Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Szigligeti Ede: Liliomfi_EPUB

Szigligeti Ede: Liliomfi_EPUB
340 Ft340

Nemcsak színháztörténeti kuriózumként, irodalmunk történetének poros, múzeális emlékeként kezelhetjük e vígjátékot, s így diákoknak, de minden irodalomkedvelőnek kellemes perceket szerezhet.
A Liliomfi múlt századi drámatermésünknek egyik legtöbbet játszott, színpadról, filmről egyaránt népszerű darabja. A könnyed hangvételű játék középpontjában természetesen szerelmi bonyodalom áll, a fiatalok boldogságát azonban legfeljebb késleltetni tudják az események, megakadályozni nem. Az álöltözetek, a komikus vénkisasszony nevelőnő, a bogaras tudós nagybácsi a humor biztos forrásai, a szabad színészélet pedig reformkori ízű lelkesedéssel ábrázoltatik. A történetben ott van a magyar társadalom valósága: Szilvay Gyulának a Liliomfi nevet kellett fölvennie, ha a megvetett színészi pályára akart menni. A darab kompromisszumos megoldása, Liliomfi visszatérése a nemesi-polgári világba részben a kor ízlését tükrözi, részben Szigligeti Ede megalkuvását (amely a későbbi önkényuralom alatt írt műveit is jellemzi). Legeza Ilona
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Harmadik jelenet
    Kányai kalappal, pálcával. Előbbiek.
    KÁNYAI balról. Ezer hordó és kulacs! A szolgálóhoz. Mit leskelődöl itt? Majd adok a legények után ólálkodni!
    Gyuri elugrik, mohón szolgál.
    SZOLGÁLÓ. A rántás -
    KÁNYAI. Majd berántalak én! Lódulj! - Erzsike sipirc a konyhába. Nézze meg az ember! Itt semmi kereseted.
    ERZSI. Csak a Nro. egybe -
    KÁNYAI. Arra semmi gondod. Konyhába! Erzsi el - szemeit Gyurin legelteti. Ez aztán pincér a talpán! Mintha száz keze volna! - Gyuri szolgám jöszte. Én megyek a vásárra. A búzámat árulják, azután borjúkat is kell venni. Azalatt, fiam, menj le a pincébe, az ötödik hordót csapra ütöd, vásárra az is jó. Ha nyolckrajcárost kérnek, abból adsz.
    GYURI. S ha tizenkét krajcárost?
    KÁNYAI. Akkor is abból adsz.
    GYURI. S ha tizenhatost?
    KÁNYAI. Akkor is abból adsz - értetődik - az idegen birkáknak.
    GYURI. Igen, de -
    KÁNYAI. Gyuri fiam, te szorgalmas, becsületes, okos, ügyes, derék pincér vagy, de nem értesz a dologhoz, nem tudod, mi az a mismás. Most pedig menj a Nro. egybe; szolgálj, de úgy, hogy egyik lábad ott - a másik itt legyen. Ha itt lesz dolgod, hadd azokat ott kiabálni: ha pedig ott lesz dolgod, hadd ezeket kiabálni. Megsimogatja. Te vagy egyetlen pincérem... Itt úgyis ritkul a vendég. Egy, kettő... aztán le a pincébe.
    GYURI félre. Csak szólni mernék! El balra.
    KÁNYAI. Jeles fiú, jobb pincért Párizsból sem kaptam volna. S ami a legfőbb, egy krajcárig sem csal meg. - Vigyáztam rá! Menni akar.

    Negyedik jelenet
    Szomszédasszony, előbbiek.
    SZOMSZÉDASSZONY. Szomszéd, egy szóra!
    KÁNYAI. No szomszédasszony?
    SZ. ASSZONY. Hát csak nem adta fiamnak Erzsikét?
    KÁNYAI. Nem biz’ én!
    SZ. ASSZONY. Hát csak különb legény az a pincér? Persze, az ily jöttment mindig kedvesebb, kapósabb!
    KÁNYAI. Mi baja a pincérrel?
    SZ. ASSZONY. Hát csak neki adja Erzsikét?
    KÁNYAI. Mi köze Erzsikének a pincérhez?
    SZ. ASSZONY. Hát nem tudja?... Hát csak értik egymást.
    KÁNYAI. Micsoda?
    SZ. ASSZONY. Tegnap a kertben voltam. Kakasom átrepült a szomszéd kertjébe; átnézek a palánk hasadékán... mit kelle látnom?
    KÁNYAI. Szomszédasszony, csak annyit mondok, ha hírbe keveri Erzsikémet -
    SZ. ASSZONY. Csak magát ne keverje hírbe; mert nem szenvedhetem a pletykát. Én a jó erkölcs és szomszéd úr iránti barátságból szólok, s amit láttam, arra csak nem húnyhatok szemet!... Ó, bár tehetném, bár tehetném!
    KÁNYAI. Csak ki vele...
    SZ. ASSZONY. A képem még most is ég a szégyen miatt... Képzelje, a pincér és Erzsike éppen akkor csókolták meg egymást, éspedig kétszer.
    KÁNYAI. Ezer hordó és kulacs! Hah! - Erzsike, Gyuri!
    SZ. ASSZONY. Én nem akarok pletykába keveredni. Adjon isten! El.
    KÁNYAI. Heh, Erzsi, Gyuri! - De hiszen mindjárt végire járok én a dolognak. Éppen jókor!

