Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Mikszáth Kálmán: A vén gazember_MOBI

Mikszáth Kálmán: A vén gazember_MOBI
390 Ft390
  • Részlet a könyvből:

    A pokolnál azonban vannak még valamivel közelebb eső helyek: az uzsorások zsebei. Onnan kell az összeget kiteremteni szép szóval, ígérettel, előre eladott terméssel vagy akármivel. (Betáblázást, sajnos, már nem lehet ígérni.)
    - Borly - mondá a báró a kasznárnak, mikor Pestről hazajött -, pénzre van szükségem.
    - A hitelünk kimerült, méltóságos uram. A pénzintézetek nem adnak.
    - Meg kell a zsidókat próbálni.
    - A zsidók is megokosodtak, méltóságos uram.
    - Hát mit csináljak? Vesztettem. Maga okos ember, tudja, hogy mi az. Főbe kell lőnöm magamat, vagy fizetni.
    A vén gazember vállat vont.
    - Nagyurak bolondsága.
    - Hát mit tanácsol?
    - Ne fizessen és ne lője főbe magát.
    - De hiszen kizárnak a Kaszinóból.
    - Bárcsak régen kizárták volna. Nevetséges logika. Mert a Kaszinóból kizárnák, ami csak egy ház Pesten a Hatvani utcában, méltóságod ki akarná magát zárni az egész világból. Hát a két gyerekből: a baroneszből és a kis Pál báróból mi lesz aztán? Ej, ej, méltóságos uram!
    - Borly! - szólt a báró szigorúan. - Ne tartson nekem prédikációkat, hanem szorítsa meg a zsidókat, adjon el valamit, adjon el mindent, ha kell, de a pénznek meg kell lenni.
    A vén gazember most már nyakába vette a környék uzsorásait, de eredmény nélkül jött haza, fáradtan, leverten, azzal a jelentéssel, hogy a tőke óvatos.
    - Hát hol járt?
    - Mindenütt.
    - És mindenütt elutasították?
    - Mindenütt.
    - Bajomban is volt Flucknál?
    - Ott is.
    - Nem beszélt Sternnel Koppányban?
    - Beszéltem.
    - Hát az újfalusi Glück, mit mondott?
    - Azt mondja, nincs most pénze. Pukkadjon meg ott, ahol van.
    - Egyebütt aztán nem volt?
    - Kinél kellett volna még lennem?
    - Persze, persze - hagyta rá Inokay nagy flegmával -, ilyenkor tűnik ki, Borly, hogy még mindig kevés a zsidó.
    Borly uram figyelmesen nézett a gazdájára; tudta már, hogy a húr a végsőig feszült, mikor az akasztófahumor első csöppje kibuggyan.
    - Bizony nehéz a helyzet, de nem reménytelen - szólt azután -, egy mód még van.
    - Halljuk, halljuk, bátyóka, beszéljen! - sürgette a báró nyájasan.
    Ha kényeztetni akarta az öreget, bátyókának szólította, mint valaha gyerek korában. Pedig most már nagy megerőltetésébe került, undorodott tőle, nem becsülte, gazembernek tartotta, gondolván magában: »A tolvajnak bizonyosan van pénze, eleget összelopkodott; ha akarna, adhatna nekem, visszaadnám busásan; hiszen nem lehet az, hogy már nekem sohase legyen pénzem többé.« Többször ott lebegett már ajkán a szó: »Hát magának nem volna egy kis pénze, bátyóka?« de mindig visszanyelte. Nem, nem. Egy Inokay mégse teheti azt, hogy a gazdatisztjétől kérjen pénzt. De hiába is tenné. A vén gazember, ha nem akar adni, úgyis eltagadná; ha pedig adni akar, maga is ajánlkozhatik. Talán éppen azt pedzi most…
    - Halljuk, halljuk, bátyóka!
    - Azt gondoltam, méltóságos uram, hogy talán, hm, a családi ékszerekből lehetne csinálni egy kis pénzmagot.
