Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Mikes Lajos: Sanyi manó könyve és számos más kacagtató történet_EPUB

Mikes Lajos: Sanyi manó könyve és számos más kacagtató történet_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Végül Sanyi manó feje a tető fölé emelkedett már; és Sanyi manó körülnézett, hogy megvizsgálja, hová kell a kupakot elhelyezni. De egyszerre csak hosszura nyult az arca, a két szeme kidülledt ijedtében és Sanyi manó rettentően elkezdett remegni. És amint remegett, a keze ide-oda rázódott és a kupak egyszerre csak nagy robajjal lezuhant.
    - Vigyázz, az Istenért! - kiáltott az üstfoltozó; de többet nem mondhatott, mert lezuhant a létráról a földre és a kupak rázuhant a fejebubjára.
    De Sanyi manó nem nevetett rajta, ugy, mint az előbb az üstfoltozó. Biz ő nem nevetett! Ott ült a létra tetején és keservesen sirt; és a könyei nagy cseppekben potyogtak alá az üstfoltozóra.
    Az üstfoltozó borzasztó dühös volt Sanyi manóra, mert ráejtette a kéménykupakot. Hiába volt ugyanis a hátán a nagy zsák, az üstfoltozó mégis össze-vissza zuzta magát.
    De mikor érezte Sanyi manónak a könyeit és látta, milyen nagy a kis manó szomorusága, egyszerre elpárolgott a haragja és igy szólt:
    - Ugyan miért sirsz-risz olyan keservesen, szegény kis Sanyi barátom?
    - Jaj, jaj! - sopánkodott Sanyi manó. - Sohasem helyezhetjük vissza a kupakot a helyére, mert egy rettenetes nagy almafa nőtt ki a kéményemből és ugy szétterjesztette az ágait, hogy már-már az egész tetőt elboritotta!
    - Ez lehetetlen! - szólt az üstfoltozó. - Soha életemben nem láttam még olyan almafát, amely kéményen nőtt ki, pedig én jóval hosszabb ideje élek már itt e földön, mint te!
    És bár össze-vissza zuzta magát, mégis felmászott harmadszor is a létrán.
    És látta, hogy a szörnyü história való igaz, mert Sanyi manó kéményéből csakugyan egy almafa ágai nyultak ki és az ágak tele voltak kerek, zöld és érett almával.
    És az ágak pillanatról-pillanatra vastagabbak és hosszabbak lettek és egyre jobban elboritották az egész háztetőt.
    - Ez csakugyan szörnyü látvány, Sanyi barátom, - szólt az üstfoltozó; - de ha már nem tehetjük vissza a helyére a kupakot, hát menjünk be legalább a házikódba és nézzük meg, mi történt odabent.
    Lemásztak hát a létráról és bementek Sanyi manónak a házába; és először is azt látták, hogy az alma, amelyet Sanyi manó a tüzre tett, hogy megsüsse, akkorára megdagadt, mint egy uri tök és gyökereket vert keresztül Sanyi manónak a rostélyán és kioltotta a tüzet; egyszersmind vastag törzset bocsátott ki magából fölfelé a kéményen keresztül és az almafa törzse szakadatlanul vastagodott, mialatt nézték.
    - Szent Isten! - kiáltott Sanyi manó zokogva; - ez az a rettenetes alma, amelyet elhoztam Huhu varázslónak a gyümölcsös kertjéből és a tüzre tettem, hogy megsüljön! Ebből nőtt ki az almafa! Ez bujt keresztül a kéményemen és ez boritotta el a házam tetejét! Mit csináljak, mit csináljak, hogy megint alma legyen belőle?
    - Biz ez szomoru história, - szólt az üstfoltozó; - de hát én nem tudom, mit kell csinálni vele. Különben haza is kell már sietnem, mert későn van és el kell mennem még a piacra is, hogy eladjam a holmimat. Most már bizonyos, hogy szép kis házad nemsokára össze fog roskadni.
    Igy szólván, elsietett.
    Sanyi manó pedig ott állt szép kis kunyhójában és a könyei nagy cseppekben görögtek végig az arcán.
    Mert nem akarta, hogy szép kis háza összeroskadjon; de látta, hogy össze fog roskadni, ha az almafa tovább növekszik, és nem tudta, mitévő legyen, hogy ennek elejét vegye.
