Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rákosi Viktor: Elnémult harangok_MOBI

Rákosi Viktor: Elnémult harangok_MOBI
390 Ft390
  • Részlet az eKönyvből:

    A rengeteg erdő nagyon lassan hullatja leveleit. A levelek szivósan, sokáig ragaszkodnak az ághoz, az élethez. Először elkezdenek sárgulni, négy ötféle sárga szint öltenek föl; azután egyrészük átmegy a piros szinbe, a pirosnak tizféle árnyalatába. S a pusztuló őserdőkben ilyenkor a legélénkebb, a vérvörös szin az uralkodó. Mellette vannak még zöld, sárga és fekete foltok. Azt hiszed, tündérkertben jársz, pedig itt nem tündérek üzik pajzán játékukat, hanem a halál járkál nehéz léptekkel.
    Ez időtájt kelt utra Simándy a kurátorral, egy jól megrakott szekéren Baltavár felé, mely a hozzájuk legközelebb eső kis város volt. A kurátor a kukoricáját vitte eladni, Simándy pedig fölhasználta az alkalmat, hogy egy kicsit emberek közé menjen, s egy láda könyvet, melyet a püspök küldött neki, a városban átvegyen. Gyermekes öröm fogta el, mikor egy csomó, szép sorban álló kőházat megpillantott, s egész élvezettel sörözött a vasuti állomáson, nézve, hogy robognak be prüszkölve a vonatok. Azután elment a vásárra, s a vidékbeli néppel beszélgetett, majd pedig beült a cukrászdának nevezett kávéházba s kéjjel szürcsölte a rossz feketekávét, melyet egy kisasszony eléje tett, s megelégedéssel hallgatta egy környékbeli gazdasági gyakornoknak ugyanezen kisasszonynyal folytatott együgyü és érdektelen fecsegését.
    Szinte röstellte, mikor rajtakapta magát azon, hogy jóleső érzés tölti el. Hát már annyira elközönségesedett volna, annyira elunta volna magát, hogy ilyen semmiségeken is szórakozik? Szidta magát, mint gyönge karaktert s egyszerre üresnek találta az egész kis várost és ostobának a kávéházi környezetet.
    Éppen fizetni készült, mikor két nő lépett a kávéházba. Anya és leánya. Fekete volt mind a kettő. Az anya nem öreg, de koravén, mint a román nők általában. A lány ugyanabból a fajtából volt, mely hamar érik, de hamar el is hervad. Most kezdett még csak érni. Hollósötét haja franciásan volt föltüzve, nagy, fekete szemei kacér kiváncsisággal jártak körül, s ha beszélt, éles, hófehér fogai csak ugy villogtak. Elegáns uti ruhája csak ugy feszült rajta. Simándynak - nem tehetett róla, - örömet okozott a nézése. Mikor a lányt nézte, talán nem is rá gondolt, hanem azokra a rég elmult időkre, mikor még ő is hallgatta az uri ruhák suhogását...
    A hölgyek fagylaltot rendeltek, s mikor nem kaptak, ezen franciául fejezték ki megbotránkozásukat. Utána jegeskávéval tettek kisérletet. Mikor ez se sikerült, hideg kávét rendeltek habbal s egy csomó süteményt hozzá, de mindent rossznak és állottnak találtak. A mama francia és német szavakkal kevert román nyelven a nagyszebeni és tusnádi kosztot dicsérte, a lány azt emlegette, hogy Bukarestben minden olyan finom, mint Párizsban, s nekik a leánynevelő kolostorban olyan francia szakács főzött, a ki azelőtt a királyi udvarnál szolgált. Azután egy három nap előtt lezajlott nagyszebeni bálról merültek szapora beszélgetésbe, de ezt már románul, s a lány különös elragadtatással beszélt a katonatisztekről, mint figyelmes gavallérokról és fess keringő-táncosokról. Simándy azt is megtudta, hogy a szebeni ezredet nemrég hozták haza Bécsből, s ez nagyban fokozta a tisztikar nimbusát.
    A két nőt a beszélgetésből egy-egy parasztembernek a belépése zökkentette ki. Ezek egy egy kupica pálinkát fölhajtani jöttek. Ilyenkor a lány mindig elfintoritotta az arcát és zsebkendőjét az orra alá tartotta.
    - Jaj, mama, ha meggondolom, hogy mi vár rám otthon, kétségbe vagyok esve. Ez a parasztszag, a mely megcsap, keservesen emlékeztet jövő életemre.
    - Ne légy hálátlan, Florica! Két télen nevelkedtél Bukarestben, kimulattad magadat elégszer Szebenben és Tusnádon. Ideje, hogy haza gyere. Hát nekünk ne legyen benned semmi örömünk?
    A lány nagyot sóhajtott.
    - Azt látom, hogy a papának szép összeköttetései, nagy protekciói vannak s azt mégse tudja kivinni, hogy abból az utálatos fészekből jobb helyre, valami városba tegyék át.
    - Hadd el, több jövedelmünk van itt, mint akárhol másutt...
    - Csak legalább a zongorám hamar megjönne.
    A mama nemsokára csengetett és román arannyal fizetett. A fölszolgáló kisasszony odahozta Simándyhoz, megkérdezni, hogy jó pénz-e? A lány ekkor emelte tekintetét Pálra, s Pál ugy érezte, hogy ebben a tekintetben lenézés van. A gazdag oláh lány rögtön tisztában lehetett vele, hogy ez egy szegény kálvinista pap s a szerint rendezte be tekintetét. Pál elpirult, fizetett és otthagyta a kávéházat.
    Odakint azonban elröstelkedett. Miért nézte volna le őt a leány? Van-e joga hozzá? Van e oka rá? Honnan veszi ő ezt az ostoba gondolatot? Iszonyuan haragudott magára, hogy ilyen együgyünek kellett magát találnia. Szinte kedve lett volna visszamenni és megmondani nekik: nem olyan egyszerü, Kolozsváron soha tul nem járt falusi pappal van ám dolguk. Ezért az utolsó gondolatért aztán még jobban haragudott magára. Hát miért volna abban restellni való, ha valaki nem járt tul Kolozsváron?
    Mikor este hazament a Brassó városához cimzett fogadóba, Benedek kurátor uram, a ki szerencsésen eladta a kukoricáját, azzal fogadta:
    - No, tiszteletes uram, szerencsével jártam, mert még fuvarom is akadt hazafelé.
    - Kicsoda?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    978963364806R
Webáruház készítés