Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász_EPUB

Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász_EPUB
340 Ft340

Mikszáth Kálmán a múlt nagy eszményeivel való szembesítés révén leplezte le korának üres, eszménytelen úri közéletét. A főszereplő - a váratlanul feltámadó egykori szigetvári hős - a maga groteszk újkori sorsával gúnyos-keserű tanúvallomást tett a dísztelen jelenről. A világirodalom nagy szatírikusaira emlékeztető művészi ötlet a maga fantasztikumával egymástól távol eső dolgokat rántott együvé, s ebben a kiélezettségben, rendkívüli megvilágításban felötlöttek, kirívóvá váltak az egyébként elfogadott s természetesnek tűnő visszáságok is. Kimutatta, hogy Zrínyiék hajdan hősök lehettek, mert nagy, igaz ügy szolgálatában égett el életük, de kicsinyes viszonyok közt, egy eszménytelen kor fullasztó, szennyes közéletében törvényszerűen nevetségessé és torzzá lesz egykori nagyságuk. Mivel azonban Mikszáth maga sem tudott az úri közélet ürességének határain túltekinteni, végső soron vázlatban maradt az Új Zrínyiász nagy koncepciójú szatírikus körképe: a mű végén egy képzeletbeli ellenséges támadás megint életre hívja Zrínyiben az egykori vitézt, s ő hajdani tettét megismételve hősi halált hal a hazáért. (Legeza Ilona)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Mi, akik tudjuk a valót, elképzelhetjük, mennyi tapasztalaton és kiábránduláson mehettek keresztül Zrínyiék, csak egy nap alatt is. Hogyan kérdezgették, ha emberekkel találkoztak az úton: »Nem látták-e a török csapatot valamerre?« Végre talán azt felelte nekik valami okos ember: »Bizony, az utolsó is kitakarodott innen, uraim. Nincsen már itt közelebb más török, csak a pécsi trafikosbolton.«
    - De hát micsoda ország ez akkor?
    - Magyarország.
    - És mikor mentek volna ki a törökök?
    - Lehet annak vagy háromszáz esztendeje.
    Erre alkalmasint megkérdezték:
    - Hányadik évet írjuk most a Krisztus születése után?
    - Benne leszünk maholnap az ezerkilencszázban.
    Hogy csodálkozhattak a marcona, kevély vitézek: »Hát azóta mindig aludtunk?« Mennyi gondolat cikázhatott elméjükben, mennyi összetorlódó érzés szánthatta keresztül-kasul a szíveiket! Minden szó, kérdés és válasz új és meglepő fordulatokat lökött fel. »Háromszáz esztendeig voltunk a sírban, azóta elhaltak a feleségeink, gyermekeink, unokáink, talán még a nemzetségünk is kiveszett. Ugyan, mit akarhat velünk az isten?«
    Aztán megint kérdeztek, tarkán, összevissza, ami kinek eszébe jutott:
    - És milyen császár uralkodik most?
    - Ferenc József király.
    - Milyen nemzetségből?
    - A Habsburg-Lotharingiból.
    - És ki mostan a palatinus?
    - Nincsen mostan palatinus.
    De ki győzné fantáziával? S mekkora szárnyakat kellene arra ragasztani (nagyobbakat azoknál, amik a Zrínyi címerpajzsán vannak), hogy keresztülröpülje azt az űrt, amit három század hasított közöttük. Minő apró szálakból, kavicsokból kellett nekik megépíteniök a hidat ezen űr felett. Sok dologra, ami könnyűnek látszik, ki tudja, milyen nehezen jöttek rá.
    Annyi bizonyosra vehető a Pester Lloyd közléséből, hogy a dombóvári indóházban még nem tudtak a háromszázharminckét esztendő felől, mely álnokul lapul meg a »tegnap« és »ma« között, mert különben nem mondta volna Csáky György, hogy Zrínyi minden földeknek és erdőknek ura le egész Csáktornyáig. És ha voltak is némi bizonytalanságban (mert kétségkívül abban kellett lenniök), ha már kezdett is kapaszkodni elméjük némely dolgok miatt az igazság felé, szinte kiszámíthatatlan, hogy hány apróság jött közbe, ami visszataszíthatta azt. A vasúti szolgák sapkáin a két szárny egyenesen a Zrínyi-címerből való. A vasúti tisztek karszalagjain a két betű: a D. V. (Drávai Vasút) nem-e jelenthette előttük a szemüknek megszokott »Deus Videbit«-et, a felséges Miksa császár és király jelmondatát?
    Ami azontúli élményeiket illeti, erről már mindent apróra tud a história. A Pester Lloyd közleménye után az előkelőbb lapok saját külön tudósítói legott útra keltek Dombóvárra, részint Szigetvárra, és mindent megírtak, ami azontúl Zrínyiékkel történt - sőt még azt is, ami nem történt.
