Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Stefan Zweig: Ráhel_EPUB

Stefan Zweig: Ráhel_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az e-Könyvből:

    Csupán az emberek mélyen lent elítélt városukban, érzékeik minden égi kinyilatkoztatás iránti tompaságában, nem sejtettek semmit elhatározott vesztükről. Csak azt vették észre, hogy meginognak a föld alapzatai, hogy kialudt a nap világossága, hogy hirtelen szélvihar kerekedett, mely szalmaszálként töri ketté a büszke cédrusokat, és földhöz lapítja a cserjéket, mint megriadt apró állatokat a félelem. A vihar hátán pedig felhők száguldottak, sötét függönyt vonva a kék égbolt elé, és mialatt az istenítélet veszedelemmé sűrűsödött a nép feje felett, lába alatt ingovánnyá bizonytalanodott a talaj. Rémülten rohantak ki házaikból, hogy elkerüljék a mennyezet rájuk omlását, de amint kiérve felfelé tekintettek, új ijedelem vett rajtuk erőt, mert máris sziklánál szilárdabban állt mozdulatlanul felettük a felhőzet, és tüzes kénkővel volt telített a száguldó levegő íze. Hiába szaggatták eszük vesztetten ruháikat, hiába hintették porral tele hajukat, hiába borultak földre bűnbánó arccal bocsánatért esedezve, a fekete felhő nőttön-nőtt fejük felett, kioltva, elnyelve a világosság éltető sugarait.
    És oly hatalmas dörgéssé erősödött Isten haragja, hogy nemcsak az élőket töltötte el velőt fagyasztó rémülettel, hanem felébredtek sírjaikban a halottak is, és lelkük felriadt csontburkolt álmából. Mert úgy vagyon elrendelve, hogy a holtak nem láthatják ugyan Isten fenséges orcáját - csupán az angyalok képesek elviselni a lobogó lángnak e mérhetetlen ragyogását -, de megadatott nekik Isten haragjának és a végítélet harsonáinak hallása. Így tehát felemelkedtek hantjukban a halottak, és felszálltak sírjaikból. Mint szél ellen feszülő madarak, úgy repültek apák és ősapák lelkei, hogy körbegyűlve egyesítsék a Mindenhatóhoz szálló fohászukat, elhárítván gyermekeik feje és szent városuk házai felett tornyosuló rettenetes bosszúját. És előlépett Izsák és Jákob és Ábrahám, az ősatyák, és Isten felé emelék enyhítő-imájukat. De a mennydörgés porrá zúzta szavukat, és dadogásuk Isten indulatkorbácsolt hangjába veszett: túlontúl soká tűré immár a végtelen hálátlanságot, és most elhatározta, hogy széjjelzúzza beszennyezett templomukat, hogy megismerjék haragjában, kik semmibe vevék szeretetét. És amint az ősapák saját szavuk tehetetlenségébe roskadva hátráltak, helyükbe léptek a próféták, Mózes, Sámuel, Éliás és Elisa, kiknek szájával valaha Isten maga szólott népéhez, ők, a tüzesnyelvű férfiak, és szívüket ajkukhoz emelék. De az Úr ügyet sem vetett beszédjükre, és vihara visszaveré szavukat szakálluk erdejébe. És máris mind élesebbé váltak a villámok, hogy pusztító tűzzel hamvasszanak tornyot és templomot. A szent férfiak bátorsága porba hullott Isten haragjának lába elé, és miként eltaposott fű, remegett kimerült lelkük az Úr színe előtt. És minden hangnak elállt lélegzete haragjával szemben. És amikor a halandók szavának utolsó rezzenése is dermedt némaságba veszett, íme Ráhel, Izráel ősanyja lépett ki egyedül, magányos félelmének vadonjából. Ramahi sírjában ő is meghallotta Isten haragjának mennydörgő robaját, és gyermekei sorsán ontott könnyei patakként záporoztak orcáján. De erős elhatározással összefogván minden erejét, a Láthatatlan elé vetve magát, kitárta karjait, és térdre borulva emelé szavát az Úrhoz:
    - Remegő szívvel szólok Hozzád, Mindenható… - de ki más, mint Te alkottad e szívet, hogy reszkessen Előtted félelmében, ki más, mint Te formáltad ajkaimat, hogy aggódásukat imába önthessék? Félelmem mélységéből kiáltom fel magam szereteted fényes magasságába, gyermekeim nyomorúságából emelem gyenge hangomat végtelenséged felé. Nem adtál nekem sem éles elmét, sem fondorlatos ravaszságot, és haragod békítésére nem tárhatok Elébed mást, mint saját indulatom feletti győzelmem történetét. Tudom jól, régóta ismered történetemet, mielőtt elmondanám, hiszen Benned már eleve értetemmé kristályosodott minden szó, mielőtt hanggá válhatna emberi ajkakon, és minden cselekedet befejezett tettként lakozik Benned, mielőtt emberi kéz végrehajtására mozdulhatna. És mégis, esdem, hallgass meg türelemmel bűnös néped kedvéért!
    Így szóla Ráhel és lehajtá fejét. Isten pedig látá magába roskadt fájdalmát és könnyei záporát. És haragját egy lélegzetvételre visszatartá, hogy a szenvedőre figyeljen.
    Isten figyelése pedig minden teret ürességgel tőit be, és megállítja az idő múlását. A szél nem mer fújni, a mennydörgés hangját veszti, a csúszómászók cövekké merevednek, a szárnyasok megdermednek röptükben, és élő szájat nem hagy el lehelet. Mozdulatlanul állnak az órák, és ércszobrokká feszülnek a kerubok. Mert Isten figyelése magába szívja minden élet légzését és az egek suhogását. Még a nap is megáll égi vándorútján, pihen a hold, és minden folyó némán torkollik figyelésébe.
    e-Könyv a Digi-Book gondozásában

  • Cikkszám
    978963364998Y
Webáruház készítés