Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Mikszáth Kálmán: Urak és parasztok_EPUB

Mikszáth Kálmán: Urak és parasztok_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Egy szép királyné uralkodott Smargaza nevü országban és az a fejébe vette, hogy a férfiak mind gonosz csontok. (Különben én is abban vagyok.) Szigoru törvényt hozott, hogy a mely férfi valamely nőt behálóz, a nőnek joga van azt követelni, hogy vagy vegye el feleségül, vagy ha szigorubban akarná büntetni, kivánhatja a halálát is.
    Itt hát bizony nagyon kellemesen éltek az asszonyok, volt sok lakodalom az országban s maga Mirtha királyné igen büszke volt, hogy ilyen pompás törvényt tudott hozni.
    Egy reggel azonban az történt, hogy két hölgy jelentkezett a királyné azon elfogadó szobájában, hol a véres pallos függött az ajtó fölött - mig az asztalon menyasszonyi koszoruk hevertek egy sorban. Mert csak erre a kettőre volt szükség az ilyenfajta ügyekben.
    A két panaszos nő nagyon szép volt. Harmatos arczu lányok, barna az egyik villogó sas-szemekkel, merészen hajlott orral, hollófürttel, szelid tekintetü, aranyhaju a másik.
    - Mi bajotok? - kérdé Mirtha királyné.
    - Egy lovag behálózott engem, királyné - mondá a barna és a szeme villámlott.
    - Engem is - hebegte lesütött szemekkel a szőke.
    - Hogy hivnak téged? - szólt a barna felé fordulva.
    - Én Aróta vagyok, a gazdag kalmár leánya.
    - S hogy hivják, a ki tőrbe ejtett?
    - Bólus vitéz, a gárdakapitány.
    A szőke leány összerezzent.
    - S téged hogy hivnak?
    - Az én nevem Delma, a hajóács leánya.
    - Kit vádolsz?
    - Bólust, a gárdakapitányt.
    Most a barna Aróta rezzent össze s arcza vérvörösre gyult.
    - Hogyan Bólus? A gárda-kapitány? - kiáltá a királyné és ajkai reszkettek a dühtől. - Kettőt egyszerre! Ily erkölcstelen ember még nem akadt országomban! Hóhér!
    A hóhér, a ki ilyenkor ott állt veres ruhában a tornáczon, kedélyesen diskurálgatva az esketésre várakozó pappal, bejött a szólitásra.
    - Menj vezesd elénkbe Bólust, a gárda-kapitányt.
    Kis vártatva belépett; zömök, jól megtermett legény volt nagy kiülő pofacsontokkal és meglehetősen kopasz fejjel. Egyébként nem volt valami nagyon csábitó külseje.
    - Tudod mivel vádolnak?
    - Tudom felség.
    - Igaz?
    - Azt mondtam, hogy tudom, mert igaz.
    Mirtha királyné magánkivül volt haragjában és a lányokhoz fordult.
    - Tudjátok a törvényt, mely országomban mindenkor megtartatik, s mely nektek kétféle elégtételben ad válogatást. Mit kivántok?
    - Vegyen engem nőül - mondá Delma.
    - Pallost neki! - kiáltott Aróta.
    A királyné megszeppent. Csak most látta, mi gombolyodott itt ki, - hogy a hires, nevezetes «női bulla» (mert igy nevezték ezt a törvényt), melyért az egész földrész uralkodói magasztalták a nagy asszonykirályt, ostobasággá zsugorodik össze. Hirének megvetője, bölcsességének oszlopköve porrá mállik.
    - Leányok - szólt zavartan - engem kétségbeejt ez az eset. Ilyen még nem történt, hogy egy órában két nő vádoljon ugyazon bünnel egy férfit... Te azt kivánod, Delma, hogy Bólus nőül vegyen, te meg azt követeled Aróta, hogy ölessem meg, s mind a kettőtöknek egyforma joga van ahhoz, a mit kiván.
    - Ugy van, királyné - szólt a királyi pecsétőr, ki a női bulla arany betüin tartja ujjait, mig a királyné itéletet mond.
    - Ha megöletem, akkor nem adhatom Delmának férjül, s ha Delmának adom őt, akkor neked nem teljesithetem törvényes kivánságodat, Aróta. Hanem van egy mód, a melylyel a törvény becsületét meg lehetne menteni, ha mind a ketten egy kivánságon volnátok. Ez ugyis kivételes, rendkivüli eset.
    - Nem, nekem a vére kell - felelte Aróta határozottan.
    Mirtha királyné kérésre fogta:
    - Végy példát Aróta Delmáról. Látod, ő szelid, nagylelkü, galamb szive van. A nőnek ilyennek kell lennie. Aztán engem is végy számba, boldogtalanná teszel, ha oly helyzetbe sodorsz, hogy a törvényeknek nem tudok eleget tenni. Kérlek Aróta, légy könyörületes.
    Aróta sokáig küzdött magával, mig végre igy szólt:
    - Ám legyen, osztom én is a Delma kivánságát.
    Mirtha most könnyebben lélegzett fel, de csakhamar kedvetlenül jegyzé meg:
    - Ismét uj bonyodalom... Erre nem is gondoltam. Kettőtöket nem vehet el nőül Bólus.
    Némi gondolkozás után Bólushoz fordult.
    - Azt hiszem, itt most csak egy mód van, ha magad választasz.
    Bólus megnézte a leányokat lopva, ott állott durczásan a büszke Aróta és kinálkozón, de mégis szendén a karcsu Delma.
    Egy pillanatig habozni látszott. Majd határozottan mondá:
    - Arótát választom fölség.
    Aróta még büszkébben emelte föl a fejét, s arcza a diadal fényétől sugárzott.
    - Te hálátlan czudar! - sikitott fel Delma. - Királyné! a halálát kivánom ennek az embernek.
    A királyné maga is felháborodott Bólus ur választásán, a ki azt mellőzte, kinek életét köszönheté.
    - Valóban - igy szólt - e férfi csak a halált érdemli. S ha már most Delma is a halálát óhajtja, ugy mint te Aróta, a ki csak irántam való szivességből kegyelmeztél meg neki, ám haljon meg. Hóhér vedd le a pallost!
    De ebben a perczben kétségbeesetten kiáltott fel Aróta:
    - Nem, nem, királyné! Én a törvényre hivatkozom, megölni nem engedem, férjemül akarom.
    A királyné elsápadt.
    - Hát meg vagytok őrülve asszonyok? Azaz, hogy én vagyok megőrülve, a miért benneteket védelmezlek a férfiak ellen, és nem a férfiakat ellenetek... Hej, pecsétőr, szakitsd szét azt a «női bullát», aztán hajitsd ki az ablakon!
    A pecsétőr összetépte a hires bullát, kidobta a szemétdombra, - s azóta az egész világon azt csinálhatják a férfiak az asszonyokkal a mit akarnak.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640913
Webáruház készítés