Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Szini Gyula: Jókai - egy élet regénye_EPUB

Szini Gyula: Jókai: egy élet regénye EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Egyszer volt, hol nem volt, a Duna legnagyobb szigetén, a Csallóközben egy város, amelyre rámosolygott a szerencse. Rév-Komáromnak hívták. Jelentőségét semmi se bizonyítja jobban, mint hogy országraszóló hires kalendáriomot nyomtak benne, ami annál nagyobb szó, mert az országban abban az időben nagy, népes területek voltak, ahol a naptár volt az egyeden nyom-tatvány, amelyért a betűre szomjas emberek pénzt is adtak.
    Református családok polcán két nélkülözhetetlen könyvet találunk ebben a korban: a bőrbe kötött kapcsos bibliát, amely apáról fiura szállt és amelynek végébe a könyvkötő rendszerint néhány üres oldalt illesztett, hogy a család nevezetesebb eseményeit, mint születéseket, esküvőket, elhalálozásokat, stb. föl lehessen jegyezni; és a kalendáriomot, amelynek minden hónapjához üres lapok voltak fűzve, hogy oda lehessen fölírni a borjak, malacok, stb. szaporodását, az ezüstnemüben beállott hiányokat, az interesre kiadott pénzt, a napszámosoknak kifizetett bért, stb. A naptárnak tehát olyan fontossága volt, mint kereskedő életében a főkönyvnek és évről-évre eltették.
    A révkomáromi kalendáriom az Úrnak ezernyolcszázhuszonötödik évét tartotta számon, amikor nemes, nemzetes és vitézlő ásvai Jókay József úr, aki Rév-Komáromban az «árvák atyja» volt, a kapcsos biblia egyik hátulsó levelére följegyezhette, hogy február 18-án fiugyermeke született, aki a keresztségben (február 20) a Móric nevet kapta. Ez a név nem véletlenül és nem valami családi hagyományként került az anyakönyvbe. Jókay József, az újszülött apja minden szépért és jóért lelkesülő «széplélek» volt és álmainak hőse a kalandos életű kamcsatkai utazó, gróf Benyovszky Móric volt. Ennek a névnek a mult század elején olyan csodálatos varázsa volt, hogy egy csomó újszülött fiugyermeknek adták egy egész életre szóló emlékül a Móric nevet.
    A ház, amelyben a Móric nevű gyermek megszületett, a Katz-ház nevet viseli, de nevezik a «néma ház»-nak is, mert nincsenek utcára nyíló ablakai. A vallásüldözések korában a hitükhöz ragaszkodó kálvinisták építették ilyen némának és vaknak a házat, hogy az utcáról leselkedő szemek és rosszindulatok ne zavarják egyszerű istentiszteletüket, amely imából, biblia¬magya-rázatból és zsoltáréneklésből áll. Az ilyen ház természetesen nincs a város szivében, hanem kissé távolabb, a Vármegyeház-utcában.
    A házban keresztelőre készülnek. A komámasszonyok, akik a rokonságból valók, sütnek-főznek. Tuba Lidia halpaprikást készít, amelynek módját a komáromi halászoktól tanulta. És mialatt tésztát gyúrnak, vagy a keresztelőkalácsba való mazsolát édesítik tejjel, megbeszélik az újszülött csodálatos érkezését.
    - Olyan fekete volt a lelkem, mint a szerecsengyerek, mikor a világra jött, mert a köldökzsinór a nyaka köré csavarodott. Hajszálon múlt az élete. No, de legalább burokban született.
    - Fabatkát se adtam volna életéért - mondja egy tapasztalt asszonyság. - Szegény Mária, az anyja, már az előző gyermekeivel is sokat szenvedett. Mind a kettő fiu volt, mind a kettőt Lajosnak keresztelték és mind a kettő korán elhalt. Ezt az új porontyot is Lajosnak akarták nevezni, mondtam nekik: az istenért, ne tegyék, mert ez bajt hoz. Erre aztán apja kívánságára Móricnak keresztelte meg ma reggel Csepy Mihály tiszteletes uram. Móric! Miféle név!