    Ötödik jelenet
    Erzsi, Gyuri ellenkező oldalról jőnek. Előbbiek.
    KÁNYAI. Ide csak, tubicám. Félre. Mindjárt megtudom én az igazat. Igen nyájasan suttogva. Igaz-e az, gyermekeim, galambocskáim, hogy ti egymást szeretitek? No csak ki vele! De hát mi is van abban?
    Gyuri, Erzsi lesütik szemeiket, aztán egymásra néznek kérdőleg, s újra lesütik szemeiket.
    KÁNYAI. No csak ki vele; néma gyermeknek anyja sem érti szavát.
    ERZSI. Szóljon Gyuri!
    KÁNYAI saját állát végigsimítja. Hm! Fülig elpirulsz... No fiú - édes fiacskám, mondj igazat!
    GYURI Minap a kert felé mentem,
    Nagy rózsaszagot éreztem,
    Kendtekhez bementem,
    Majd megrepedt a szívem
    Azért a kendtek lányáért.
    KÁNYAI. Ugyan úgy?... S te naplopó, semmirekellő, te jöttment pernahajder - te még Erzsikéig - érted-e, Erzsikéig merted szemeidet emelni? Tudod-e ki ő - s ki vagy te?
    ERZSIKE. Édesapám, ő a legjobb, legbecsületesebb -
    KÁNYAI. Én nemesember vagyok!
    GYURI. Én is nemesember vagyok; ámbár jó pénzért eladnám szívesen, ha megvennék - No bizony!
    KÁNYAI. S te még velem szembe mersz szállani?... De... mit vesztegetem rád a szót. Köszönd, hogy országos vásár van a városban, különben stande pede elcsapnálak. A vásár alatt szükségem van rád; de ha a konyha felé mersz nézni, annál inkább menni -
    GYURI. De ha ételért kell mennem?
    KÁNYAI Az más! Tudd meg - Erzsike már másé... a híres pesti fogadósnak Schwartz úrnak reménydús fia még ma, vagy néhány nap múlva megérkezik. Ő Bécsben volt Domayernél nevelőben. - Apja azt írá, most már elvégezte a kurzust. - Tehát értsd meg, leány: ő lesz a férjed. - S te tudd meg, nekik Pesten oly fogadójok van, hol te még kályhafűtő sem lehetnél. Kétszáz vendégszoba van ott, érted, Erzsi? az mind a tiéd! Ez oly szent igaz, mint hogy ma péntek van! - S most a konyhába! - A pincébe. El.
    Erzsi kifelé indul. Kányai el.
    GYURI. No nekem ugyan megesett. Azt hívém, a lányt kapom, hát kitették a szűrömet.
    ERZSI apja elmenetét lesve. Gyuri!
    GYURI. S én sehonnai, én?... ki diák voltam, s csak azért lettem pincér, mert kicsaptak!
    ERZSI. Most mit tegyünk? -
    GYURI. Én semmirekellő, ki a vendégeknek legfeljebb húsz krajcárral számolok fel többet! - én csaló? De hiszen ha mindjárt annyi vizet töltöttem volna a borba, mint őkelme akarta!... De semmi, most már nem kímélem e zsarnok apát! Erzsike, szeretsz-e igazán?
    ERZSI. Tiszta szívből.
    GYURI. Kit szeretsz jobban, engem vagy apádat?
    ERZSI. Mindkettőtöket.
    GYURI ünnepélyesen. Itt választanod kell: a gyermeki kötelesség és a szerelem rózsája közt.
    ERZSI. Ígérem szentül, hogy Schwartz felesége nem leszek.
    GYURI. S tudod-e ki az a Schwartz?
    ERZSI. Hiszen sohasem láttam.
    GYURI. Kétszínű krokodil, ki ha feleségül vesz, megver, ki csak pénzed után ásítozik; ki megcsal, elárul, ki kártyás, részeges, ki rút, élhetetlen, valódi kannibál.
    ERZSI. Hát ismered?
    GYURI Ismerni nem ismerem.
    ERZSI. Hát kitől tudod?
    GYURI. Senkitől - de gondolom, mert téged akar elvenni.
    ERZSI. De ha fogadom, hogy tiéd leszek, vagy kifutok a világból -
    GYURI. Ó, fuss hát velem - oh, fussunk együtt!
    ERZSI. Nem értelek!
    GYURI. Van-e erőd az apai akarattal dacolni?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9786155301353
Webáruház készítés