Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Walter Scott: A talizmán_EPUB

Walter Scott: A talizmán_EPUB
540 Ft540

A regényt Forró Pál fordította. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet a könyvből:

    Azt a bizonyos oázist, melyet a sivatag gyémántjának neveztek, jelölték ki a mérkőzés helyéül, minthogy az ugy a keresztény, mint pedig a török tábortól egyenlő távolságra feküdt. Abban állapodtak meg, hogy a vádlott Montserrat márki a párviadal napján segédeivel, az osztrák herceggel és a templárius nagymesterrel, valamint száz páncélos, fegyveres lovag kiséretével jelenik meg a küzdőtéren. Rihárd király és Salisbury gróf mint vádlók ugyanilyen kisérettel jelenhetnek meg a nevükben sikra szálló lovag védelmére. A szultán ötszáz válogatott lovas kiséretében fog a mérkőzés szinhelyén megjelenni. Abban az: időben ugyanis ötszáz könnyü fegyverzetü lovast kétszáz páncélos vitézzel tartottak egyenértékünek. Azok, akik mint nézők vesznek részt a fentieken kivül, nem hozhatják magukkal kiséretüket és csak rendes ruházatukban, pajzzsal és karddal felfegyverkezve jelenhetnek meg.
    A szultán magára vállalta a sorompók felállitását, ugyszintén vállalta a házigazda gondját is, aki hüsitőkről, ételről, italról gondoskodik. Végül a szultán őszinte örömét fejezte ki, hogy személyesen fog találkozni az általa nagyrabecsült Rihárd királlyal és - amint irta - gondja lesz rá, hogy ez a találkozás mindkettőjük emlékében kellemes nyomokat hagyjon.
    Miután a követ üzenetét átadta és azt a király Montserrat márkinak megüzente, magánkihallgatáson fogadta Abdallaht és a vendéglátó nagyur minden kedvességével halmozta el a török nagyurat, akinek tiszteletére Blondel legszebb dalait énekelte el. Abdallah kedve csakhamar magasra szökött és miután zöld turbánját levetette, azt kerek, görög sapkával cserélte fel és most maga is dalolni kezdett. Néhány hires perzsa költő tüzes bordalát énekelte el, miközben sürün emelte ajkához a nemes ciprusi borral telt serleget. Másnap azután rózsás hangulatban utazott vissza a szultánhoz, akinek a legrajongóbb szavakkal számolt be küldetéséről.
    A küzdelem napját megelőzőleg kora hajnalban utra kelt Montserrat Konrád márki kiséretével, hogy a bajvivás előtt kitanulmányozza a terepet. Ugyanabban az órában Rihárd is utra kelt embereivel, ugyancsak az előzetes tanulmány megejtése végett. Tapintatból és óvatosságból más uton ment azonban mint a márki, mert kerülni akart minden összezördülést.
    Rihárd ünnepélyes, meghatott hangulatban volt. Semmi sem tudta érdeklődését annyira felcsigázni, mint az ilyen lovagi véres párbaj, melynek izgalmát már előre élvezte. Ha valami rontotta hangulatát, ugy az csak az volt, hogy ő maga személyesen nem vehetett részt a viadalban. Vidáman és frissen, mint valami ifju vőlegény lovagolt diszes köntösében, könnyü fegyverzetben a királynő gyaloghintója mellett. Megmutogatta a tájék érdekességeit, apró kalandokat mesélt és időnkint énekszóval is enyhitette az ut szürke egyformaságát. A királynő és az udvarhölgyek a sivatagnak ezt a részét nem ismerték, mert Engaddi kolostorába annak idején más uton mentek. A király jókedve ellenére sem tudott a királynő hasonlóan felvidulni, mert az óriási sivatagban tulságosan kicsinynek látszott a kiséretük, amely a végtelen arányokhoz mérten csakugyan olyan volt, mint valami mozgó pontocska. Azonkivül jól tudta, hogy Saladin tábora nincsen innen messze és ha a hitetlenek árulást akarnak elkövetni, ugy most ragyogó alkalmuk nyilik elfogni a kereszteshadjárat egész vezetőségét. De mikor ezt az aggodalmát férjével közölte, az haragos pillantást vetett rá és felháborodva mondta:
    – Gyalázat volna tőlem, ha a nagylelkü szultánt ilyen aljassággal csak pillanatnyilag is meggyanusitanám!
    De nemcsak a királyné lelkében remegtek fel az aggodalmak, hanem a Berengáriánál sokkal komolyabb és edzettebb szivü Edit hercegnő is megdidergett arra a gondolatra, hogy a törökök, akiknek megbizhatóságában erősen kételkedett, esetleg megtámadják őket. Aggodalma egyenesen rémületté változott, mikor körülöttük hirtelen minden oldalon arab lovasok bukkantak fel, akik hangos “Allah huj”-kiáltással száguldtak el mellettük. Gyanuja csak növekedett, mikor alkonyatkor egy magányos lovagot pillantott meg turbánnal a fején, hosszu lándzsával a kezében, aki egy dombra nyargalt fel és mikor megpillantotta a közelgő királyi sereget, ugy eltünt, mint a kámfor.
    – Ugy látszik, közeledünk a gyülekező helyhez! - jegyezte meg Rihárd. - Az a magányos lovag alighanem a szultán egyik előőrse volt. Ugy rémlik, mintha a török cimbalmosok és fuvolások muzsikáját hallanám a távolból. Sorakozzunk fel rendesen, barátaim és nyargaljunk katonásan a hölgyek gyaloghintói mellett.
    Alig adta ki a király a parancsot, a lovagok, apródok és katonák szorosan egymás mellé sorakoztak, tömör harcvonalba fejlődtek, ugyhogy a számuk most még kisebbnek látszott. E pillanatban mindenkit megejtett a védtelenség érzése és ha nem is aggódó, de feszült és szorongó kiváncsisággal néztek abba az irányba, amely felől a török muzsika most már egyre hangosabban hangzott.
    – Nem volna jó, ha egy apródot előre küldenénk a domb tetejére, hogy kémlelje körül a vidéket? - kérdezte halkan De Baux a királytól. - Vagy ne lovagoljak én magam előre? Mert abból a fene nagy lármából, melyet a török dobosok, kürtösök, fuvolások és cimbalmosok csapnak, azt kell hinnem, hogy ha Saladin csakugyan csak ötszáz főből álló kisérettel jött ide, ugy annak fele zenészekből áll.
    És a király válaszát meg sem várva, már sarkantyuba kapta lovát. De Rihárd elszörnyedt kiáltással hivta vissza.

  • Cikkszám
    9786155301292
Webáruház készítés