    Sirt-ritt, mig egyszerre csak nagyot nem roppant a kéménye.
    Sanyi manó erre halálsápadt lett rémületében; aztán kapta magát és oly gyorsan, ahogy csak tudott, elrepült Huhu varázslónak a házához.
    Huhu ott ült a tüz mellett és egy nagy könyvből olvasott.
    Mikor látta, hogy a szegény Sanyi manó nyomoruságos állapotban betoppan hozzá, hogy hegyes sipkája félre van csuszva a fején, zöld köténye csupa korom és az arca csupa köny, Huhu varázsló egy szót sem szólt.
    Sanyi manó pedig megállt a konyha közepén és sirt és zokogva igy kiáltott:
    - Kedves Huhu, mondd meg, kérlek, mit kell csinálni olyan almával, amely rohamosan almafává növekszik?
    De Huhu varázsló egy szót sem szólt, hanem tovább olvasott nagy könyvéből.
    És Sanyi manó közelebb lépett Huhu varázslóhoz és szomoruan ránézett és igy kiáltott:
    - Mit kell csinálni az almafával, hogy megint alma legyen belőle?
    De Huhu varázsló tovább olvasott és föl sem nézett nagy könyvéből.
    - Nem akarom, hogy szép kis házam összeroskadjon, - zokogott Sanyi manó és megállt a helyén, várva, hogy Huhu varázsló feleljen neki valamit.
    De Huhu varázsló ugy tett, mintha észre sem venné Sanyi manót, hanem nyugodtan tovább olvasott.
    Sanyi manó erre, még nagyobb könyeket potyogtatva, igy szólt:
    - Óh, kedves Huhu, igaz, hogy elvittem kölcsön a létrádat, anélkül, hogy megkérdeztelek volna, elvihetem-e, és igaz, hogy elvittem az almádat is, amelyet a fán hagytál; de légy szives és segits rajtam, hogy eltávolithassam azt a rettenetes almafát szép kis házamból! Mert attól félek, hogy a fa kidönti a házamat.
    Huhu varázsló erre fölállt a székéről, kiment a pajtájába, kihuzott onnan egy másik létrát és egy szót sem szólva, megindult keresztül a mezőségen és magával vitte a létráját is.
    Sanyi manó pedig nem sirt tovább és nem is kérdezett többé semmit, hanem szótlanul nyomon követte Huhu varázslót.
    Huhu varázsló megérkezett végül Sanyi manó kis házához, az üstfoltozók fájának a közelében.
    Ott aztán neki támasztotta a magával hozott létrát a falnak; aztán felkapta a kéménykupakot, fölvitte magával a létrán, minden nehézség nélkül, és visszatette a tetőn a régi helyére.
    És ime! nyoma sem látszott többé a tetőn semmiféle almafának.
    Azután bement Huhu varázsló Sanyi manónak a szép kis házába és fölemelte az almát, amely puhára sült már a tüzön és beletette a zsebébe.
    És az alma nem volt többé akkora, mint egy uritök és nem volt többé sem gyökere, sem törzse. Rendes alma volt megint, csak a héját piritotta meg a tüz melege.
    Huhu varázsló ezután fölkapta mind a két létráját, egy-egy kezével egyet; és fölnézett a kéményre, hogy lássa, ott van-e rajta a rendes helyén a kupak.
    És fölnézett a kéményre Sanyi manó is. És ime! a kéménykupak ott állt a helyén olyan szilárdan, mint azelőtt!
    Huhu varázsló azután ránézett Sanyi manóra. És mosolyogva igy szólt:
    - Látod, Sanyi barátom, ha legközelebb megint létrára lesz szükséged, hogy felmászhass rajta a házad tetejére, okosabb lesz, ha hozzám jösz és tőlem kérsz kölcsön létrát. Akkor majd nem olyan létrát fogsz kapni, amely arra való csak, hogy almafáknak támasszuk neki és hogy minden almából almafát csináljon, - ha az alma nem a te almád!
    Igy szólván, elsétált, vállán cipelve magával mind a két létráját; és zsebében az alma lityegett, lötyögött, amint Huhu varázsló tovább baktatott.
    De Sanyi manó felnézett a kéménykupakra, azután lenézett a földre és az arca fülig vörösödött, mert eszébe jutott Huhu varázslónak az almája és a létrája.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306891
Webáruház készítés