Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Rákosi Jenő: A magyarságért_MOBI

Rákosi Jenő: A magyarságért_MOBI
390 Ft390

Rákosi Jenő esszékötete számos kiváló esszé mellett tárcákat és a magyarségért lendületes szívvel megfogalmazott programírásokat tartalmaz. Színvonaluk változó, de mindenképpen izgalmas kaland tallózni ezen írások közt, amelyek Szókratésztől Bánk bánig és Shylocktól Komócsy Józsefig ívelnek, meg-megszakítva egy-egy tájleírással ,és az abból kibomló nemzeti összevetésekben. Mivel az elmúlt évtizedekben szinte sehol nem volt kapható, sem a figyelem középpontjába állító kiadás, szívesen ajánljuk az olvasó figyelmébe ezt a száz évvel ezelőtti magyar közgondolkodásról keresztmetszetet állító kötetet. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Szokratesz elsőrendű filozófusa volt Görögországnak, de könyveket nem írt, soha nem jutott eszébe, hogy eszméit rendszerbe szedvén, átadja a maradéknak cserébe a halhatatlanságért. Járt-kelt, az ifjúságot fogadta, megállított ismerősöket és konkrét célokat tűzve, beszélgetésekben tárta ki bölcsességét. Valakinek tanácsra volt szüksége, valakit jóra serkenteni, valakit rossztól visszatartani kellett: szóba állt velök s bölcsességének hálójába fogta lelköket és irányította tetszése szerint. Tanitványaival beszélgetett, régi könyveket lapozgatott, oktatta, felvilágosította őket és tanításai szerint élvén maga, példát adott nekik. Fizetést nem fogadott el, de hálára, barátságra számot tartott.
    És íme, meg kell halnia, Athéne által elítélve. És a halál is, a híres város eme bűne ama rosszak közé soroltatott az istenek által, amelyek erényekké lesznek. Két hálás tanítványa tollat fog, hogy emlékét megvédelmezze az ítélet ellen: Plató és Xenofon megírják, amit róla, tanításairól tudnak és ezzel megmentik a bölcs gondolatait az utókor számára. Ha Athéne halálra nem ítéli legerényesebb polgárát, e bölcs halhatatlanságának - nem lévén szüksége rehabilitációra - ma bizonyára nagy csorbája volna. Hírét tudnók, de eszméi nem örökíttetvén meg elkeseredett tanítványai által, magunknak nem volna róla ítéletünk!
    Azt mondja róla Xenofon: “Általánosan el van ismerve, hogy az egész históriákban nincsen rá példa, hogy valaki nemesebben viselte volna el a halált, mint ő.” Athénben minden esztendőben megülték emlékünnepét Thezeusz kalandjának a Minotaurusz ellen. Amíg Thezeusz e szörnyet Ariadne segítségével szerencsésen agyon nem ütötte, Athéne minden évben hét szüzet és hét ifjat tartozott neki adni. Mikor e gyászos évi adó alul a város megszabadult, ennek emlékére ünnepet rendelt, ez ünnep ideje alatt halálos ítéletet nem volt szabad végrehajtani. Ez annyi, mint harminc napi siralomház! Mikor Meletosz, egy fűzfapoéta, Szokratesz fővádlója már beadta vádját, Hermogenesz, a bölcs egyik tanítványa csodálkozott azon, hogy Szokratesz mindenről beszél, csak a peréről nem, s emlékeztette rá, hogy tán jó volna, ha védelmével foglalatoskodnék. “Nem gondolod-e, mondá neki Szokratesz, hogy gondom volt rá egész életemen át?” Ő egész életében, úgymond, jóformán egyebet se tett, mint elmélkedett az igazságosság és igazságtalanság felett, gyakorolta az igazságot, ellenben kerülte az igazságtalanságot s ezt tartja a legszebb készülődésnek védelmére. - De nem látod-e, felelé Hermogenesz, hogy az athénebeli bírák már gyakran egy szó által megejtettek ártatlanok elítélésére és másoknak, valóban bűnösöknek fölmentésére? - De már valóban el is kezdtem, mondá erre Szokratesz, egy a bírák előtt elmondandó védelemről gondolkozni, azonban az istenség (keble szózatát nevezte ennek) ellenezte.
    - Ez különös beszéd - mondá Hermogenesz.
