Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Stefan Zweig: Virata_EPUB

Stefan Zweig: Virata_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az e-Könyvből:

    És karon ragadva az ámuló aggastyánt, magával rántotta a ház belsejébe. A szobasarok felé vonszolta, hol a földre terített gyékényen mozdulatlanul feküdt egy vékony, csenevész emberi test. Virata fölébe hajolt és rémülten hőkölt vissza. Egy kisfiú megmerevedett teteme volt, mely üveges tekintetét vádlón meresztette rá, mint egykor saját testvérbátyja az ellenkirály sátrában. Mellette azonban hangosan kiáltotta fájdalmát Virata szemébe az asszony:
    - Ez a harmadik, utolsó szülöttem, kit úgy, mint a többit is te öltél meg, te, akit szentnek neveznek és isten kiválasztottjának És amint Virata szavát kérdően készült felemelni védekező válaszra, máris továbbvonszolta őt a felindult asszony.
    Nézd itt az elárvult szövőszéket! Emellett dolgozott férjem Paratika, nap mint nap hófehér vásznat szőve. Nem volt nálánál jobb takács az egész országban. Messziről hoztak neki munkát, munkája pedig életet jelentett nekünk. Békében és boldogságba teltek napjaink, mert jóságos ember volt Paratika, és szorgalma ernyedetlen. Kerülte a rossz társaságot és csak otthon érezte jól magát. Három fiúgyermekkel áldotta meg házasságunkat, és közösen neveltük fel őket, hogy majdan hozzá hasonlókká váljanak derék, igazságos férfiakká. Ekkor egy vadásztól, bár sohase lépte volna át házunk küszöbét, megtudta, hogy van valaki, aki elhagyta házát és családját, hogy még itt a földön elnyerje isten országát és hogy amaz saját kezével ácsolt kunyhót magának a vadon sűrűjében. Ekkor Paratika kedélye mindjobban elborult. Esténként sokat elmélkedett és szemlélődött, és mind ritkábban hagy el szó az ajkát. És egyik éjjel, míg aludtam, fölkelt mellőlem és elment az erdőbe, melyet a jámborak erdejeként emlegetnek és ahová te is visszavonultál. Istenhez akart közelebb lenni, de mialatt lelke istennel telt meg, ugyanakkor megfeledkezett rólunk és arról, hogy az ő munkája tartott el bennünket. Szegénység költözött házunkba, és nyomában a nyomor. Fiaimnak még mindennapi kenyeret sem tudtam előteremteni, egyik a másik után halt éhen, és ma az utolsót is el kell veszítenem temiattad! Mert te csábítottad el férjemet, a te példád mutatott utat neki, és azért, hogy te közelebb jussál isten való lényéhez, három gyermekemnek kellett nyomorúságosan elpusztulnia. Hogyan akarod ezt jóvátenni, te elvakult, hogyan akarsz ezért majd felelni, ha vádlóként fogok ellened fellépni és rád mutatni legfelsőbb bíránk előtt, ki ítélkezni fog egykoron élők és holtak felett, mivel akarsz majd védekezni ártatlan gyermekeim vézna kis teteme láttán, mely görcsökben vonaglott, ezer kínok közepette, mielőtt a halál megváltottá, amíg te a madarakat etetted és távol tartottad magad minden bajtól és megpróbáltatástól? Hogy akarsz vezekelni azért, hogy egy igaz, derék embert eltérítettél kötelességétől, hogy fennhéjázó példáddal rávetted, hagyja ott családját és munkáját, mely fenntartotta őt és támasz nélkül veszendőbe menő gyermekeit? Hogy felelsz majd azért a tévhitért, melyet elvakult példáddal ébresztettél benne, hogy magányos elvonultságában közelebb lesz istenéhez, mint a való, lüktető életben?
    Virata sápadtan, remegő ajkakkal állta a vádoló szavak zuhatagát.
    - Mindezt nem tudtam és nem tudtám azt sem, hogy magányba vonultságom másoknak példaként fog szolgálni, embertársaim megbotránkoztatására. Azt gondoltam, hogy egyedül, csupán magamnak élhetek.
