Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


May Károly: Idegen ösvényeken_EPUB

May Károly: Idegen ösvényeken_EPUB
540 Ft540

Karl May ebben a történetfűzérben három kontinensre vezeti el olvasóit. Az ösvények Amerikában, Ázsiában és Afrikában kanyarognak, csakúgy, mint a történetvezetés. Érdekes és lebilincselő képek és kalandok, amiket Mikes Lajos ültetett át magyar nyelvre. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Természetesen nyomban szétszedtem a messzelátót s egy teleírt ívet vettem észre, amely tekercsbe hajtogatva bele volt dugva a messzelátóba. Egy Mac Klintok nevű hadnagynak volt címezve az irat, akit arra utasított, hogy egy csapat kafferrel menjen át a Kers-szoroson, hogy egy pontosan megjelölt napon találkozzék az Atters-hegyen a szállítmánnyal, s ezt azután átkísérje a határhegységen. Egy rövid megjegyzésből kitűnt, hogy a zuluk a szállítmány megérkezése után nyomban meg fogják szállni a Klei-szorost, hogy a szoroson innen lévő búrokat meggátolják abban, hogy a szoroson túl lévő társaiknak segítségére mehessenek.
    Mindebből kitetszett, hogy a küszöbön álló kafferzendülés angol befolyás következménye és gyanítható volt, hogy a britek egy sereg tisztet küldtek ki a vállalkozás stratégiai vezetésére.
    De hogyan került ide Szikukuni és hogyan értsem meg ennek a Sir Hilbert Greynek a nála való ottlétét? Ezekre a kérdésekre nem adott választ a levél. Nagyon fontos okok késztethették a kafferfőnököt arra, hogy ilyen csekély kisérettel átkeljen a hegyeken. Mindenesetre értesítenem kellett a történtekről és a fegyverszállítmányról Kees Uyst és a búr van het Roert.
    Még tünődtem magamban, mikor Mietje vacsorához hítt, amelyet egyedül vele fogyasztottam el, mert Jeffrouw Soofjét gátolta a rosszulléte. Most nyilt csak alkalmam rá, hogy megtudjam részletesen, miképp folyt le Szikukuninak a betörése. A lányka újból hálálkodott a segítségért, azután így szólt:
    - Azt hittem, nincs veszedelem, mert először csak egy zulu jelent meg, aki egyébként lerakta törzsi jelvényeit, úgy hogy békés embernek tartottuk őt.
    - Szikukuni előreküldte, hogy szemlét tartson. Mit mondott?
    - Azt kérdezte, van-e munka nálunk és tudni akarta, itthon van-e a búr. Minthogy van elég emberünk és Jan nincs itthon, el kellett őt küldenem.
    - És nyugodtan elment?
    - Nem. Észrevette a lányomat és megkérdezte, hogyan jutottam hozzá.
    - Elmondta neki?
    - El. Gonoszúl nézett rám erre, azután eltávozott. Pár perc mulva visszatért megint Szikukunival és a harmadik kafferrel együtt.
    - Ismerte a főnököt?
    - Nem; még sohasem láttam.
    - Mit mondott, miért jött?
    - Jant kereste és tudni akarta, hogy mikor ment el hazulról, hová lovagolt és kivel ment.
    - És kegyed válaszolt neki?
    - Hogy válaszolhattam volna! Halállal fenyegetett, de én inkább meghaltam volna, semhogy Jant eláruljam. Hiszen Jan azért találkozik a vezetőkkel, hogy megbeszélje velük a zuluk ellen tervezett támadást és megkérdezze Szomitól, akar-e a zuluk királya lenni.
    - Ah! Szomi meg fog jelenni? Ez fontos ujság! Azt hiszem, senki sem tudott semmit a hollétéről.
    - Jan és Kees Uys tudott mindent. Szomi északon tartózkodott a makuáknál.
    - És csak amikor megtagadta kérdéseire a választ, akkor kezdett Szikukuni erről a lányról beszélni?
    - Akkor.
    - És elhiszi, amit a lányról mondott?
    - Nem tudom, elhigyjem-e. Csak híres főnökök feleségének szabad ilyen láncot hordani. Ezt Jantól tudom. Jeffrouw mindig jóságos anyám volt, de azért mégis nagyon örülnék, ha megismerhetném az édesapámat.
    - Szikukuni kijelentése szerint Szomi a kegyed atyja és ha a búroknak sikerül megvalósítani a tervüket, akkor maga királyleány lesz.
    - Ó, Mynheer, ha ez igaz lenne, akkor sem lennék rá büszke. Mennyei atyámnak legyen meg az akarata!
    - Úgy van, gyermekem! Isten vezérli a népek sorsát és minden egyes halandó lépteit is. De most már azt hiszem, tisztában vagyok vele, miért járt itt Szikukuni.
    - Miért, Mynheer?
    - Úgy látszik, megtudta, mit terveznek a búrok Szomival; sőt valószínűleg hallott a mostani összejövetelről is és a majorságot azért kereste csak föl, hogy megtudja, megkezdődött-e már a tanácskozás. Nem mondta-e azt is, hogy Jannak meg kell halnia? Tehát tudja, hogy Jan hol található.
    - Ó, Mynheer, megrémít.
    - Én csak levonom a következtetéseimet és jó, ha az ember ismeri a fenyegető veszedelmet. Ki tudott itt az összejövetelről?
    - Csak Jan, a mama meg én.
    - A kafferek vagy a hottentották közül senki sem?
