Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Mikszáth Kálmán: Akli Miklós_EPUB

Mikszáth Kálmán: Akli Miklós_EPUB
540 Ft540

Mikszáth Kálmán komoly művei, remekmívű novellái és nagy regényei mellett nemegyszer "operettjellegű" kisebb opuszokat is alkotott. Ezek az írások - köztük az Akli Miklós is - az idők jártával kedvelt gyermekolvasmányokká, ifjúsági művekké alakultak. Az Akli Miklós nem igazán "komoly" alkotás, annál érdekesebb lehet kis tizenéveseknek, ráadásul azzal a plusszal, hogy remekül van megírva, izgalmas és megható egyszerre. Gyerekekről, éppencsak felnőttekről szól és igen sok benne a bohóckodás: a főszereplő ugyanis Ferenc József császár bolondja, aki szellemes tréfáival, csavaros ötleteivel nemcsak uralkodóját, de történetének olvasóit is elbűvöli. A kisregény sztorija meglehetősen fantasztikus: Kovács ezredes feláldozza életét a császárért, aki viszont gondoskodik gyermekeiről, Kovács Ilonkát például Aklira bízza, aki rendszeresen látogatja is a kedves leányzót abban a bécsi leánynevelő intézetben, ahol az "életre" készülődik. A gyámapa és a csíntalan kislány közt csak eleinte dominál az apa-gyerek viszony, lassan észrevétlenül átadja helyét egy nagy szerelemnek, amely elé azonban súlyos akadályok gördülnek. Lányrablás, világdiplomáciai- és sok egyéb bonyodalom...
- Bűbájos, habkönnyű írás, amely ugyan felnőtteket is elszórakoztathat, elsősorban fiatal lányok, tizenévesek számára kedves kikapcsolódás. (Legeza Ilona)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Akli sokat evett és sokat ivott, azután pedig sokat beszélt s olyan érdekes dolgokat, hogy szinte a fele szaladt el az időnek, ami még az éjféli miséig hátra van. Élvezték a beszédjét, tágra nyitott szemmel hallgatva azt. Csak a két kis pulya aludt el, egyik az anyja, másik az apja ölében.
    - Fektesd le a gyerekeket, Zsuzsi - figyelmeztette Gelencsér uram.
    Vetkőztetés közben észrevette az anyjuk, hogy a kis Pali fiú marka össze van szorítva, szétfeszegeti a kis rózsaszínű ujjacskákat, hát mit szorongat a gyerek? Egy igazi aranypénzt, egy körmöci aranyat. Nézi a kislányt, a Katókát, hát annak is össze van csukorítva a marka és abban is aranypénz csillámlik. Megijed az asszony az aranyaktól, szinte belesápad. Ezt az az idegen adhatta nekik. Kiszalad az ágyas szobából és beinti szemöldökje mozgatásával az öreget.
    - Miféle embert hozott maga ide, édesapám? - kérdé rejtélyes suttogással.
    - Miért kérdezed? - hökkent meg az öreg.
    - Mert szegény embernek mondta.
    - Hát aztán?
    - Egy-egy aranyat csempészett be a gyermekek kezecskéibe.
    - No, ez csak azt mutatja, hogy emberséges ember, meg akarta hálálni a vacsorát.
    - Hát mármost mitévők legyünk?
    - Visszacsempésszük a zsebébe, mivelhogy mi is emberséges emberek vagyunk. Add ide azt a két aranyat!
    Az öreg Gelencsérben volt aztán elég ravaszság, ráköszöntött egy pohár bort s a koccintás után magyaros szívességgel átfogta a derekát, mintha roppantani akarna rajta, miközben becsúsztatta a két aranyat a zsebébe.
    A vendég visszaszállt poharával a ház népére, ígérvén, hogy sohase felejti el a szíves vendéglátást, s felkérte, hogy ha valamelyikük valamikor Bécsbe vetődik, nagy tisztességnek tudná, ha fölkeresnék.
    - Nagy város az arra - felelte a gazda -, és hát nem igen megyünk mi Bécsbe, de ha mégis úgy esnék, nehéz lehet ott megtalálni az ismerőst.
    - Csak Akli után kell tudakozódni a császári rezidenciában, a vártától, vagy akárkitől.
