Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Seneca: Leveleiből_EPUB

Seneca: Leveleiből_EPUB
340 Ft340

A római költő, író, filozófus, nevelő és politikus Seneca érdekes korban élt, melyre óriási hatással volt. Önmagában politikai tevékenysége önmagában számot tarthat kétezer év távolából tiszteletünkre, de fennmaradt írásai, különösen levelei ismét bizonyítják: nem az ember, csak annak technikája változott meg kétezer év alatt. Nero nevelőjének és tanácsadójának sorai nemcsak Nero császár személyisége miatt fontosak, sőt, amiatt nem is igazán fontosak. Gondolatai: nos, azok annál inkább szólnak nekünk. Ezen gondolatokat Sárosi Gyula műfordításában adjuk közre. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Valahányszor találok valamit, nem várom meg, míg te mondod, hogy „add közcélra”. Magam mondom ezt önmagamnak. Azt kérdezed, mi az, amit találtam? Lazítsd meg a tógád övét, tiszta haszon ez: meg foglak tanítani arra, hogyan lehetsz a lehető leggyorsabban gazdag. Milyen nagyon is akarod ezt hallani! Méltán, mert a legrövidebb idő alatt a legnagyobbfokú gazdagsághoz foglak elvezetni. Mégis szükséged lesz hitelezőre. Hogy kereskedelmi ügyletekbe kezdhess, adósságot kell csinálnod, de nem akarom, hogy közvetítőn keresztül vedd fel a kölcsönt, mert nem szeretném, ha ügynökök dobálódznának a neveddel. Egy készséges hitelezőt adok neked, ezt a catoi mondást: „Önmagadtól végy kölcsönt”. Bármilyen kevés is, elég lesz, ha azt, ami hiányzik, önmagunktól kérjük; nincs ugyanis semmi különbség, Luciliusom, a között, hogy valamit nem kívánunk, vagy birtokunkban is tartjuk. A fődolog mind a kettőben ugyanaz: nem gyötrődünk. Nem arra tanítalak, hogy bármit is megtagadj a természettől. A természet makacs, nem lehet legyőzni, követeli a magáét. Azt magyarázom, hogy mindaz, ami a természet kívánalmait meghaladja, esetleges és nem szükséges. Éhes vagyok: ennem kell. Ahhoz azonban, hogy a szegény ember kenyeréből eszem, vagy pedig finom lisztből készítettet fogyasztok, a természetnek semmi köze. A természet nem akarja, hogy a gyomor élvezzen, hanem azt, hogy tele legyen. Szomjazom: hogy olyan vizet iszom-e, amelyet a legközelebbi tartályból hoztam, vagy pedig olyat, amelyet előzőleg nagy jégtömegbe rejtettem, hogy annak a hidegétől lehűljön, az a természetet nem érdekli. A természet csak azt az egyet parancsolja, hogy oltsam el szomjúságomat; az azonban nem érdekli, hogy vajjon aranyserleget, kristály, vagy myrrhapoharat, tiburi kupát, vagy pedig a tenyeremet használom. Minden dolognak a rendeltetését nézd, és akkor a fölösleges dolgokról le fogsz mondani. Ha éhség szorongat, akkor nyujtsd ki kezed a legközelebbi dolgok felé és maga fogja ajánlani, amit majd megkaparintasz. Semmit sem vet meg az, aki éhezik. Azt kérdezed, hogy mi az tehát, amiben én kedvem lelem? Nagyszerű mondásnak tűnik nekem ez: a bölcs a természetes gazdagságnak legszenvedélyesebb kutatója.
    „Üres tálból kínálsz meg, veted a szememre. Mi ez itt? Én már készítettem a pénzeszacskóim. Már fürkésztem, hogy kereskedelmi vállalkozások végrehajtására melyik tengerre szálljak, milyen állami megbizatást vállaljak, és milyen árut szállítsak? Ámítás ez, hogy te azt ígérted, hogy a gazdagodás útjára tanítasz meg, s most a szegénységről oktatsz.” Te talán szegénynek tartod azt az embert, akinek semmi sem hiányzik? „Ezt a sajátmaga és a türelme jóvoltából éri el és nem a sors ajándékaképpen.” Azért nem tartod őt talán gazdagnak, mivel gazdagsága nem szűnhet meg? Te talán jobban kívánod azt, hogy sok vagyonod legyen, minthogy elég legyen? Akinek sok vagyona van, az még többre vágyik és ez bizonyítja, hogy még nincs elég vagyona; az azonban, akinek elég vagyona van, elérte azt, ami a gazdagságnak sohasem jut osztályrészül, a végcélt. Talán azért nem tartod ez utóbbit gazdagságnak, mivel e miatt még senkit sem ítéltek vagyonának elkobzására? Talán azért, mivel e miatt még senkinek sem adott be mérget sem a fia, sem a felesége? Azért, mert a háborúban biztos és a békében is nyugodalmas? Azért talán, mert nem veszélyes a birtokbantartása és nem fárasztó a kezelése? „Mégis csak kevés vagyona van annak, aki éppen csak nem fázik, nem éhezik és nem szomjazik.” Juppiternek sincs több vagyona. Sohasem kevés az, ami elég és sohasem sok az, ami nem elég: Nagy Sándor Darius legyőzése és India meghódítása után is szegény volt. Hazudom talán? Azt kutatta, hogy mit tehet még a magáévá, az