Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Móra Ferenc: Napok, holdak, elmúlt csillagok_EPUB

Móra Ferenc: Napok, holdak, elmúlt csillagok_EPUB
540 Ft
  • Részlet az eKönyvből:

    Valahonnan megkértek, hogy írjak megemlékezést Klauzál Gáborról, a reformkor nagy emberéről, aki most száz esztendeje szólalt fel először a pozsonyi diétán. Nem történelmet, dehogy! - azt komoly embertől kérnek. Éntőlem valami olyan írást kívántak, amit még a komoly emberek is elolvasnak, például a politikusok. Sőt éppen az volna jó, ha úgy festeném meg a régi politikust, hogy a mostani politikusokat gondolkozóba ejtené.
    Tisztában voltam vele, hogy ez képtelen föladat, de vállaltam. Nekem ugyan nem gyöngéim a miniszterek, de a Kossuth minisztere mégis más. Az egyetlen miniszter, akivel mindennap találkoztam, mégpedig a saját házamban, a kultúrpalotában. Itt az utolsó húsz esztendő alatt sok mindenféle nagy úr megfordult, némelyiket el is engedtem volna - Franchet d’Esperey úgy belénk szeretett, hogy kétszer is végigfütyörészte a nagy könyvtárunkat -, csak éppen magyar minisztert nem volt alkalmam köszönteni. Volt egy, aki eljutott a kapuig, de ő nem jött be rajta, én meg nem mentem ki, mert népgyűlésen elnökölt a nagyúr, aki elhitte híveinek, hogy a mi lépcsőföljárónk a legstílusosabb politikai tribün. (Ugyan lehet is benne valami, mert a gyerekek is itt szokták a ródlihoz címzett nyaktörési gyakorlataikat végezni.) Elég az hozzá, hogy a magyar ipar és kereskedelem első minisztere hozzátartozik a kultúrpalotához két példányban is, s ezért van vele mindennapos találkozásom. Kis pecsétnyomó szobra - Vastagh György finom és kecses műve - byroni redőzetű köpönyegével a palota végén méláz a világba a fenyvek alól, a fiatal Klauzál ez, inkább lírikus, mint államférfi. A másik, bent a lépcsőházban, szemben a kapuval, Barabás festménye, szomorú, fáradt öregember, „minden mindegy itt” szemekkel - az már a Kossuth minisztere.
    A reformkorszak politikusa, negyvennyolcas államférfi, Kossuth minisztere, Szegeden van eltemetve - mit tudok én még ezenkívül Klauzálról? Igen, valami szójáték is visszarémlik a gimnazista tudományomból. Klauzál - kalauzul áll. Meg a klauzulák nagymesteréről is hallottam volna valami diétai szállóigét. Klauzál clausulae nomen et omen habet ... De hát ez csak történelem, s ez nekem nem elég. Az emberről kellene valamit tudnom, hogy a róla való írásomban vér lüktessen, ne tinta szikkadjon. Kit szeretett, kire haragudott, hogy beszélt a kancellárral, hát a hajdújával? Csak egy anekdotában lássam megrebbenni a szemét, hátravetni vagy lehajtani a fejét, mindjárt életre tudom galvanizálni. Csak egyetlen emberi vonást kapjak róla, rajzolok én abból olyan szépet, hogy még tán a mostani politikus is elgondolkozik rajta. (Már tudniillik azt gondolja, hogy „no, ez nem egészen olyan volt, mint én vagyok, kár.”)
    De hát hol vegyem azt az egy vonást, azt az egy anekdotát, azt az egy pillarebbenést?
    Eszembe jutott, hogy egy szegedi tanár írt egyszer egy könyvet Klauzál Gáborról. Körülbelül akkoriban, amikor én idekerültem Szegedre. Akkor még itt bizonyosan seregestől éltek olyan úriemberek, akik együtt éltették a hont Klauzál Gáborral a kaszinóban, elmentek utolsó kézszorításra a betegágyához, s kikísérték a temetőbe. Ebben a könyvben bizonyosan megtalálom, amit keresek.