    - Macska legyek - kiált közbe nevetve az öreg Gelencsér -, ha nem egészen úgy fest a dolog, mint a cinkotai kántor históriája.
    Eközben megérkezett a ragyabunkó is, az öreg Gelencsér unokaöccse (a csallóközi Gelencsérekből), akinek a vacsoráját melegre tették addig. Azt a hírt hozta, hogy a korcsmát azóta érkező inszurgensek rohanták meg, alig tudott tőlük szabadulni. Bort és vacsorát követeltek és szobákat kértek, ahol át akarnak öltözni.
    Akli csodálkozva kérdezte:
    - Hát folyik még a háború Napóleonnal, hogy még mindig szerepelnek az inszurgensek?
    - Dehogy folyik, dehogy - jegyzi meg Gelencsér -, hiszen veje lesz a császárnak.
    - Igaz volna?
    - Bécsi ember létére ne tudná? Hiszen már a verebek is csiripelik.
    - Hallottam valamit, s éppen azért nem értem, micsoda inszurgensekről van itt most szó.
    Az öreg Gelencsér vállat vont.
    - Délben nálam ebédelt vagy húsz ilyen csallóközi kurtanemes, akik inszurgenseknek nevezték magukat, egyenkint szállingóztak, mindegyik egy-egy batyut hozva és karabélyt. S minthogy két vendégszobám is van, délután, miután jól ettek-ittak, elkérték a két vendégszobát s felöltöztek ott bőrködmönökbe, szűrnadrágokba, közönséges parasztoknak. Furcsa puska, gondoltam magamban, csodálatos az egész, de végre is mi közöm hozzá?
    Akli gondolatokba merült, de aztán elvetette az egész rejtélyt, ahogy a teljesen megfejthetetlen problémákkal tesz az ember, s miután az öreg Gelencsér szemei is egyre kisebbedtek és az órabeli kakukk kiáltásai egyre szaporodtak, elkezdte a beszédet az elutazásra irányítani.
    - Igaz - szólt az öreg, a dörgést megértvén, -, megígértem, fiam, kedves vendégünknek, hogy esetleg te is beviheted Bécsbe a szekereden.
    - Nem lehet, ipam uram, igen sajnálom, de a kocsit felfogadta holnapra Szepessy báró.
    - Úgy? Sebaj. Mármost aztán maradjon itt holnapig, pihenje ki magát.
    - Pihentem már én eleget, szeretnék elmenni - felelte Akli egyszerűen.
    - Igen nehéz most alkalmatosságot kapni.
    - Örömest megadnám a kettős vitelbért is. Mit szoktak Bécsig fizetni?
    - Bizony elkérnek ezek a pozsonyi pernahajderek néha öt huszast is.
    - Fizetnék én akár tizenötöt is.
    - Ejnye no! Hopsza, ugorj csak fel, ragyabunkó, szaladj át vagy Kirnerékhez, vagy átellenben Feldmayerékhez, azok is szoktak fuvarozni, kérdezd meg, nem volnának-e hajlandók ideadni a kocsit Bécsbe? Mondd meg, hogy egy úr van itt, aki jól megfizeti.
    Akkoriban még nem voltak Pozsonyban rendes bérkocsik, habár a koronázó város virágzása tetőpontján állt. A diétai követek és azok családjai, cselédsége szokatlan élénkséget és hatalmas vérkeringést hoztak az ősi falak közé, de a bérkocsiintézmény, melyet Bécsben is csak egypár év előtt honosított meg egy Himler Péter nevű orvos, még ismeretlen volt és különben is fölösleges. Aki úr volt, az úgyis elhozta ide a négyesét is, aki pedig nem volt úr, az úgyse lehetett diétai követ. A szegény emberek számára ott volt a naponkint induló posta és a keddi meg a csütörtöki napokon a Bécs és Pozsony közt közlekedő társaskocsi - csakhogy ezekre már előzőleg kellett helyet váltani. Ah, ezek a kedves, barátságos társaskocsik! Mindenki magával hozta az elemózsiát is. Ami azonban a jókedvet illeti, az ott termett útközben a társaskocsikon!