    Alighogy ezt mondta, beállított a tornácra Móricz György uram, komáromi szekeresgazda, fekete ünneplőben, amelyet ezüstgombok és filigrán ezüstlánc díszített és a komáromi Móriczok nevében, akik mind szekeresgazdák, bejelentette, hogy nagy tisztességnek tekintik, hogy az ő nevükre keresztelték meg a kisdedet és ezt meg is fogják hálálni. Nem üres szó a komáromi szekeresgazda ígérete és később, amikor Jókayék házat építettek, valamennyi Móricz három-háromnapi fuvart vállalt ingyen a házépítésnél.
    Az egyik komámasszony most így szól:
    - Tudjátok-e, mit jósolt egy cigányasszony Jókaynénak? Ez akkor volt, mikor Pulay Mária még csak menyasszonya volt Józsefnek, aki mint inzurgens harcolt a franciák ellen.
    «A te vőlegényed mostan vitézkedik - mondta a cigányasszony -, de nem hal meg, hazakerül, hanem azért ez a könyv is (Mária a kertben épp könyvet olvasott) megszáll téged: akárhová eldugod, kinő a földből, nagy fa lesz belőle, akinek minden ágán csupa könyv terem majd, mint vadkörtefán a vackor.»
    És míg a komámasszonyok így váltják a szapora szót a konyhán, benn az ágyasszobában egy halovány asszony fekszik az ágyban és gyönge kezével ringatja a bölcsőt, amely mellette két oszlopra van fölfüggesztve és amelyben egy szőkehajú, kékszemű csecsemő nyöszörög alig hallhatón.
    Tekintélyes, masszív, empire-stílű bútorok díszítik a szobát és a sublóton alabástrom-oszlopos bronzóra ketyeg. Halkan kinyílik az ajtó és belép egy körülbelül negyvenötéves, szőke, szelíd-arcú, kékszemű férfi, aki még az ajtón kívül elbúcsuztatta a befonthajú paraszt atyafit, aki valami árvaszéki ügyben kereste föl. Az ágyhoz lép halkan, a halovány asszony fölé borul, megcsókolja, aztán még halkabban a bölcső fölé hajol és boldogsággal, könnyel a hangjában mondja:
    - Mit csinál a mi fészekfentőnk?
    Ez a két ember, aki ebben a halkan ketyegő szobában egy harmadik fölött egymásra borul, külön figyelmünkre méltó, ha egyébért nem, azért, mert ők a szülei Jókai Mórnak.
    A költő apja szelíd, jólelkű, merengő ember, aki szülei akaratából az ügyvédi pályára készült, amelyen mindig teher a puha szív. Fel is kopott volna az álla mint fiskálisnak, ha nincsenek befolyásos rokonai, akik hivatalba segítették. Ő is, felesége is kiterjedt, előkelő rokonsággal dicsekedhetik, akik közt a Beöthyek, Fogthűyek, Konkoly-Thegék, Tubák Komárom város és vármegye hatalmasságai közé tartoznak. Az ügyvédből árvaszéki hivatalnokot csinálnak, aki-nek évi kétszázötven forint fizetése van, ami akkor nem megvetni való jövedelem, ha hozzá öröklött vagyona van az embernek és a felesége is hozott valamit a házhoz.
    Ez a Jókay József alapjában véve boldog, sorstól elkényeztetett ember. Hiszen ami akaraterő, tevékenység, kezdeményezés hiányzik belőle, annál inkább megvan feleségében, Pulay Máriában. Amit a magyar «kardos menyecské»-nek nevez, ebben az asszonyban hatványo-zottan van meg. Környezetében «vicispán»-nak nevezik ellentmondást nem tűrő erélye miatt. Ő sarkalja álmodozó urát tettekre, ő tartja rendben a házat és a gazdaságot, ő vigyáz azok körmeire, akik minden fölcseperedő, gazdagodó házban résen vannak, hogy szétvigyék, el-lopják azt, amit mások szorgalommal gyüjtenek. A ház sárkánya, éltető lelke, tengelye, mert körülötte forog minden.