ismeretlen tengereket fürkészte, az óceánra új hajóhadakat bocsátott és hogy úgy mondjam, a világnak a zárait is áttörte. Ami a természetnek elég, ime az embernek nem elég: akadt olyan ember is, aki minden után is megkívánt még valamit. Ily nagy az elmének a vaksága és ennyire megfeledkezik mindenki, mikor előrejutott, hogy mi volt kezdetben. Nagy Sándor is, aki kevéssel azelőtt a föld egy névtelen kis zugának is csak küzdelem árán lett ura, szomorú volt, mert a világ határának érintése után, a saját birodalmán kellett visszatérnie. A pénz senkit sem tesz gazdaggá, sőt ellenkezőleg, mindenkiben nagyobb pénzvágyat kelt. Azt kérdezed, hogy mi ennek a jelenségnek az oka? Akinek több vagyona van, az úgy kezdi érezni, hogy még több lehetne. Nos, ami a lényeg, hozzál elénk valakit, akit csak akarsz azok közül, akiknek nevét Crassussal és Licinussal együtt emlegetik. Hozza ide a vagyonát és egyidejűleg vesse össze azt, amije már megvan és azt, amit még remél: ha hiszel nekem, szegény ember ő, ha azonban magadnak hiszel, csak lehet szegény ember. Az ellenben, aki a természet követelményeihez alkalmazkodott, az nemcsak azon áll felül, hogy a szegénységet érezze, hanem azon a lehetőségen is, hogy féljen tőle. Hogy megtudd azonban, hogy milyen nehéz vagyonunkat a természetes mértékre lecsökkenteni, megmondom, hogy az is, akiről mi azt tartjuk, hogy a természethez alkalmazkodik, és akit te szegény embernek nevezel, szintén rendelkezik valami fölösleggel. A kincs azonban elvakítja a népet és maga felé fordítja a figyelmet az az eset, ha például sok készpénzt visznek ki egy házból, ha a háznak még a tetejét is gazdagon bearanyozzák, vagy ha valaki jól megtermett szolgákat választott ki és díszesen felruházta őket. Mindezeknek a boldogsága azonban csak a nyilvánosság felé mutatkozik, az azonban, akit mi a tömeg és szerencse hatalmából kivontunk, belsőleg boldog. Ami ugyanis azokat illeti, akiknél a sürgő-forgó szegénység tévesen a gazdagság nevét bitorolja, azoknak csak úgy van vagyonuk, ahogyan rólunk például elmondják, hogy lázunk van, holott a láz parancsol nekünk. Fordítva szoktuk mondani: a láz hatalmában tartja az illetőt és ugyanilyen módon kellene azt is mondanunk, hogy a gazdagság hatalmában tart valakit.
    Semmire sem szeretnélek jobban inteni téged, mint arra, amire senkit sem figyelmeztetnek eléggé, hogy mindent a természet kívánalmaihoz mérj. Ezeket vagy ingyen vagy kevés pénzzel kielégítheted, csak bűnös szenvedélyt ne keverj a kívánalmak közé. Azt kérdezed, hogy milyen asztalon, milyen ezüst edényben, mennyire egyforma és egyszerű szolgák hordják fel az ételt? A természet semmit sem kíván magán az ételen kívül:
    „Hát mikor éget a szomj, te aranypoharakra sóvárogsz?
    Vagy ha az éh kínoz, mindent megvetsz-e a páván
    És keszegen kívül?”
    Nem nagyigényű az éhség, megelégszik azzal, ha megszüntetjük és nem sokat törődik vele, hogy mivel szüntetjük meg. A szerencsétlen kéjelgésnek a kínjai azok, hogy azt keresik, hogy milyen módon lehetne valaki még a jóllakás után is éhes, hogyan lehetne elérni, hogy a gyomrot ne töltse teljesen tele, hanem csak megtömje, miképpen idézhetné fel újra szomjúságát, amelyet az első ivás már lecsillapított. Helyesen állapítja meg tehát Horatius, hogy semmi köze sincs a szomjúsághoz annak, hogy milyen pohárban, mennyire díszes szolga nyujtja. Ha ugyanis azt hiszed, hogy fontos rádnézve, hogy milyen szép a felszolgáló haja és mennyire átlátszó poharat nyujt feléd, akkor nem vagy szomjas. Többek között azt az előnyt is nyujtja nekünk a természet, hogy szükségleteink köréből száműzte a kényeskedést. Csak a fölösleges dolgok teszik lehetővé a válogatást, hogy például ez nem illik, amazt nagyon kevéssé dicsérik, emez pedig bántja a szemeimet. A világ teremtője, aki számunkra az élet törvényeit megszabta, csak arra törekedett, hogy egészségesek, s nem arra, hogy finomkodók legyünk. Az egészségünkhöz minden készen van és könnyen megszerezhető. A finomkodó élethez viszont mindent fáradságosan és aggodalmak árán kell megszereznünk. Élvezzük tehát a természetnek ezt a jótéteményét, amelyet nagy ajándékai közé kell sorolnunk és gondoljuk meg, hogy a természet semilyen vonatkozásban nem ajándékozott nekünk többet, mint azt, hogy amit a szükségleteink kívánnak, azt finnyáskodás nélkül vesszük magunkhoz. Isten veled!

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641323
Webáruház készítés