    Mégpedig - s ebben egyöntetű volt a riporterek nézete - alig fér kétség ahhoz, hogy a vitézek csakugyan zerinvári gróf Zrínyi Miklós és társai. A szigetvári sírok nyitva találtattak, s azonfelül is gróf Zrínyi személyazonosságát tagadni szinte lehetetlen. A dolog természetfölötti ugyan, de a keresztényeknek meg van ígérve, és ha tetszett tizenkilenc századig ezt úgy hirdetni, mint szent és bizonyos dolgot, most, midőn bekövetkezik belőle egy kis részlet, frivolság azt mondani, hogy lehetetlen. Vagy méltóztassék elismerni, hogy ezerkilencszáz esztendeig hazudtak a papok és a szent könyvek, s e hazugságokat mindnyájan kolportálták, vagy el kell hinni a Zrínyiék föltámadását.
    A Zrínyi-ügyből nagy kérdés támadt. Egész hasábok jöttek a lapokban viselkedésükről; interjúk, karcolatok, humoros cikkek, melyek minden lépésükről számot adtak. Sőt a belügyminiszterhez is sürgöny érkezett a hatóságtól, hogy a magát Zrínyi hadainak nevező érdekszövetkezet (sic!), pénzre akarván szert tenni, megtámadta egy porosz eredetű birtokosnak Dombóvárhoz közel fekvő kastélyát, s azt fényes nappal ostrom alá fogva, a tulajdonostól négyszáz arany hadisarcot követelt. A megijedt birtokos ki is fizette az összeget, mielőtt a csendőrök megérkeztek volna, akik különben sem mertek a túlnyomó tömeggel szembeszállni. A hatóság erélyes intézkedéseket és katonai erőt kér a rejtélyes portyázó banda megfékezésére.
    A belügyminiszter, mint rendesen, vadászaton volt, s nem intézkedett. És szerencsére - mert az ügy a Zrínyiék javára kezdett dőlni a közvéleményben. (Jó az aktákat pihentetni.)
    A hírlapi tudósítások amabilisan fogták fel az ostromot. Hiszen ez is csak Zrínyi mellett bizonyít. Nincs pénze, tehát szerez, nyíltan, fényes nappal, a maga módja szerint, középkori metódusban, ahogy a megboldogult Bacsó Tamás tette, vagy Balassa Menyhért.
    Még a hitetlen Tamások is azt mondták most, kivált mikor kisült, hogy a megsarcolt porosz eredetű birtokos zsidó:
    - De bizony, mégis Zrínyi lesz.
    A papoknak pedig kapóra jött ez a téma. Nagy dolog az. Itt az alkalom bebizonyítani, hogy mégis van feltámadás.
    Mert ha a tömeggel egészen el tudják hitetni, hogy van másvilág, akkor az nekik hagyja ezt az egyiket. És őnekik ez is elég.
    A papok nagy tőkét csináltak az esetből, s méltán. Gyámoltalanság lett volna ki nem használni… S azonfelül ráérdemelt egy kis leckére az álnok és kétszínű emberiség, mely nem hisz a maga által hirdetett igazságokban sem, ha ezek valóságosan előlépnek. Hát nem cudarság az?
    Nem éppen Zrínyiék miatt, de más dolgokért. Hirdetik az egyenlőséget, szabadelvűséget, s ha mutatkozik a két szép tündérből valamelyik, sehogyse akarnak ráismerni. Egyugyanazon fiókban tartják a hazugságaikat, ahol az igazságaik vannak. Bizony jó lesz egy kis zuhany a nyakukba a szószékről.
    Nagy körmeneteket és tedeumokat tartottak a templomokban. Néhány püspök pásztorleveleket adott ki az eset alkalmából, melyek megjelentek a lapok hasábjain is, e minden földi hiúságok gyűjtőmedencéjében. Egyszóval: a Zrínyi-ügy óriási forrongást idézett elő a kedélyekben. Az egész társadalmat felkavarta, s átment a külföldre is. Az angol és francia nagy lapok levelezői útban voltak. A Times hasábos táviratokban röpítette szét a XIX. század csodáját a földkerekség minden pontjára. Az emberek nem beszéltek egyébről, csak e feltámadásról, pro és kontra. De a kételkedők serege óráról-órára tért vesztett. Amint új események, új színek, új megfigyelések és áramlatok híre egyre valószínűbbé tette az esetet. Minden hírt falánkul fogadtak, és az lázasan lüktetett keresztül Európán. Minden érzés ott vibrált e sajátságos gomolyagban. A vallásosság, a kíváncsiság, a haszonlesés, a gőg.
    A Nemzeti Kaszinó határozottan Zrínyiék mellett foglalt állást. Mégiscsak természetesebb, ha a sírokból lépnek ki új főúri alakok, mintsem a Wertheim-szekrényekből.
    A kaszinóban sok tricstracs folyt erről; mint rendesen, bon-mot-k termettek. Egyéb ebben a sovány talajban úgysem terem.
    - Sapristi! - mondá a kis Nopcsa, aki mindig az udvar részére gondolkozik. - A király jól járt, hm, mert nem kell a tizedik szobrot megcsináltatnia, hm…
    És Nopcsa vígan dörzsölte a kezeit.
    De a furfangosság is fonta színes guzsalyáról a maga finom cérnáit.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312298
Webáruház készítés