Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Mikszáth Kálmán: A fekete város_EPUB

Mikszáth Kálmán: A fekete város_EPUB
540 Ft540

A fekete város című regény cselekményének magva történelmi tény: Görgey alispánnak és Lőcse városának párharca. Mikszáth meglátta a hajdani polgárság vonzó, tisztes puritanizmusát, meleg színeit, s a Görgey alispánhoz hasonló okos férfiak acélos jellemét is. De kimutatta: ezek az egyes jótulajdonságok mit sem mentettek ott, ahol a lélek egészét már eltorzította a később végzetessé növő bűn: a vagyonimádat, az oligarcha-dölyf, a szűklátókörűség. Görgey alispán lányának, Otrokóczy Rozáliának s a fiatal lőcsey polgárnak, Fabricius Antalnak könyörtelenül széttépett romantikus szerelmében Romeo és Julia örök motívuma vádolt. Mindez együtt fejezte ki a regény mondanivalóját: az urak és polgárok nem tudnak helytállni az életért, az emberért, nem állhatnak helyt a nemzetért. (Legeza Ilona)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Görgey felállt s fejét töredelmesen lehajtván, tompa hangon mondá, mintha egy pincéből beszélne föl:
    - Kénytelen vagyok elszenvedni mindazokat, miket az isten rám mért, s ezek közé sorozom azt is, amit a vármegye parancsol. Vagyis, maradok a helyemen.
    A nagy szó végre ki volt mondva. Olyan éljenzés hasadt fel erre, mely a szó szoros értelmében megrengette a falakat, mert szakasztott abban a szempillanatban, mikor a »maradok«-ot kimondta, egy majdnem öles nagyságú olajkép, mely Görgey Pál édesanyját, Palásthy Erzsébetet ábrázolta, zöld bársony mentében, strucctollas csepesszel a fején, leesett a falról s nagy robajjal zúzódott össze rámája a padozaton.
    - Rossz ómen - súgta Horánszky Dávid Jekelfalussy Balázsnak. - Erzsi néni megmozdult a falon. Ezt a Palit szerette, becézte legjobban a gyerekei közül.
    Görgey maga is elsápadt a látványra s fázékonyan folytatá:
    - Megmaradok, de kívánom, hogy erről a mai értekezletről protokollum készíttessék, s azt minden jelenlevő aláírja. Megmaradok, de csak azon föltétel alatt, ha egy lélek sincs jelen, aki távozásomat kívánja.
    Körülnézett a sas-szemeivel, de bizony nem volt itt olyan életunt ember.
    - Nincs, nincs, egyetlen lélek se!
    Pedig ki tudja? Hátha mégis volt egy lélek; egy, aki már a testét levetette és itt lebeg abban a teremben, ahol a fia felől határoznak. Egy lélek, aki megmondta a falnak: »ereszd el azt a szöget« és megmondta a szögnek: »ereszd el azt a képet, aki én voltam, hogy jelt adhassak.«
    Így intéztetvén el közmegelégedésre a kínos ügy komoly oldala, a többi részletek az óvrendszabályok, a taktikai eljárás inter pocula kerülnek tapétára; az ebéd készen volt, szakácsnék, kukták, felszolgáló huszárok nagy lázban sürögtek-forogtak Marjákné lármás felügyelete alatt, csak feltálalni nem tudtak, mert a nagy termet előbb ki kellett szellőztetni s aztán megteríteni, de ez olyan sebesen ment, hogy szinte egy percnek látszott, kivált mert azalatt betoppant Lőcséről Grodkovszky várnagy friss hírekkel, melyek köz a legnevezetesebb, hogy a tegnapi bíróválasztáson, mely késő estig tartott Gosznovitzer és Nustkorb között, nagy küzdelem után Nustkorb András uram győzött hét szavazattal s igen békés természetű beköszöntő beszédet tartott, melyben egyáltalán célzás sem történt a Görgey elleni bosszúállásra.
    Mindez vidám hangulatot teremtett a megyei uraknál, még maga a mindig komor alispán is, aki az asztalfőn ült Palocsay báró és Luzsénszky közt, amint a finom lúdgégelevest odahozták, egy kis tréfát csinált, a felszolgáló huszárt figyelmeztetvén:
    - Quendel uramhoz kell vinni a tálat először, mert őkegyelme a legéhesebb, s az ő éhsége adta neki az ötletet, mely voltaképpeni igazi fundamentuma annak, hogy én ezentúl is kenyérben maradhattam.
