Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Mészáros Lázár: Törökországi napló_MOBI

Mészáros Lázár: Törökországi napló_MOBI
390 Ft390
  • Részlet az eKönyvből:

    A Diván meg volt illetve emlékezésünkről és a többi közt, amint a híres jósnő, Lenorand neki nagyobbára megmondta, mi eddig történt, úgy hogy még a várakozások is szintén beteljesülhetnek, úgy a muszka cárnak, Sándornak elbeszélte, mikor egy kórushang fogja őt énekkel fogadni, halála közel lészen. Lengyelországban volt 6 hónappal halála előtt és az akkori követek Varsóban bált adtak, és muzsika helyett egy asszonykórus fogadta őt. Tudnivaló, hogy a cár a feleségének minden nap egy hírnököt szokott küldeni, ám egyszer három napig egyetlen hírnök sem jött, hanem maga a cár jelent meg hideglelősen. A cárné kérdésére, miért nem kapott előzőleg tudósítást, azt mondta, hogy küldött. Megkeresték a kozák hírnököt, akit halva találtak meg a cár cédulájával, a cédulán ezen szavakkal “nyomban követem”, és egypár nap múlva halva volt a cár. Igaza van Fouriernek, hogy összeköttetésben kell lennünk a külvilággal, azt mutatja a távollátás, az inspiráció, a jövendölések, a magnetizmus , azt mutatja fel életünknek az alvás s álom, mit jobbadán nem ismerünk, azt mutatják a ritka, bár mégis létezett és létezhető jövendölök.
    Szerda 16., Csütörtök 17., Péntek 18. Közönségesen töltettek el. Ahmed bej, tovább szállítónk lovai jöttek csak el, talán ő maga sem késik. Minő nagy szerepet játszanak egyfelől, másfelől a bizalom mily kevés, egy muszka meg egy osztrák ügyvivő létezik itten bevárandó, vajon híven teljesíti-e a török az újabb egyezkedés szerinti ígéretét. A legnagyobb esemény, hogy Kossuth Lajos neje utána érkezett, noha nem kedvelem az asszonyt, ez a hűséges tette igen szép és becsületére válik, és férjének felemelésére is szolgálhat. Ki uralkodási csiklandtól hajtva itt is bizottmányoz, törvényeket hoz, intézkedik, melyeket szinte senki sem tart be, amint ő az illedelem, a házassági hűség külcsínét vad nősüléseivel vagy verebeskedésével egy lengyel asszonnyal áthágva a tiszteletben igen csökkent.
    A szerencsétlenség vagy balsors még jobban mutatja az egyéni jellemet, az itteni különféle egyéniségek közt annyi konkoly, annyi alávaló acsarkodás, irigység, rágalom, stb., sőt még piszkos vétkek is találkoznak, hogy émelyegni kell az embernek. És ha egy célja nem lenne kinek-kinek, a jobb érzésű embernek el kellene veszni annyi rossz hasonmások közt, ha Strany állítása “der Menschheit ist Christus” áll, úgy be rossz sok tulajdonai voltak, a nihil Lassale hasonmásai közt, és mégis ha csak az egyes nagy emberek tettei emelik fel az embert, hogy tűrjön, reményben, mert így nem tarthat sokáig, ha az egyén meg is halt, de az összes egyéniség a jobb felé haladást bizonyára eléri.
    Szombat 19., Vasárnap 20. A lengyel emigráció szerencsés a szerencsétlenségében, mert bár felvigyázzák, szabadabb elvű statustól van körülvéve, így tudósításokat veszen hazulról. Mi magyarok vagy semmit vagy gyéren kapunk valamit, jele legrosszabb geográfiai elhelyezkedésünknek, mert ha csak egy háromlábnyi széles biztos utunk lett volna a tengerhez, akkor a pozitív angolok és amerikaiak másképp segítenek, mert mielőtt a diplomáciájuk tettleg segíthetett volna, addig egypár millió Calicót dobtak volna hazánkba, s így a nyilvános kereskedői vélemény mellettünk szólt volna. A 4 “volna” után megyek vissza a tárgyra, mert a sok ha a német beszédre emlékeztet. A tárgy az, hogy tegnap először én is levelet kaptam, éspedig Olaszországból, és mivel 4 hó kellett neki ideérni, el nem vesztettem a reményt, hogy Magyarországról is ne kapjak. Oehl Antal barátom, éspedig öntanított /autodidakta/ , a legszélesebb értelembeni természettudományokban tudós barátom, kit én a budai csillagászati toronyba akartam csempészni, hogy a hazai renyheséget, lustaságot az Európában legszebb helyű budai csillagászati szakmányból kiűzzem. De a sors, amint már elébb említém, minden törekvésemet füstbe menetni akarta, ezt is. Augusztusban, 1848-ban írtam neki is. Később Jellasics beütése nem engedte, hogy írjak, mivel lelkiismereti dolognak tartottam meghívni egy embert, kit viszonyaink szerencsétlenné tettek volna. S így vele ebből következőleg jót tevém. Ő pedig azt gondolta, hogy mivel nem feleltem egy 48-diki levelére, haragszom. Ma akárhogy van, igen kellemetes és barátságos levél tőle, derék fiatal nejétől és leányától is, jó lelkek, vitálisak, eszes a második. Olvasás közben megesett a szívem, midőn olaszhoni jó emlékezetemről, az ottani jó véleményről tudósítattam, és ha azon tiszteletteljes magasztalás felét elvágom is, mégis marad annyi, hogy örülhessenek, hogy ottani szerepemet jól játszám. Még egy köszöntés volt benne, miről ha többet, terjedelmesebbet hallok, még jobban esett volna, na azonban majd még látjuk. Az idő egy világot is elveszt, és nem is kell más hozzá, úgy a legmelegebb barátság is egykedvű lehet, hanem akkor valószínűleg talán el nem muland.
    A magyar emigráció féktelenkedik, amint otthon is a faj indiszciplinált, úgy a szerencsétlenség sem okultatja és az exkormányzó ahelyett, hogy higgadt eljárás, tanács által türelemre s kitartásra intené, magára kétes színt ölt, mintha okozná a rendetlenséget. Az osztrák konzult kellett volna megveretni, hanem csak írnoka szenvedett, már ez még a törököknek is sok volt, mert az újév előestéjén először hallott mazurka zene a konzul tiszteletére tetszett nekik.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633644171
Webáruház készítés