    - Azok a feleségemé. Neki adtam; anyám, dédanyám viselték - nem tehetem.
    - Hiszen ki lehetne váltani - vélte a kasznár.
    - Mikor? - kérdé a báró.
    - Valamikor - mosolygott gúnyosan a kasznár. - Ha méltóságod akarja, elvinném Pestre és elhelyezném a zálogházban.
    A báró szabadkozott eleinte, de minthogy nem volt más mód, pünkösd előtt két nappal csakugyan összecsomagolta a családi ékszereket; zafir-, rubin-, gyémántgyűrűket, régi kelyheket, keleti gyöngyökkel kirakott imakönyvtáblákat, forgókat, násfákat egy egész ládányit. A ládát aztán elvitte Borly uram Pestre, úgy, hogy az egész úton rajta ült, mint Bónis Samu bátyánk a koronát rejtő vasszekrényen.
    De az öreg útja nem volt szerencsés. Másnap azt sürgönyözte Pestről, hogy a zálogház nem adja meg a megkívántató összeget, hát mit csináljon?
    A báró elszaladt Kékkőre barátjához, báró Balassa Antalhoz (annak se volt soha pénze), vele tanácskozott. Balassa az örök áron való eladást tanácsolta. »Akkor még marad is egy kis pénzed, még tán nekem is kölcsönözhetsz.« Inokay tehát visszasürgönyözte: »Adja el az ékszereket.«
    Ebből aztán megint nagy sürgönyözés keletkezett. A zsidók keveset akartak adni, Inokay túl sokat akart kapni, végre is a zsidóknak lett igazuk, a báró kifogyott türelméből és potom pénzen kapták meg az ékszereket.
    - Látom - mondá Inokay egy furcsa mosollyal Balassának -, hogy a vén gazember (Borly) nagy összeget akar most lopni, hát mit tehessek ellene?
    Ezalatt pedig nagyban készült Lackó a pünkösdi ünnepekre. A városka egyik díszkertjében egy gyönyörű feslő rózsabimbót pillantott meg, pünkösdkor nagy ritkaság egy ilyen rózsa. Nézte-nézte a vasrácson át és az a bohókás gondolata támadt, hogy ez a rózsa Inokay Mária. Csillagban is volt már egy ilyen Inokay Máriája az égbolton. A harmatos gyermekszerelem gyakran táplálkozik effajta szertelenségekből. Laci kétszer is megnézte napjában a rózsát, mely egyre jobban kezdte kibontogatni zöld zacskójából az összegyömöszölt szirmokat s olyan ismerősen mosolygott már a végén Lacira, hogy szinte integetni látszott neki.
    »Hm - gondolta Laci -, de nagy dolog volna, ha azt a rózsát hazavihetném a baronesznak. Igen, de át tudnám-e neki adni? Lesz-e alkalmam találkozni vele, mert a báró még mindig haragot tart rám! Ej, mit! Betenném éjjel, lopva az ablakába, vagy elküldeném a Zsuzsa szolgálótól.« Hovatovább mindjobban megbarátkozott ezzel a gondolattal. És a rózsa is szólította: Bizony jól tennéd, Lacika, ha letépnél, hideg van még itt, korán születtem (az éjszakák még hűvösek voltak.)
    A kert magas falkerítéssel volt körülvéve, csak a vaskapu rácsain lehetett belátni; a háttérben egy nagy, komor épület meredezett manzárd-tetővel és tömérdek galambbal, melyek szerelmetes búgással ültek egymás mellett a tető zsindelyfodrain.
    - Miféle ház ez? - kérdezősködék Laci.
    - Az angol szüzek zárdája.
    - Nincsen ennek soha a kapuja kinyitva?
    - Az apácák nem járnak sehova, csak néha mennek ki sétálni a növendékekkel.

  • Cikkszám
    9789633640869
Webáruház készítés