    Quendel uram arca csupa napsugár lett, hálásan pislogott erre a kitüntetésre, a szemeit is behunyta, mintha rózsavízzel fecskendeznék.
    Azután is derült volt az alispán egész nap, nyájasan búcsúzgatva a széledező vendégektől. Egyike volt a legutolsó távozóknak Quendel, aki magát az alispán gráciájába ajánlva, kifejtette, hogy ha már megmondta, mégis szeretne itt Görgőn építeni valamit, amivel segítségére legyen a jó ügynek, bosszantaná, ha azt mondanák, hogy csak a szája jár, azért hát adjon el neki az alispán úr egy darab fundust itt valahol, nem messze a kastélytól, hogy ő oda egy fényes vendégfogadót emeltet, kocsiszínekkel, istállókkal, a vitézlő nemesség kényelmére, előrelátható lévén, hogy ha a gyűlésekre, restorációkra nagy számmal érkeznek, nem férnek el mind a kastélyban, de mit is keresnének ott, kivált a bocskoros gyöngyei a szent koronának? Ha azok is a kastélyba szállnának, akkor az úri része nem érezné magát jól. Egyébként a nagyobb urak is szeretik a fogadói életet, ahol a saját ízlésük szerint mulathatnak, kivált ha jók a borok és szépek a szobalányok.
    Görgey a szokásos szólamokkal szabadkozott, hogy sok jó elfér együtt arra a kis időre, s hogy nem fogadhat el ilyen szívességet senkitől, minek okozna magának haszontalan költséget Quendel uram.
    - Hiszen úgy értek, instálom, hogy a vendéglő az enyim lenne, vagyis én adnám bérbe egy arra való traktérosnak, ki tejbe-vajba fürösztené a tekintetes nemességet. Ha a saját kedveért nem engedi a téns alispán úr, hát engedje enyim kedvemért.
    Az alispán a vállát vonogatta.
    - Hiszen ha mindenáron ablakon akarja kidobálni a pénzét, hát énmiattam építtethet.
    Elnéptelenedvén a ház, a gazda mégis nyájas és közlékeny maradt s este jóízűen elborozgatott Grodkovszkyval, kit ott marasztott éjszakára (no, lesz ebből otthon patália), s miután jó későn hálószobájába vonult, az ambituson találta Bibókot, ki a karabélyos, lándzsás őröket változtatta ajtaja előtt, barátságosan beszólítá a levetkőzéshez, hogy azalatt, míg Preszton a csizmáit lehúzza és a lábait vakarja (melyek egy téli táborozáskor elfagyván, azóta rettentő módon viszkettek), megbeszélje vele a védekezési intézkedéseket. Preszton eltávozásával, miután megállapodtak arra nézve, hogy Toporcról, ahol Görgey Jánosnak három ágyúja van, mihelyt az utak megjavulnak, el kell hozatni mind a hármat, azt kérdezte Görgey:
    - Van-e valakije, akit a kezelésükre be lehetne tanítani?
    - Van. A két öcsém. Értelmes, ügyes fickók.
    - A Bibókok született jó katonák.
    - Gondolom - felelte kurtán, dölyfösen.
    - Nos, és hogy van most a család együtt? - tudakolta kíváncsian.
    - Béke van.
    - Csodálkozom a történtek után - dünnyögte az alispán -, igazán csodálkozom.
    - Hát annak az a titka…
    - Ugyan mi?
    - Hogy az öreg már semmit sem tud és még semmit sem gyanít, hogy az asszony már semmit sem nélkülöz és még semmit se fecseg ki…
    - Ördögöt! - csóválta a fejét Görgey ironikus mosollyal. - Hát kegyelmed, ezredes?
    - Én meg hozzájárulok és nem unok meg semmit - egészíté ki Bibók.
    - Szóval maga tökéletes ember, ezredes - fejezte be Görgey, egy hatalmas ásítással. - Úgy látszik, ma aludni fogok. Csak hadd járjanak az emberek odakünn, csak járjanak, s jól kopogtassák lándzsanyéllel a köveket.
    Így volt nekik megparancsolva, mert a kopogás, vagyis a biztonságérzet csillapította a fölzaklatott idegeit, ha a kopogás megszűnt a folyosón, a beállott halálos csendben ijedten riadozott fel.
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641798
Webáruház készítés