Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Pázmány Péter: Isten nagyobb dicsőségére_EPUB

Pázmány Péter: Isten nagyobb dicsőségére_EPUB
340 Ft340

Pázmány Péter: Isten nagyobb dicsőségére

E-könyv EPUB formátumban

  • Részlet az eKönyvből:

    Igen szépen megmagyarázza, pedig szent Ágoston, minémű vólt az régi pogányok bálványozása; elő-hozván az régi Mercurius Trismegistus írását. Azt itílték, úgymond, az pogányok, hogy az látható ábrázatok nem egyebek, hanem a láthatatlan isteneknek testi. Ezekbe azért az testekbe oly lelki állatokat ismértek, mellyek mind árthatnak s mind használhatnak azoknak, kik isteni tisztelettel illetik őket. Ezeket pedig úgymond, az láthatatlan lelkes állatokat csuda mesterséggel az látható ábrázattal egybe csatollyák az túdós, fő emberek, ugy hogy mint valami lelkes testekké válnak az ábrázatok, mellyekhez köteleztetik az lelki állat. És ez, úgymond, amaz csudálatos tudomány és mesterség, mellyel isteneket csinálnak az emberek. Mert, úgymond, mivelhogy az emberi nemzetség lelki állatot nem terempthet, kiszólítván az ördögöt, az képbe béplántállya őtet szent és csudálatos titkok-által, és így az ördög lélekgyanánt vagyon az ábrázatba ugy mint testbe. Azt-is utánna véti sz. Ágoston, hogy a kik mesterségekkel az képekbe rekesztették az ördögöt, azoknak nevekre nevezték a bálványokat.
    Ez sommája annak, a mit ot bő beszéddel elő-hoz sz. Ágoston az Mercurius Trismegistus írásiból. Kiből nyilván megteczik, mely igaz légyen a mit szent Pál apostol és szent Dávid mond: Hogy valamit áldoztak a pogányok, az ördögnek áldozták azt, és a pogányok isteni mind ördögök vóltak. Mivelhogy az ő bálványok nem csak az puszta külső ábrázat vólt, hanem az ördög-is, mellyet az ördöngösök az ördöggel való szövetségnek ereje-által az bálványhoz kötöznek vala; miképpen mostan-is hallyuk, hogy az ördöngösök gyűrűben avagy üvegbe hordozzák a sátánt.
    Másut ugyan ezen szent Ágoston az bálványozóknak más illyen vélekedéseket hozza-elő, mellyet amaz bölcs Marcus Varro-is javallott: Tudni illik, hogy az Isten nem egyéb, hanem ez világi állatoknak lelke; mert miképpen, úgymond, az ember testből és lélekből ál, azon-képpen az világ-is az látható állatokból, ugy mint testből, és az láthatatlan Istenségből, ugy mint lélekből ál. És így minden teremptett állatot Istennek itíltek lenni.
    Noha azért, a mint a Bőlcs írja, a bálványozásnak első kezdeti az vólt, hogy mikor valakinek szerelmes gyermeke meghólt, faragott ábrázatot csinált néki, és mint ha ebbe jelen vólna, avagy meg nem hólt, hanem az istenek-közibe vitetett vólna, az ő háza népével imádtattya vala őtet; azután pedig, a mint ezen Bőlcs írja, a napnak, csillagoknak, elementomoknak szépségét és hasznát látván, ezeket-is kezdék tisztelni: de mindazáltal, mivelhogy valamit az pogányok Isten-gyanánt imáttak, azoknak faragott ábrázatokat csináltak, mellyek ördögökkel valának rakva, és ezeket az ördögöket (kiket, a mint meghallok, az faragott ábrázatok lelkének itíltek lenni) imádták: az-okon méltán mongya az Írás, hogy az pogányok isteni mind ördögök vóltak és minden áldozatot az ördögnek attak az pogányok. Meg sem könnyebbíti vala pedig az ő vétkeket, hogy ők bolondúl vélték, hogy ezek igaz istenek és ezekbe az igaz Istent akarták tisztelni, szinte mint nem vólna az országba mentsége annak, a ki az király ellenségét elégséges okoknélkül királynak itílné és királyi tisztelettel illetné. Mert az pogány bálványozók szinte úgy cselekettek, mint ha valaki sine diligenti inquisitione, szorgalmatos tudakozás s visgálás-nélkűl, a kösségből egy paraszt embert elő-rántana és az ő-tőlle vött jótéteményekért őtet királyi tisztelettel illetné.
