Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről_MOBI

Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről_MOBI
590 Ft590

Ez a könyv, az "Ének a búzamezőkről" című óriási, a Horthy-rendszerben szokatlan közönségsikert aratott. Igaz, ekkor már Móra Ferenc hihetetlen népszerűségnek örvendett, elsősorban a kisemberek körében, ez is magyarázza a könyv sikerét, de az is, hogy a kor embere megértette az író mondanivalóját: az ágyúk már régen hallgatnak, de a háború következményeképpen keletkezett társadalmi és emberi konfliktusok tovább szedik a maguk áldozatait. Jellemábrázolása művészi, lélektani megfigyelései kitűnőek, a cselekmény vezetése mindvégig érdekes, stílusa, humora magával ragadó. (Legeza Ilona)

  • Részlet a könyvből:

    Mátyás most is azt tartotta ugyan, hogy az esernyőcsináló akasztófáravaló, sőt most már még magasabb száraz fát se sajnált volna tőle, de ha a kezébe adták volna a kötelet, hogy “itt van, húzzad!”, akkor Mátyás azt mondta volna, hogy “húzza a görcs”. Nem, igazán nem haragudott az illetőre, hiszen élni mindenkinek kell, és mindenki olyan mesterségből él, amilyenhez ért.
    Rájuk, a tanyaiakra most nagyon élhetős világ volt. Jól ütött be a termés, és nagy ára volt mindennek. Szüle néha sopánkodott is, milyen kár, hogy régebben disznónak prédálták el a tököt. Most megsüt négyet-ötöt, hetipiacos napon berakja a kocsiderékba, beviszi a városba, s annyit kiárul belüle, hogy régi világban tehenet lehetett volna venni rajta. De hát minden pénzt megád az a városi nép, mert ennek a hasa az istene, no meg most ki is van éhezve nagyon. Azt meg maga is sokallotta néha, amit tojásért, tejért fizettetett, úgy, mint a többi, mert attól félt, megint meglimitálják az árakat úgy, mint a háború alatt volt, mikor Mátyás inkább az árokba fordította a barackot, mint hogy ne annyit kérjen érte, amennyit ő akar. A tojással ezt mégse lehetne megtenni, mert a tyúkot télen csak etetni kell, nem úgy, mint a barackfát. De csak otthon, maguk közt csökkentette le szüle ennyire a barackfát, bent, a városi piacon, mikor egy kalapos nagysága rátámadt, hogy hogy van lelke annyit kérni egy kosár meggyért, mikor a fát se locsolni, se etetni nem kell, szüle rögtön megfelelt neki:
    - Jaj, galambom, nagyon nehéz ám a möggyet leszödni a fárul.
    El is mondta otthon, hogy hogy járt a városi nagyságával, még sajnálja is, mert látszott rajta, hogy hiába van kalapja, ritkán eszik jót. Mátyás felhúzta a vállát.
    - Jaj, az így van, föl kerék, le kerék, mink mán öleget vótunk ostorhögyösök, most mán próbálják űk is.
    Csak azt nem tudták, hogy mit csináljanak a pénzzel. Mátyás belátta, hogy Ferencnek igaza van, a takarékban magamagát megeszi a pénz, legjobban szeretett volna földet venni, de földet senki se adott el, így aztán tehénbe meg disznóba ölték a pénzt, no meg igaz, egy tajtékpipát is vett Mátyás, de sajnálta lébe hajtani, hát leginkább csak a gerendán tartotta.
    Ferencnek még jobban szolgált a szerencse, többet nyert, mert többet is próbált. A gép majd az egész árát bekereste még az első nyáron, de Ferenc csak a részletet fizette, a többin kocsit, lovat vett, meg morzsológépet vásárolt, megint részletre. Nagy fordítást tett a telkivel is, a régi tőkéket kihányta, a borszőlő helyett csemegeszőlőket ültetett, csemetekertet csinált, s azt mondta Mátyásnak, hogy megpróbálja a nemesített búzát is, a maga földjén is meg az Etelén is.
    Mátyást nem lehetett ilyenre rávenni, de nem ellenkezett Ferenccel. Fiatal, hadd próbáljon, majd mire az ő feje tetején is összeér a nap a holddal, akkor ő is rájön, hogy járt utat a járatlanért nem érdemes elhagyni. Csak eggyel nem volt megelégedve Mátyás.
