinálok belőled, olyan igaz, mint hogy Pergámen Sándor a nevem!

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306976
Webáruház készítés