    Azért mind ezeket egy csomóba kötvén és egy summába foglalván: nyilván megteczik, hogy noha a szent Írásba per metaphoram bálványozásnak neveztetik a fösvénység és az részegség; mivelhogy a ki valamely teremptett-állathoz úgy ragaszkodik, hogy ezért hátra-veti az Istent és az ő akarattyát, azt jelenti, hogy nagyobbra böcsűlli ezt az Istennél és annak-okáért Isten helyet választya a teremptett állatot: mindazonáltal az tulajdon bálványozó csak az, a ki teremptett állatot isteni tisztelettel illet és az isteni méltóságot az egy igaz Isten-kívül egyébnek tulajdoníttya. Az bálvány pedig nem egyéb, hanem oly teremptett állat, melynek az bálványozók isteni tiszteletet tésznek. És így nem nevezhetünk minden képet bálvánnak, holot az mi Üdvözítőnk-is az Atya Istennek képe, a mint sz. Pál írja Coloss. 1. v. 15. Hebr. 1. v. 3. Az Isten sátorába és templomába-is képek valának, a mint az Írásba olvassuk Exod. 25. v. 18. Num. 21. v. 8. 3. Reg. 6. v. 23. 29. 32. 35. et 3. Reg. 7. v. 35. 36. 2. Paralip. 3. v. 7. 11. De azért sem az mi Üdvözítőnket, sem az Isten templomába-való képeket bálvánnak nem nevezhettyük semmiképpen. Az Isten-is nem külömben tíltya az képeknek csinálását, hanem csak úgy a mint ő maga meg-magyarázza, hogy a végre ne csinállyunk képeket, hogy azokat imággyuk; noha az fellyül elő-számlált helyeken ugyan megparancsolá, hogy képeket csinállyanak az ő templomába.
    Immár azért az első felvett czélnak bizonyításába nem fárasztom sok beszéddel magamat, hanem egy-általlyába azt mondom, hogy mí az isteni tiszteletnek semmi részét a képekre nem háríttyuk és így semmi okon bálványozóknak nem itíltethetünk. Hogy ezt nyilván és bizonyoson megércsed: ihon hallyad az Tridentombéli Conciliomból, mit higgyen és tanícson az római gyöleközet az képekrűl Session 25. Holot minek-utánna megparancsolá, hogy az kösségnek jól eleibe aggyák, hogy nem azért írattyuk képét a Szent Háromságnak, mint ha testi szemmel látható vólna az istenség, avagy festékkel az ő állattya kiábráztathatnék, hanem csak ollyan ábrázatit írattyuk, a minéműbe méltóztatott megjelenni, vagy az prófétáknak, vén embernek ábrázattyába; avagy a mí Urunk keresztelésekor, galamb képébe; avagy pedig az felvött emberi természetbe az megtestesűlésbe. Minek-utánna mondok ezt rövideden előnkbe atta vólna az Conciliom, így szól: A képeknek illendő böcsűllettet és tiszteletet kel adni, nem azért, mint ha ezekbe valami istenség, avagy erő vólna, mellyet böcsűlleni kellene, avagy tőllök valamit kérni: hanem csak azért, hogy a kit jegyeznek, azt tisztellyük ezek-által. És mikor ezek-elöt süveget vetünk, térdet hajtunk, Christust imággyuk, a kit jegyez az kép. Ez az igaz keresztyéni tudomány a képekrűl, mellyet magába foglal ama régi két vers-is:

    e-könyv a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306310
Webáruház készítés