- Újdonságok
- Akciók
- Nyomtatott könyv
- E-könyv
- Szépirodalom (fiction)
- Kötelező olvasmányok
- Magyar kortárs irodalom
- Magyar klasszikus irodalom
- Világirodalom
- Líra
- Ady Endre
- Arany János
- Arany László
- Babits Mihály
- Bajza József
- Balassi Bálint
- Barcsay Ábrahám
- Baudelaire
- Berzsenyi Dániel
- Bessenyei György
- Browning, Robert
- Byron
- Byron, Shelley, Keats
- Catullus
- Csokonai Vitéz Mihály
- Dsida Jenő
- Endrődi Sándor
- Fazekas Mihály
- József Attila
- Kaffka Margit
- Kisfaludy Sándor
- Kosztolányi Dezső
- Petőfi Sándor
- Radnóti Miklós
- Reményik Sándor
- Rusztaveli
- William Shakespeare
- Tetsujiro, Inoue
- Tóth Kálmán
- Vörösmarty Mihály
- Wilde, Oscar
- Zrínyi Miklós
- Fantasy, sci-fi
- Humor
- Krimi
- Romantikus, szerelmes
- Kaland, akció, szórakoztató
- Esszé
- Gyermek- és ifjúsági irodalom
- Mesék és Mondák
- Színművek
- Útleírás, vadászat
- Szakirodalom (non-fiction)
- MOBI e-könyvek
- Összes
- Szépirodalom (fiction)
- E-könyv csomagok
- E-könyv Ajándékutalvány
- Prémium e-Book olvasó
- e-Book olvasó
- e-Book olvasó gyártónként
- e-Book olvasó tartozékok
- Használt e-Book olvasók
- CSAK NÁLUNK!
Reményik Sándor: Vadvizek zúgása_EPUB
-
Részlet az eKönyvből:
A FENYŐK ÁLMA.
A fellegek a fenyők álmai.Az ágak között megrekednek.
Azután futásnak erednek,
Vagy halkan suhannak odább,
Mint foghatatlan, lenge holmi,
Testetlen, fátylas délibáb.
Az álmok sorsa: eloszolni.
Néha úgy szállnak, fehér csipkeként,Hogy alig-alig fedik el a fényt.
Ezek a boldog álmok. Aki ily álmot látott,
Annak a fának hálálkodni kell.
És hogyan hálálkodik a fenyő?
Hogy ezerszeres illatot lehel.
S néha jönnek gomolygón, nehezen,Szurony se szaggatja meg odafenn,
Csak néha üti át
Egy órjás dárdáját a fellegen.
Ezek a gonosz álmok.
Aki ily álmot látott,
Recscsenve jajdul, álmában kiált,
Lát fekete vért és piros halált.
De lassan elszáll jó és gonosz álom,Valahol virrad már a láthatáron,
Oszlik a köd, A pára már kevés.
Aranyderüvel messze valahol
A kék ég jő: az örök ébredés.
„IDILL“ A MAGASSÁGBAN.
Vihar ment végig a hegyélen. – –A gyökerei megmozdúltak.
Az órjás, látva végzetét,
Társa felé nyújtá kezét:
Tarts meg, – vagy téged is lezúzlak!
És tompa jajjal rázuhant.
Elállt a hegy lélekzete,S egy percre a patak alant.
A másik meghajlott bele,De felfogta és megtartotta őt.
Egyik a másra támaszkodva:
Most így állnak a Teremtő előtt.
AZ ÉN SZOBÁM.
Nem volt ilyen szobám soha:Alacsony kis padlásszoba,
De szeme égigérő hegyre néz,
S a hegy viszont az ő szemébe.
Benne nehány butordarab,
Oly durván összerótt, –
De visszadobnék minden földi jót,
Ha ezért kinálnák cserébe.
Ez az én remeteszobácskám.Körül a falon fenyő, páfrány,
És vadvirág az asztalon.
Szeretteim a nagyvilágban,
Látjátok: én most itt lakom.
Az ablakokon zöld zsalú van:Nehéz, zöld pilla a szemen,
De a szempillát nem csukom be,
Virrasszon örök-éberen.
Nappal lássam, hogy fut a felhő,Éjjel halljam, mit nyög az erdő,
S mint zúgnak körül a vizek. –
Amen. Nincs tovább. Itt hiszek.
eBook a Digi-Book kiadásában
-
Cikkszám 978963364_Remenyik_Vadvizek