    A ragyabunkó engedelmeskedett, mint egy gép, s mire egy-két pohár bort újra felhajtottak, azalatt vissza is tért a röhögő piros pofájával.
    - No, mit mond Kirner?
    - Azt mondja, hogy kiárendálta a kocsiját éppen Bécsbe Szepessy István báró.
    - Furcsa - szólt Gelencsér -, Feldmayeréknél persze nem voltál?
    - De voltam ott is.
    - Nos.
    - Szakasztott azt mondta, amit Kirner.
    - Vagyis?
    - Hogy a kocsiját lefoglalta egy bécsi útra Szepessy báró.
    - Furcsa puska! - kiáltott fel Gelencsér uram. - Hiszen ha mindjárt báró is valaki, azért fölférne egy kocsira. Csak nem utazik három kocsin?
    - Azt mondták Feldmayeréknál, hogy munkásokat szállít Bécsbe a Meidling külvárosi cukorfabrikába.
    - Munkásokat? Szepessy báró? Hiszi a piszi. Valami csíny lesz az egész! Úgy sincs ki a bárónak mind a négy kereke.
    Akli csupa fül volt, szíve hangosan dobogott.
    - Hogyan? A különc báró Szepessyről van szó?
    - Ismeri?
    - Igen, ismerem Bécsből. Nem nősült még meg?
    - Nem, de suttognak valamit, mert a kastélyát renováltatta az ősszel nagy fénnyel és hallatlan pompával. Itt nem messze, Bazin mellett van.
    Akli izgatottan dobolt ujjaival az abroszon.
    - Karácsony első ünnepére szállítana munkásokat? - kételkedett Gelencsér. - Hisz ilyenkor az ott levő munkások is szétmennek. Már az igaz, kis ragyabunkó, hogy sok bolond gombát összeszedsz, ha valahova küldlek.
    De a ragyabunkó nem hagyta magát.
    - Márpedig úgy lesz, ahogy mondom, mert a déli vendégeink közül egynehányat Feldmayeréknál láttam, ott ültek a nagy szobában az asztal körül paraszt ködmönökben, ők indulnak reggel a szekéren.
    - Ki mondta neked?
    - Feldmayer Franciska.
    - Úgy? Ővele beszéltél? Azért csillog a szemed? Tehát a Szepessy báró emberei?
    - Hogy igenis az ő emberei.
    - Az meglehet - mondta Gelencsér elgondolkozva -, mert Szepessy a volt csallóközi inszurgensek kapitánya, hanem azt már kétlem, hogy ezek a gőgös kurtanemesek azért öltözködtek volna paraszt gúnyába, hogy munkát vállaljanak a meidlingi cukorgyárban. Szamár vagy te, kis ragyabunkó. Itt valami nagy hadi dolog készül, olyan igaz, mint hogy Gelencsér a nevem.
    - Mégis mit gondol? - kérdé a vendég sötéten, megüvegesedett szemmel bámulva az öreg korcsmáros szőrös, redős arcába.
    Tóth Mátyás szólt közbe:
    - Igaz lehet, amit Gyuri mond, mert az én kocsimat is úgy fogadta meg a báró komornyikja, hogy munkásokat szállít Bécsbe; nagy szénás szekeret kívánt, amelyre sokan férnek. Reggelre jelentkeznek a munkások.
    - Karabéllyal a ködmön alatt.
    Aklit kínos nyugtalanság fogta el, maga sem tudta megindokolni miért, mert hiszen mi szerencsétlenség van abban, hogy Szepessy István Bécsbe megy a kurtanemeseivel, hogy az ezer juxhoz, amit életében csinált, még hozzáfűzi az ezeregyediket, azzal már nem lesz még nagyobb bolond se, mint most. Ami a dolog rejtélyességét illeti, e tekintetben csakugyan páratlanul fest így embrióban, és a kíváncsiság méltán ülhetne tűkön (ámbár, ha a fátyolt levennék róla, meglehet, egész közönséges hóbort állna a szemünk előtt), de akár így, akár úgy, a nyugtalanságnak éppen semmi köze még eddig hozzá. Igaz ellenben másrészt, hogy a kíváncsiság és nyugtalanság egy közös kútból isznak néha.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312311
Webáruház készítés