Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Oscar Wilde: Versek_EPUB

Oscar Wilde: Versek_EPUB
340 Ft340

TARTALOM

CHARMIDES
IMPRESSIONS
LE JARDIN
ARNO MENTÉN
SZIMFÓNIA SÁRGÁBAN
IMPRESSION DU MATIN
ENDYMION
SZERENÁD
MADONNA MIA
AZ ARANY-SZOBÁBAN
AVE IMPERATRIX
LES BALLONS
LA MER
HÉLAS!
REQUIESCAT
VÍZIÓ

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    ENDYMION
    Alkonytól fényes a berek,
    madártól hangos a mező,
    a nyáj az ólban lel helyet,
    ugrál a fákon az evet;
    csak tegnap mondta, hogy szeret:
    tudom, tudom hogy visszajő.
    Óh szűzi hold, óh tiszta hold!
    mihelyt megláttad, adj jelet,
    te őt könnyen megismered:
    mindig piros topánja volt.
    Megismered te biztosan,
    mert hangja, mint galamb szava,
    nagy kampós pásztorbotja van
    és barnafürtös a haja.
    A gerlice fészkébe gyűl
    pirosló lábu fia mind;
    farkas ordít az ól körűl;
    a liliom kelyhébe ül
    a lepke telhetetlenül;
    most vált a zöld lomb lilaszínt.
    Óh égi hold! óh légi hold!
    hágj Helikonra csendesen
    s ha látod onnan kedvesem
    (mindig piros topánja volt,
    nagy botja s barna fürtje van),
    mondd meg neki, hogy várom őt,
    mondd meg neki, hogy este van
    s én várom a major előtt.
    Hűs harmat száll a réten át,
    nem zeng madártól a mező,
    késett faun keres tanyát;
    éjjelre a fáradt virág
    becsukja aranyajtaját
    és édes párom mégse jő.
    Óh lenge hold! óh csalfa hold!
    szép kedvesem mondd merre van?
    nagy botja s barna fürte van
    s mindig piros topánja volt...
    Mért búsz felhősátradba? mért
    vonod magadra fátyolod?
    Ah! szép Endymiont, kiért
    epedek én, te csókolod.

    SZERENÁD
    Lágyan fúj a nyugati szél
    az aegeumi vizén át:
    a kikötő lépcsőinél
    vár tyrusi gályám reád.
    Jöjj! a vitorla már dagad,
    a városban alszik az őr:
    hagyd el liliomágyadat,
    óh álmaimnak hölgye, jőjj.
    De nem fog jönni, ismerem,
    nincs láng, amelyet viszonoz
    óh kimondani sem merem,
    milyen kegyetlen és gonosz.
    A nőnek játékszer a szív,
    nincs nála fájdalmunkhoz ír,
    nem érti, mint sír az ki hív,
    s hiába sír, hiába sír!
    Óh mondd meg nékem, jó hajós,
    arany haja ragyog-e ott?
    vagy éji harmat, csillogós
    lepi csupán a liljomot?
    Jöjj jó hajós, mondd meg nekem:
    az ott hölgyem fehér keze?
    vagy csak a fény a vizeken?
    vagy csak a villogó viz-e?
    Nem, az nem az éj harmata,
    nem a tenger fényes vize:
    én édes hölgyem az maga
    s arany haja, s fehér keze.
    Óh jó hajós, Trójába fel!
    feszítsd a vásznat, evezőt!
    a görög parttól messze el
    vigyük a szép királyi nőt!
    Immár a hajnal közeleg,
    sápad az ég a nap elől:
    hajóra matróz, víg sereg!
    óh álmaimnak hölgye, jőjj!
    Jöjj, Trója messze partja hív!
    Jó hajós, feszítsd vásznadat!
    ...Óh te, kiért úgy sírt a szív!
    Te, kiért egyszer megszakad!
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9786155306471
Webáruház készítés