    - Te csodálkozol azon - felelé Szokratesz -, ha az istenség jobbnak tartja, hogy most fejezzem be életemet? Nem tudod-e, hogy senkire nézve sem ismerném el egész a mai napig, hogy jobban és kellemesebben élt volna, mint én? Mert legjobban, azt vélem, azok élnek, akiknek legtöbb gondjuk van arra, hogy mind jobbak-jobbak legyenek és legkellemesebben azok, akik elevenen érzik, hogy jobbakká lesznek. Én életem folyamán vettem észre, hogy én ilyetén életben részesültem és ha másokkal találkoztam és hozzájok mértem magam, ebbeli nézetemet megerősítve láttam. De nemcsak magam, barátaim is eképpen ítélnek rólam, nem mivel szeretnek, mert hiszen akkor azok is, akik másokat szeretnek, eképpen ítélnének eme barátaikról, hanem mivel csak velem való barátkozásuk által vélik, hogy mind jobbakká lesznek maguk is. Ha tovább élnék, ki tudja, nem kellene-e megfizetnem az öregségnek az adóját: látásom, szemem, elmém, felfogásom és emlékezetem elgyengülne és én elmaradnék azok mögött, akiknél eddig előbbre való voltam. Ha azután ennek tudatával nem bírnék, élhetnék-e akkor másképp, mint (az eddiginél) rosszabbul és kellemetlenebbül? Ha azonban ártatlan létemre meg kell halnom, akkor azokat, akik engemet igazságtalanul kivégeztetnek, mindenesetre gyalázat éri. Miképpen lenne azonban gyalázat én rám nézve, ha mások nem képesek az én dolgomban igazságosan gondolkozni és cselekedni? Nem látom-e, hogy mult időkbeli emberek, akik igazságtalanságokra vetemedtek, a maradéknál nem úgy említettnek, mint azok, akik igazságtalanságot szenvedtek; és én bizton hiszem, hogy ha most meg kell is halnom, nem fogok aképpen megítéltetni, mint azok, akik halálra ítéltek, mert tudom, meg fog rólam bizonyíttatni, hogy soha senkin igazságtalanságot nem cselekedtem, senkit rosszabbá nem tettem, ellenben mindenha azon fáradtam, hogy barátaimat jobbakká tegyem.
    És Xenofon ezt mondja róla: “Nekem úgy tetszik, hogy szelleme és jelleme, ahogy lefestettem, isteni félelme, mely nem engedte, hogy az istenek helyeslése nélkül bármibe kezdjen; igazságossága, melynél fogva senkinek a legkisebb dologban is nem ártott, sőt inkább mindenkinek, aki vele barátkozott, a legnagyobb szolgálatokat tette; maga uralma, mely mellett soha a kellemetesebbet elejbe nem tette a jobbnak; éles elméje, mellyel soha a jobb és rosszabb megítélésében nem hibázott és senki más segítségére nem is szorult, de sőt a dolgok megismerésében maga magának mindig elégsége volt, és ebbeli képessége, hogy gondolatait másokkal közölje s a fogalmakat élesen meghatározza s ebben másokat is megvizsgáljon és ha tévedtek, meggyőzzön és az erénynek, a jónak és szépnek útjára térítsen: ez az ő szelleme és jelleme, úgy tetszik nekem, hogy mintaképe a legjobb és legboldogabb férfiúnak.”
    Ha úgy egészen átadom magamat e sétálva, beszélgetve, adomázva, tréfálva oktató bölcs hatásának: ha élvezem, mint hinti isteni adományai aranyporát buzgó tanítványai körében, találkozó ismerősöknek, sőt nyilvános föllépésben is, úgyszólván a mindennapi élet forgalmait és alkalmatosságait fölhasználva azokra, akik részt kértek kincseiből; ha nézem egyszerűségét, természetességét, hősiességét, barátságosságát, igazságszeretetét, törvénytiszteletét, salaktalan lelkében az önzetlenség tiszta szeretetét, egy szóval lényét és formáját, tartalmát és módszerét; a magunk közelmultjának egy alakja tűnik fel szemeim előtt, egy modern magyar Szokratesz, aki jobban hasonlított az athénei peripatétikushoz, mint bárki tán azok közül, akik azóta születtek és éltek.
    Sokan, akik nemcsak csodálták, hanem szerették is, azonnal ki fogják találni, hogy - Deák Ferencet értem, ezt a magyar Szokrateszt, az önzetlen hazafit, az egyéni haszon és nagyravágyás makulái nélkül való nagyságot, a “haza bölcsét”, mint ahogy saját kora őt elnevezte. Aki jót határtalanul tudott tenni árvákkal, igazságosabb és egyszerűbb volt, mint bárki kortársai közül, aki királyoknak és parasztoknak adott tanácsot és példát, élt szerény örökéből, soha jutalmat el nem fogadott se jótettért, se tanácsért, se jó szolgálatért mást, mint amit lelkiismerete nyújtott neki. Aki - mint Szokratesz - azt tanította, hogy az igazságos “törvényes” és aki egész életét a törvényesség bölcs szolgálatában töltötte el. Elnéző, indulgens, kegyes és engedékeny volt gyengék, botlók, bűnösök iránt is, csak a törvényességből nem engedett, pedig modern politikai ember volt, nemcsak bölcselkedő!

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633644478
Webáruház készítés