    - Senki sem.
    - És mégis úgy kell lennie. Beszéltek róla és valaki kileste a beszélgetést. Szikukuni mindent tud és minthogy idejött, hát csaknem bizonyos, hogy innen kapta a hírt. Áruló van a cselédeik között! Gondolkozzék csak, kire lehet gyanakodni?
    - Egyikre sem, - felelte elgondolkozva. - Az embereink mind kipróbált régi szolgák, a makololo Csembán kívül, aki nemrég került ide hozzánk; de ez még szorgalmasabb és engedelmesebb, mint a többiek; nem lehet áruló!
    - Szorgalmas kaffer? Nagy és feltünő ritkaság! Majd beszélek vele. Talán ez a szorgalom eszköz csak arra, hogy az önök bizalmába férkőzzék. De tudja-e, hogy én holnap reggel távozom?
    - Távozik, Mynheer? Ilyen hamar?
    - Mindenesetre. Veszély fenyegeti önöket és én nem azért távozom, hogy cserbenhagyjam a házat, hanem hogy elhárítsam róla a veszedelmet. Föl fogom keresni Jant és a búrokat, hogy értesítsem őket mindenről. Az angolok fegyvert és lövőszert küldenek a zuluknak; ezt a szállítmányt el kell venni tőlük. Aztán meg gyanakszom, hogy Szikukuni nem kelt át a hegyeken nagyobb kiséret nélkül. Úgy látszik, ismeri a helyet, ahol az összejövetel van és meg akarja lepni ott a búrokat; azt gyanítom, hogy az a pár ember, aki vele volt, egy része csak a csapatjának.
    - Ha ez igaz, Mynheer, akkor Jan igen nagy veszedelemben forog és hálásak leszünk érte, ha ön fölkeresi Jant, hogy figyelmeztesse.
    - Éppen ez a szándékom! Egyébként mennél nagyobb veszedelem fenyegeti őt, annál kisebb itt a veszély, mert ha Szikukuni a búrokat keresi föl, akkor itt azalatt nincs mitől tartani.
    - De ha bennünket akar előbb megtámadni, mielőtt fölkeresi Jant és a búrokat?
    - Ezt aligha hiszem. A történtek után tudja, hogy itt résen állunk és ha újabb támadást tervezne is, akkor is vissza kellene előbb mennie az embereihez és ez mindenesetre időbe telik, bár azt nem is tudom, hogy hol van ezidőszerint a csapata. Pontosan tudja, hogy a búrok tanácskozása már megkezdődött, s mindenekelőtt ebben az irányban akar majd cselekedni, hogy aztán mint győztes térjen vissza ide a majorságba. De azért meg kell tennie mégis mindent a biztosságuk érdekében. A cselédség bátorságára nem igen támaszkodhat?
    - Nem. A hottentotta mindig gyáva és az a pár kaffer, aki itt van a házunkban, nagyon kevés.
    - Akkor a szomszédoktól kell segítséget kérnie! Messze laknak innen?
    - Nem. Zelmzt szomszédhoz jó lovon egy óra alatt el lehet jutni és a másik kettőhöz nem sokkal hosszabb idő alatt. Nyomban követeket küldök hozzájuk és megüzenem nekik, hogy...
    - Megüzeni? Nem. Szóbeli üzenetet nem szabad küldenie, mert árulót gyanítok a cselédek között. Irjon egy pár sort a szomszédoknak.
    - Ez mindenesetre biztosabb. Zelmzt bizonyosan nyomban eljön személyesen; Hoblyn elküldi a két fiát és Mijer Baas Jeremiást fogja elküldeni, aki bizonyára elhoz magával néhány kaffert is.
    - Akkor hát csak azt kell megtudnom, merre jutok el Janhoz. Mihelyt a védők megérkeznek, útra kelek.
    - Ismeri a Raaf-hegységet, Mynheer?
    - Pontosan megvan a térképemen.
    - Az útat odáig nem ismerem, de...
    - Könnyen megtalálom majd; a térkép nagyon jó.
    - Négy hegy van. A második és harmadik között egy kettős völgy van, amelyet egy hegygerinc választ el. A hegygerincen alacsony fák és cserjék vannak csak. Csak egyetlen magas szálfa látszik már messziről. Ettől a fától egyenes út vezet le a nyugati völgybe, amelyben kétszáz lépésnyire egy rövid, meredek szakadékhoz ér az ember. Ebben van a tanácskozás. Ha közeledik, mindenesetre észre fogják venni, mert Jantól tudom, hogy a szálfánál őr áll folytonosan.
    - A leírás elég világos, nem fogok eltévedni. Most pedig írjon a szomszédoknak; én majd azalatt körüljárok és őröket állítok ki éjszakára!
    Előbb a szobámba mentem késért és revolverért. Belépve, nagy meglepetésemre azt láttam, hogy Szikukuni pajzsa eltűnt, amelyet vacsora előtt nem sokkal a falra akasztottam. Magamhoz vettem a fegyvereket és kimentem az udvarra, ahol a kafferek és a hottentották együtt ültek a lakománál.
    Quimbo meglátott. Felállt a tűz mellől, ahol a megsütött vadkannak egy többfontos darabjával bíbelődött és elém jött.
    - Mynheer, gyere, ó, ó! Mynheer is eszik a disznó húsából!
    Kétfelé tépte a húst és az egyik darabot zsírtól csepegő ujjaival felém nyújtotta.
    - Tartsd meg a húst! Hol a pajzs, Quimbo?
    - Pajzs? - kérdezte. - Szikukuni pajzsa?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306754
Webáruház készítés