    Nem találtam biz én semmit se belőle. Nagyon komoly, nagyon alapos könyv, terjedelemre is tekintélyes - régen vágtam át ekkora kásahegyet, de egy szem mazsolát nem találtam benne. A kétszázadik oldal után se emlékeztem belőle többre, mint amin az elején megakadt a szemem.
    - Klauzál Gábor a megyei közélet emlőin növekedett...
    Vizuális típusú ember vagyok, és rögtön megképzettek előttem a szittya Romulusok és Remu-sok, ahogy a farkastejen kövérednek. No, mosolyodtam el, ilyen képnek a kitalálásához is gusztus kell. Az se a huszadik század emlőin növekedett, akinek ilyen típus juthatott eszébe.
    Azonban akármilyen tápláló a megyei közélet, én nem érhetem be vele. Tovább kell kutatni, de hol? Mikor Klauzál meghalt, már volt újság Szegeden. Igaz, hogy csak hetenként háromszor jelent meg - illetve csak háromszorra nyomatták ki, de írni egyszerre írták meg, hogy egész héten ne legyen rá gondjuk többet, aztán a nyomda elosztotta háromfelé, hogy minden számra jusson is, maradjon is egy kis helyi esemény. De hát a Klauzál Gábor halála akkora esemény volt, hogy abból bizonyosan három hétig éltek az akkori szerkesztők.
    Nem biz azok, mert egyszerre bántak el vele. A temetés után harmadnapra jelentették a nagy hazafi halálát, s kilenc sorban sírták ki magukat. S a kilenc sorból egy így hangzik:
    - Klauzál Gábor a megyei közélet emlőin növekedett...
    Igen, hát most már tudom, hol vette Klauzál modern biográfusa ezt a szép régi metaforát. Ebből a régi újságból ásta ki. Ő több szerencsével kutatott, mint én, talált, aminek hasznát vehette. De hol áskálhatok tovább én?
    Előkerestem az akkori Vasárnapi Újság-ot, amelynek a nekrológjait azoknak az időknek a legnevesebb írói írták, ma már csupa irodalomtörténeti halhatatlanok. Meg is találtam a búcsúztató vezércikket, s ha nem volt is benne hasznomra való, megleltem a szegedi újság forrását. A pesti lap két nappal előbb jelent meg, mint a szegedi, s itt láttak először napvilágot a vármegye történelmi ereklyéi:
    - Klauzál Gábor a megyei közélet emlőin növekedett...
    Dehogy itt, dehogy itt! A lapokból kifogyván, azokat a régi könyveket szedtem elő, amiket gyanúba vehettem, hogy Klauzál Gábor nem maradhatott ki belőlük. Például a Politikai szónoklat kézikönyvé-ből, amelyet Toldy István állított össze, szemelvényekből és méltatások-ból, semmi esetre se maradhatott ki a diétai szócsatáknak ez a ragyogó orátora.
    Nem maradt ki, benne van. Mutatványokban és jellemzésben. A jellemzésnek ez a legplaszti-kusabb mondata:
    - Klauzál Gábor a megyei közélet emlőin növekedett...
    További kutatásaim tárgya már nem Klauzál volt, hanem ez a frázis, amely, úgy látszik, állandó bűvöletben tartotta a nagy ember minden méltatóját. A lánc utolsó szeme 1902, melyik lehet az első?
    Lehet, hogy nálam tudósabb ember visszaér Anonymusig, én csak az Újabbkori Ismeretek Tárá-ig jutottam el, amelynek az ötödik kötete 1853-ban jelent meg Heckenast Gusztáv kiadásában. A Klauzálról szóló cikkben ezt találom:
    - Mint státusférfi és politikus a megyei élet emlőin nevekedett...
    *
    Ó, hazám - sóhajtott volna föl Fáy András -, mennyi ilyen emlőd van neked!
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633646687
Webáruház készítés