    Afféle látszólag egyenetlen házasság ez, amit cikornyátlan paraszti nyelven így jellemeznek: kardos asszony - pipogya férj. De néha épp ezek a házasságok a legboldogabbak és legszerencsésebbek, mert a házasfelek jellemei valahogy kiegészítik egymást. A harmóniát pedig az biztosítja, hogy az egyik uralkodik, a másik engedelmeskedik.
    Igaz, hogy a szerepek meg vannak cserélve: itt az asszony férfias, a férj pedig nőies lélek. Itt a férjnek vannak olyan kósza ábrándjai, amilyeneket más házasságban az asszonyok szoktak táplálni: költő vagy festő szeretne lenni, de mindegyik művészetben csak dilettáns és kény-telen az «irodalmi gentleman» szerepére szorítkozni, színészeket és írókat pártol, ahogy és ahol lehet, szép verseket másol le füzetekbe kalligrafikusan és saját rajzaival cirádázza őket. És álmainak hőse gróf Benyovszky Móric, a kalandok és tettek hőse.
    Ennek a házasságnak vegyi összetétele azért érdekel bennünket, mert sok tekintetben ma-gyarázatát adja annak a bonyolult jelenségnek, aki ott ring mellettük a bölcsőben és azzal az ártatlansággal alszik, amely mintha egy más világé volna, mint a miénk.
    És mi lenne, ha egy nemtő, aki a jövőbe lát, odalopakodnék most a bölcső mellé és az egyszerű embereknek fölfedné a jövendőt? El se hinnék neki, meg se értenék, ha így szólna hozzájuk:
    «Nagy ember lesz a fiatokból. A cigányasszony igazat jósolt. Mesetermő fa lesz, mire Jókai Mórnak fogják hívni, mert jön egy kor, amiről ti nem is álmodtok, amikor a nemesemberek le fogják vetni predikátumukat és ipszilonjukat. 1848: tüzes betükkel látom írva a jövendők viharos egére.
    «Fiad, asszony, történelmet fog csinálni, világokat fog mozgatni. Erős és erélyes lesz, mint te, Pulay Mária. De belül szelíd és pulya lesz, mint az apja. És ezért sok keserűség, csalódás fogja érni. De vigasztalásul, jóra forduló átkul megkapja majd a ,szézám’-ot, amellyel a mese asztala akkor terül meg előtte, amikor csak akarja és oly bőven, dúsan, ahogy ezt ebben a szegény országban még nem látták.
    «Nagy ember lesz a fiadból, Mária. Fejedelmek barátja lesz, amiről te álmodol. És művész lesz, amiről férjed álmodik, de még álmában se tud felröppenni oda, ahová fia diadalmasan fog fölszállni, mert ez a ti fészekfentőtök olyan táltos, aki megvalósít apai és anyai ági minden álmot; de hát ti ezt nem értitek meg.»
    Ki érti meg? Ki tud mélyére látni az ilyen csodának, amely a komáromi városi hivatalnok házára szállt?
    Tél van, a keresztelő lakzira szánkón érkeznek a vendégek és amint leverik magukról a havat és kibújnak décbundáikból, van selyemsuhogás, levendula-illat, amellyel megtelik a «szépszoba». Keresztelői kalács a szépen megterített asztalon, körülötte finom porcelláncsészék várják a kávét, amely nagyon világos lesz, mert takarékoskodni kell a kávébabszemekkel. Egy-egy öregebb úr még rizsporos copfot vagy hajzacskót visel és Napoleon gránátosairól beszél, akik közül nem egy jóbarátja volt. A fiatalabbak «a hölgyek gráciájába» ajánlják magukat és párisi módra viselkednek. A hölgyek közt van Gózonné Jókay Zsuzsánna, a «fantaszta», aki a keresztelőünnep jó hangulatában folyton versekben beszél, amin nagyokat mulat a vendégkoszoru.
    Valahogy azt ne higyjük, hogy valami átokverte, hóbasüppedt vidéki városkában vagyunk. Rév-Komárom 1825-ben gazdag város, valóságos Eldorádó még.
