Oscar Wilde: Versek_EPUB

Részlet az e-Könyvből:

ENDYMION
Alkonytól fényes a berek,
madártól hangos a mező,
a nyáj az ólban lel helyet,
ugrál a fákon az evet;
csak tegnap mondta, hogy szeret:
tudom, tudom hogy visszajő.
Óh szűzi hold, óh tiszta hold!
mihelyt megláttad, adj jelet,
te őt könnyen megismered:
mindig piros topánja volt.
Megismered te biztosan,
mert hangja, mint galamb szava,
nagy kampós pásztorbotja van
és barnafürtös a haja.
A gerlice fészkébe gyűl
pirosló lábu fia mind;
farkas ordít az ól körűl;
a liliom kelyhébe ül
a lepke telhetetlenül;
most vált a zöld lomb lilaszínt.
Óh égi hold! óh légi hold!
hágj Helikonra csendesen
s ha látod onnan kedvesem
(mindig piros topánja volt,
nagy botja s barna fürtje van),
mondd meg neki, hogy várom őt,
mondd meg neki, hogy este van
s én várom a major előtt.
Hűs harmat száll a réten át,
nem zeng madártól a mező,
késett faun keres tanyát;
éjjelre a fáradt virág
becsukja aranyajtaját
és édes párom mégse jő.
Óh lenge hold! óh csalfa hold!
szép kedvesem mondd merre van?
nagy botja s barna fürte van
s mindig piros topánja volt...
Mért búsz felhősátradba? mért
vonod magadra fátyolod?
Ah! szép Endymiont, kiért
epedek én, te csókolod.

SZERENÁD
Lágyan fúj a nyugati szél
az aegeumi vizén át:
a kikötő lépcsőinél
vár tyrusi gályám reád.
Jöjj! a vitorla már dagad,
a városban alszik az őr:
hagyd el liliomágyadat,
óh álmaimnak hölgye, jőjj.
De nem fog jönni, ismerem,
nincs láng, amelyet viszonoz
óh kimondani sem merem,
milyen kegyetlen és gonosz.
A nőnek játékszer a szív,
nincs nála fájdalmunkhoz ír,
nem érti, mint sír az ki hív,
s hiába sír, hiába sír!
Óh mondd meg nékem, jó hajós,
arany haja ragyog-e ott?
vagy éji harmat, csillogós
lepi csupán a liljomot?
Jöjj jó hajós, mondd meg nekem:
az ott hölgyem fehér keze?
vagy csak a fény a vizeken?
vagy csak a villogó viz-e?
Nem, az nem az éj harmata,
nem a tenger fényes vize:
én édes hölgyem az maga
s arany haja, s fehér keze.
Óh jó hajós, Trójába fel!
feszítsd a vásznat, evezőt!
a görög parttól messze el
vigyük a szép királyi nőt!
Immár a hajnal közeleg,
sápad az ég a nap elől:
hajóra matróz, víg sereg!
óh álmaimnak hölgye, jőjj!
Jöjj, Trója messze partja hív!
Jó hajós, feszítsd vásznadat!
...Óh te, kiért úgy sírt a szív!
Te, kiért egyszer megszakad!
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában