Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Színi Gyula: Studiumok. Irodalmi és művészeti tanulmányok_EPUB

Színi Gyula: Studiumok. Irodalmi és művészeti tanulmányok_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Beardsley huszonhatéves korában halt meg és korán porrá omlott földi életének mindössze hat esztendejét áldozhatta fel művészetének.
    Hat esztendő: egy lángelmének csodálatos, korán érett, bámulatosan gyors és merész vonalú kifejlődése azok szemében, akik elmélyedtek a műveibe és a modern illusztrátorok és rajzolók egyik fiatal ősét látják eme meteórszerűen elhunyt ifjúban. Mint ahogy hindu varázslók az emberek szemeláttára pálmamagot ültetnek el és ezt bűvös szavaikkal hihetetlenűl rövid idő alatt karcsú és terebélyes pálmafává varázsolják, olyan emberfeletti csoda a Beardsley művészetének hatesztendei virágzása.
    Neki is megvoltak a varázsigéi, a bűvös mondásai, amelyek nélkül a csudapálmák nem nőnek meg. Ruskin, Burne-Jones és Rossetti virágkorában, amelyre művészi débütje esik, nem vonhatta ki magát a prerafaeliták hatása alól és ő is merített a quattrocento nagy mestereinek öröküde forrásából. Mantegna, Benozzo Gozzoli és Botticelli voltak az ideáljai, akiket egész lélekkel szeretett és akik külömb mesterei voltak, mint mister Brown, az »Art School« tanára, akinél tanulmányait kezdte. Az olasz hatás ép oly nyílvánvaló nála, mint a XVIII. század maitres débonnairesjeinek befolyása vagy a japáni és hindu tanulmányok nyoma. Ha még irodalmi impresszióit is tekintetbe vesszük - Horatius, Juvenalis, Ben Jonson, Pope, Malory, a »Liaisons dangeureuses«, Balzac, Flaubert és Wilde Oszkár művészete egy-egy új ihlet forrását nyitották meg előtte - továbbá, ha nem felejtjük el, hogy zenei inspirációi is voltak, el kell csodálkoznunk rajta, hogy hat esztendő alatt ennyi bűvös igét és ennyi termékeny csirát tudott magába szívni ez a korán hervadt csodapálma, vagy hogy hasonlatunk még melegebb legyen: ez a százéves áloé, amely hat esztendeig szakadatlanul virágzott.
    Ha egyszerű utánzó vagy megérző lett volna, már régóta napirendre tért volna felette a világ. Ehelyett azt látjuk, hogy az érdeklődés - a komoly művészi érdeklődés - egyre fokozódik irányában és ma már konstatálni lehet nagy és feltünő hatását ép a modern rajzolók legfinomabbjai.
    – A rajzai - mondja Otto Eckmann - a legszubtilisebb csemegék érző emberek számára, akik nem kutatnak benne balgamód úgynevezett eszméket, hanem átengedik magukat lapjai ornamentális hatásának. A szuverén izlés, amellyel az alkotó művész csak így és egy hajszállal sem máskép vezet egy vonalat vagy nyújt egy síkot, ez a döntő, nem pedig az egészen mellékes és többnyire véletlen novellisztikus eszme... Hogy egy művészi munkával szemben megálljunk, ahhoz nemcsak odaadás és elmélyedés kell, hanem mindenekelőtt kongeniális érzés - és ezt ép oly kevéssé lehet könyvekből megtanulni, mint a zenében a hallást...
    *
    Aubrey Vincent Beardsley 1872. július 21-én született Brightonban. Gyönge, beteges gyermek volt, úgy hogy kilencéves korában már a tüdőbaj szimptomáit konstatálták rajta és gyorsan Epsomba küldték üdülni. Később családjával együtt Londonba költözött. Szüleiről nagyon keveset jegyeztek fel az életírói, a nővéréről ellenben tudják, hogy épen olyan zenei csodagyermek volt, mint Aubrey, aki már tizenegyéves korában a nyílvánosság előtt produkálta magát nővérével együtt. A két zenei és művészi hajlandóságú gyermek közt mindvégig fennmaradt a testvéri és szellemi rokonszenv.
    Aubrey, mint afféle koránérett gyermek, egy bizonyos korban, amint feljegyezték róla, elkezdte falni a rémregényeket és nagy terveket szőtt. Meg akarta írni a spanyol Armada történetét és tizenhárom éves korában mint a brightoni Grammar School növendéke »Browne Study« címmel bohózatot írt, amelyet tanulótársai elő is adtak. Rajzoló tehetsége is ébredezett. Karrikirozta a tanárait egy »Past and Present« című kis diákújságban, amilyet nálunk az önképzőkörök poétái szoktak »szerkeszteni«.