    Gabonakereskedőit és fakereskedőit nemcsak az egész országban, hanem a külföldön is ismerik. Hiszen hajóik Bécstől Orsováig járnak. A komáromi «super»-ok vagyis hajóácsok céhe, azt lehet mondani, világhírű egészen addig, amíg Stephenson a vasutat és Fulton a gőz-hajót föl nem találja. Mesébe illő kincsek özönlenek Komáromba és levetinci Timár Mihály, az «Aranyember», a hihetetlen gazdagságú világkereskedő nem mese.
    A komáromi kereskedők a Rácok utcájában, a komáromi Cityben székelnek. Itt állt Brazovics Athanáz háza is; a ház földszintjén kávéház van, ahol a kereskedők adnak, vesznek, börzéz-nek. Nagyon természetes, hogy ott, ahol a kereskedelem virágzik és a gazdagodó városi polgárok a kor szellemében egyre jelentősebbekké válnak a pénzükkel, a dzsentri is, amely a nemesi telkek, házak, földbirtokok és hivatalok ura, szintén cseperedik föl, mert a város lüktetése magával ragadja. A nemesek és a meggazdagodó «kalmárok» közt lassankint a társadalmi választófalak is leomlanak.
    A legnagyobb házat Domonkos Jánosné viszi, aki három leányát dzsentrikhez adja férjhez. Lidi nevű leányát Pármándy Dénes, az első magyar képviselőház későbbi elnöke vette el, második leánya, az, aki «A tengerszemű hölgy» néven van megörökítve, egy Zámory nevű földbirtokos neje lett. És ezeknél a Domonkoséknál harminckétezer palack tokaji aszu áll a pincében.
    A komáromi gazdagságról némi fogalmat ad, hogy 1838 telén szánkófelvonulást rendeznek, ami az akkori világ egyik kedves mulatsága és háromszáz jómódú család jelentkezik. A komáromi kiskirályok, a Ghiczyek, Pázmándyak, Sárközyek hetedhét országra szóló mulatságokat csapnak.
    Igaz, hogy a közlekedést ebben az időben csak ló és kocsi bonyolítja le, de a «gyors parasz-tok» nyergesújfalui lovaikkal mint a villám teremnek Bécsben, ahol az «Arany Bárány» előtt van a főhadiszállásuk és még hamarább érnek váltott lovakkal Pestre, ahol a Széna-téren a «Három oroszlán» fogadó előtt van az állomásuk. Bécs kultúrájával és Pest egyre izmosodó nemzeti irodalmával és művészetével Komárom a leggyorsabb és állandó összeköttetésben van.
    Így aztán nem lehet csodálni, hogy még «irodalmi szalón» is alakul Rév-Komáromban. Ennek a szalónnak középpontja Weinmüller Franciska, egy szépséges és európai műveltségű hölgy, aki egyike az akkori Magyarország leggazdagabb örököseinek. Hiszen apja, Weinmüller Bálint nemcsak nyomdát hagyott rá, hanem a «Komáromi Kalendárium»-ot is, amely minden évben több százezer példányban terjedt el az országban. Ponyván, néhány garasért árulták ezt a száz évnél idősebb naptárt, mégis akkora jövedelmet jelentett, hogy egy kisebb német hercegség fejedelme is szívesen elfogadta volna.
    Weinmüller Franciska szalónjának legfőbb ékessége Czuczor Gergely, a magyar korai bieder-meiernek ez a finom költő-abbéja. Czuczor bencés pap és a komáromi gimnázium tanára ebben az időben, egyben a «Kalendárium»-ot is szerkeszti, amelyben több tréfás, borsos verse is megjelenik. Franciska és Czuczor barátságáról az egész város suttogott.
    A dúsgazdag, jókedvű Komáromba, amely a Restauráció korának könnyű erkölcseit éli, pesti színészek is le-lerándultak. Az «Arany Sas»-ban léptek föl és a nemzeti újjászületésnek ebben a korában mi sem természetesebb, hogy a pesti színészeknek közönségük, sőt mecénásuk is akadt. A pesti írók közül Tóth Lőrinc, aki voltakép Komáromban volt otthon, báró Petrichevich-Horváth Lázár és Vass Gereben látogattak el szívesen komáromi vendégszerető és irodalomkedvelő házakba.
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633646946
Webáruház készítés