    - Hol van hát akkor sokat hangoztatott bölcsességed, te hétszer bölcs, ha még azt sem tudod, amit már a gyermekek is tudnak, hogy minden cselekedet isten elhatározásában nyugszik, hogy önhatalmúlag és saját akarata szerint senki sem vonhatja ki magát sorsszerűségének elhatározottsága alól? Nem voltál bölcs, csupán hivalkodó, aki azt képzelte, hogy ura saját cselekedeteinek és aki másoknak vélt épületes példát szolgáltatni. De ami neked édes volt, az nekem keserűséggé vált, és a te istennek tetszeni akaró életed gyermekeimet halálba kergette.
    Virata néhány percig elgondolkozott. Azután meghajolt az asszony előtt:
    - Igazat mondasz, és tisztán látom immár: az igazságnak több tudását és mélyebb felismerését rejti magában egyetlen nagy fájdalom, mint a bölcsek minden kiegyensúlyozottsága. Amit tudok, azt mindig csak az elesettektől tanultam, és amit láttam, az elkínzottak tekintetéből hatolt lelkem bensőjébe, örök testvérem vádoló pillantásából. Nem alázatosság volt az, melyben istenhez véltem felemelkedni, hanem hivalkodó gőg, ezt most ismerem csak fel valójában, a te fájdalmadon keresztül, melyet most veled szenvedek. Bocsáss meg nekem; hogy akaratlanul is vétkeztem ellened és mások ellen is, kiket nem ismerek. Mert az is cselekszik, aki minden cselekvéstől szándékosan visszavonul, ő is éppúgy vétkessé válik, a magányos is tovább él embertársaiban és akaratlanul is belenyúl mások sorsába. Bocsáss meg nekem, idegen asszony! Vissza fogok térni az erdőből, hogy Paratika is visszatérjen, - és új életet serkentsen öledből az elpusztultak helyébe.
    Még egyszer meghajolt, és az asszony ruhájának szegélyét ajkához emelte. És ekkor lehullott az asszonyról minden haragos indulat, és ámulva tekintett a távozó után.
    Még egy utolsó éjszakát töltött Virata erdei kunyhójában, figyelve a csillagokat, amint fehér fényükben törtek utat maguknak az égbolt mélyéből, hogy a virradat közeledtével újra a mennyek kék függönye mögé rejtőzzenek. Még egyszer, utoljára hívta magához az erdő madarait, hogy kezéből etesse és búcsúzóul megcirógassa őket. Aztán vándorbotjára támaszkodva, ugyanazon az. úton, melyen sok évvel ezelőtt elindult a városból, most visszatér oda.
    Alighogy híre ment, hogy a szentéletű férfiú otthagyta magányát, és újból megjelent a város falai közt, özönlött a nép feléje utcákból és sikátorokból, boldogan, hogy a rég nem látottat ismét, körükben üdvözölhetik. Némelyeknek azonban titkon balsejtelem költözött szívébe, hogy istenhez közeli magányából való eljövetele netán eljövendő rossznak előjele lehetne. Hódoló tisztelet sorfala közt lépett el Virata, és igyekezett a köréje tömörülteket, mint azelőtt is mindig, szelíd, nyájas mosollyal köszönteni, de ezúttal először nem tudott ajkai köré barátságos mosolyt parancsolni. Szeme komoran tekintett maga köré, és szája némaságba zárult.
    Így jutott el a királyi palota udvarába. A tanácskozás órája már letelt, és a királyt egyedül találta. Amint Virata feléje indult, felemelkedett trónjáról, hogy karjaiba zárja. De Virata mélyen meghajolva megérintette palástja szegélyét, jeléül annak, hogy kérés szándéka vezette uralkodója színe elé.
    - Kérésed teljesült - szólt a király -, még mielőtt szavakban öntötték volna ajkaid. Dicsőség és megtiszteltetés számomra, hogy királyi hatalmammal egy igaz ember ügyét szolgálhatom és segíti kezet nyújthatok egy bölcsnek.
    - Ne nevezz engem bölcsnek - felelte Virata -, mert nem volt helyes út, melyet választottam. Körbejártam csupán és mint könyörgő állok ismét palotád küszöbén, mint ahogy akkor álltam; mikor kértelek, mentsél fel tisztségeim alól. Mentesülni akartam minden bűntől és tévelygéstől és ezért tartózkodtam minden cselekvéstől, ám én is fennakadtam abban a hálóban, melyet az istenek feszítenek a halandók léptei elé.
    - Távol áll tőlem, hogy rólad ezt feltételezzem - vetette ellene a király. - Hogy vétkezhettél te embertársaid ellen, kiket elkerültél, hogy eshettél bűnbe te, aki istennek szentelted életedet?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633645208
Webáruház készítés