    Tizenhatéves korában kilépett az iskolából és Londonba ment egy mérnöki irodába rajzolónak. Egy év múlva ezt a terhes hivatalt feladta és a londoni »The Guardian« nevű biztosító intézetnél kapott irnoki állást. 1888 őszén tüdővérzése támadt, abba kellett hagynia minden kenyérkereső kisérletét és azontúl csak a művészetének és az egészsége ápolásának élt.
    Brown mester »Art school«-jában végezte az első tanulmányait, de oly gyorsan kifejlődött, hogy odahagyta első tanárát és a maga erejéből fejlődött tovább. Burne-Jones és Puvis de Chavannes korán felismerték benne a művészt és buzdították. Húsz éves korában már mint kész mester állt a világ előtt.
    Első rajza a »Studio« folyóirat legelső számában jelent meg, ahol Joseph Pennel ismertette a közönséggel. Wallance, William Morris életírója és tanítványa mutatta be a modernek kiadójának, John Lane-nek, aki összegyűjtött műveinek most is a kiadótulajdonosa.
    Dent kiadó pedig megbízta, hogy Malory, XVI. századbeli költő »Morte d’ Arthur« című művét illusztrálja. Ezt tekintik főművének a »Volpone«-illusztrációkkal együtt, amelyeket halála miatt nem fejezhetett be.
    1894-ben Wilde Oszkár Salomejának angol fordítását illusztrálta. Ennek az évnek az áprilisában jelent meg a »Yellow Book« című irodalmi és művészeti negyedéves folyóirat, amelynek Beardsley a művészeti szerkesztője lett. A kiadójával azonban meghasonlott és 1896 januárjában megindította Symons Arthurral, a híres kritikussal - aki később gyönyörű tanulmányt írt Beardsleyről - a »The Savoy« című folyóiratot, amely azonban pártolás hiánya miatt csakhamar megszűnt. Beardsley illusztrációkkal kereste meg a kenyerét, de a betegsége folyton akadályozta benne és a halál sejtelmével töltötte el. Elmélyedt a miszticizmusba és 1897 márciusában áttért a katolikus vallásra.
    Tüdőbaja ekkor már annyira megtámadta, hogy a rideg tavasz elől el kellett mennie Angliából, ahová többé vissza nem is térhetett. Páris és Dieppe enyhébb éghajlata alá menekült s végre a halál elől a Riviérára szökött. Mentoneban érte utol a korai halál 1898. március 25-én, huszonhatéves korában.
    *
    A perverzitás vádja, amely ellene még most is újból fel-felmerül, csak rémmese, amelyet »Salome«-illusztrációinak és a »Lysistrata« görögösen erotikus motivumainak köszönhet. 1894-ben, mikor az angol Salome megjelent, nemcsak Wilde Oszkárt, hanem őt is megtámadták. Holott Beardsleynek semmi köze sem volt Wilde Oszkár költészetéhez, sőt - amint Robert Rosstól tudjuk - Wilde-del nem is rokonszenvezett. Kicsinylése a »Saloméval« szemben leginkább abban a zárórajzban mutatkozik, hol a halott Salomét a démonok egy púderes skatulyába temetik. Mégis csodálatos, hogy ebből a műből, amellyel nem érzett lelki rokonságot, merítette egyik legmélyebb inspirációját.
    Talán ezért maradt fenn vele szemben a gyanú és a vád, amelyet még táplált az, hogy a legkülönösebb motivumokat használta fel ornamensül: démonikusan feldagadt embryókat, más állapotban lévő nőket - Manon Lescaut-t példáúl ilyen érdekes állapotban rajzolta meg - phallosokat, mammákat, perverz szemeket és ajkakat, sőt a Volpone-illusztrációkban eljutott a hindu mitológiára és a renaissance groteszkjeire emlékeztető mamma- és comb-ornamensekig. Egész törekvése, lelke, iránya, hogy úgy mondjuk klasszikus és még ősibb példák felé vonzották és ezért igazságtalanúl nevezik őt dekadensnek. A modern dekadenciával nem érzett egyet és szimbolikája mély, ősi nyomokon jár. Olasz primitiv és quattrocentista művészek, de még klasszikus tanulmányok is ihlették meg művészetét.
    *
    Beardsley mint íróművész is nyomot hagyott az angol irodalomban. A művei bármily töredékesek, egy érdekes és impozáns egyéniség korai zseniális megnyilatkozásai. Fennmaradt egy »Under the Hill« című elbeszélése, amely csupa kép és exotikus szinpompa; két szatirikus költeménye, »Ballada egy borbélyról« és »A három muzsikus«, valamint néhány essayje, amely befejezetlen maradt, mint például a »Liaisons dangeureuses«-ről szóló tanulmánya. Rousseauról is akart essayt írni, de ezerféle terveit és törekvéseit egyszerre félbeszakította a halál, amely egy nagy művész és talán egy nagy költőtől fosztotta meg az angol nép szellemi kincstárát.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155301377
Webáruház készítés