    - Kár, hogy a fődet nem löhet nyújtani, mint a rétest.
    - Dehogy nem löhet - mosolygott Ferenc.
    - Ha csak a tóba nem mégy.
    Mátyás ezt tréfából mondta, de Ferenc nagyon komolyan válaszolta rá, hogy éppen ő is azt akarja, csak előbb rendbe hozza a tanyáját.
    - Röndben van az - vélte Mátyás. - Hiszön Etel már hajnalicskát is futtatott rá, ámbár én is Rózával tartok, hogy ha mán ű is uradzik, a lopótök jobb lött volna, mert annak hasznát is löhet vönni.
    Csakhogy Ferenc nem így gondolta a tanyarendezést. Új tanyát akar húzatni, padolt szobát bele kettőt, a tetejét cserépre venni, alá meg pincét rakatni. Mátyás gúnyosan kérdezte meg, hogy zongorát nem szándékozik venni Ferenc? Mert a másik bárónak az is van. Ugyan paraszt is volt olyan félreszaladt eszű, aki zongorát vett, lisztet tartani benne. Nem, Ferenc se nem báró, se nem másik félreszaladt eszű, nem hajigálja szét a pénzét arra, ami nem nekivaló, de tisztességes lakáshoz neki is jussa van, mint más istenteremtette embernek.
    - Hát eddig is embör lakott tán a tanyádban, hé, nem nádi farkas? Mög az én tanyámban is embörök laknak tán? Mög a többiben is mind, itt a tó körül?
    Ferenc szép szóval okosította Mátyást. Igen, hiszen ő nem mondja, a tatárok is ilyenekben laknak, azok is ilyenek. Csakhogy Amerikában a lova különb házban lakik a gazdaembernek, mint a tatárnak a papja.
    - Haladni köll, Mátyás bácsi. Mondta Etel, hogy kend is zsebórát akar vönni, pedig kendnek az apja még csak az árnyékával mérte az időt.
    Ez egy kicsit szíven találta Mátyást, mert nem lehetett ellene vetni semmit. Legföljebb azt lehetett volna, hogy nem is ő akarja az órát, hanem szüle, mert azt mondja, hogy már mindenkinek van zsebórája a környéken, csak neki kell szégyellni magát a komaasszonyai előtt, hogy az ő urának még most sincs. De erre meg azt szólta volna Ferenc, hogy lám, neki van igaza, mindenki haladni akar, hát Mátyás inkább elhallgatott.
    Pár nap múlva azonban megint elővette Ferencet. Hallotta-e már azt, hogy most valami új módit találtak ki a pénzzel? Kosztoltatják, mint a sovány malacot. Ferenc elmosolyodott. Igen, hallotta.
    Mátyás kivágta a tromfot.
    - Azám, de én aztat hallottam a borbélynál, hogy te is kosztoltatod, abbul pézölsz.
    Jól hallotta Mátyás, Ferenc nem is tagadja. A tanítókisasszony ura, a postatiszt jár neki kezire benne, ennyi, meg ennyi kamatot ád minden héten. A múlt héten ő maga hozta ki, láthatta is Mátyás. Az a kis keszeg ember, biciklin jött.
    - Hiszön akkor azt mondtad, az a kertész, oltó szömeköt hozott.
    - Hát nem hazudtam. Kertész is. Szömet is hozott, postás is, pézt is hozott.
    - Osztán erről nem tudtál neköm szólni?
    - Nem tudtam, hogy kend is haladni akar. No, majd ha megint itt lösz, szólok kendnek. A jövő hétön.
    De a postás elmaradt a jövő hétről meg az utána valórul is. Ferenc bement a városba, de úgy jött vissza, mint aki vadalmába harapott. A postás meglépett, elvitte a kosztpénzeket, csak a tanítókisasszonyt hagyta itt várandós magával.
    Mátyásnak kiszaladt a száján, hogy mégse jó a nagy haladás, de aztán nagyon megbánta. Mióta Ferenc összeadta magát a menyivel, azóta egy gazdaságnak számítanak mind a hárman. Ferenc munkálja az Etel földjét is, Mátyásnak is hasznára van, bérest is együtt tartanak. Úgy vette Mátyás, mintha ő is károsodott volna, s annyira odavolt, hogy még Ferencnek kellett vigasztalni. Kárán tanul az ember, majd megadja az Isten, kis daganatért nem vágatja le a kezét, akinek esze van.

  • Cikkszám
    978963364_MoraF_Enek
Webáruház készítés