Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


May Károly: Az inka öröksége_EPUB

May Károly: Az inka öröksége_EPUB
540 Ft540

Ebben a regényben Karl May már elemében van - már ami a történet helyszínét illeti. igen, Amerikában vagyunk. Ami a regény érdekességét és vonzerejét növeli, hogy ezúttal nem Észak-Amerikába vezeti olvasóját a mester, hanem Dél-Amerikában, annak is délebbi részén, a mai Argentína területén járunk és élvezzük a kalandokat Mikes Lajos magyar fordításában. És hogy mi lesz az Inka örökségével? Hm... Nem áruljuk el, tessék elolvasni! (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    A főnök Jaguár apóra mutatva, így kiáltott:
    - Ime, Jaguár apó!
    A híres férfiu láttára a meglepett kambák őrült ujjongásba törtek ki, s izgatottan tolongtak Jaguár apó körül, hogy kezet fogjanak vele vagy legalább megérintsék őt. Jaguár apó nem járt még soha közöttük, de mindenki tudta róla, hogy nemrég más kamba törzseket diadalhoz segített az abipónok ellen.
    Az izgalom csillapulta után az indiánok bevonultak vendégeikkel a faluba. A férfiak haladtak elől hármasával; utánok a gyermekek, s legvégül a jövevények. A főnök a menet élén állt.
    A falu körülbelül nyolcvan kunyhóból állt: nádfödeles, keményre döngetett agyagkunyhóból. A kertekben sok virág nyílt, s a mezőkön gabona és vetemény termett. A mezőkön túl az erdőig nagy legelőn marhák és lovak legeltek. Körülbelül hatvan darab marha és harminc darab ló.
    Leszálltak a lovakról. A főnök azután beszédet mondott és elmesélte alattvalóinak amit átélt, és hogy az ellenséges abipónok a falu felé vonulnak. Utána Jaguár apó beszélt és közölte, hogy a magukkal hozott lovakat és fegyvereket a falubeliek között akarja szétosztani. Nagy ujjongással fogadták ezt a bejelentést.
    Ekkor már sötétedett. A lovakról leszedték a terhet, megitatták őket a patakban s azután a legelőre hajtották őket, ahonnan néhány marhát hoztak a vendégek tiszteletére.
    Vacsora után tanácskozást tartottak, amelyen valamennyi fehér és a főnök vett részt. Jaguár apó szólalt fel először és előadta a tervét.
    Korán reggel ki kell osztani a fegyvereket és meg kell tanítani a kambákat a fegyverek használatára. A kellő időben a kiszáradt tó völgyébe kell vonulniok. Száz kamba keresztül vonul a völgy torkolatán és túl a völgyön oldalt elrejtőzik az erdőségben. Ha az abipónok mellettök elhaladván, bevonulnak a völgybe, a kambák kibújnak rejtekükből és megszállják a völgy bejárását, hogy az abipónok ne mehessenek rajta vissza.
    A többi kamba a völgyben fog elbujni a fák mögött, s a kellő pillanatban a biztos helyről megkezdi a harcot. Oly közel kell állniok egymáshoz, hogy halkan szájról-szájra adhassák majd egymásnak Jaguár apó parancsait, amelyeknek pontosan engedelmeskedniök kell.
    Mindenki helyeselte ezt a tervet, csak Verano hadnagy nem, aki azt akarta, hogy menjenek az ellenség elé és támadják meg.
    - Ez sok vérbe kerülne, és én kerülni akarom a vérontást, - szólt Jaguár apó.
    - Micsoda! Kímélni akarja őket?
    - Őket is, meg magunkat.
    - Ez ellen tiltakozom. Vesszenek a kutyák mind egy szálig!
    - Miért, Señor?
    - Még kérdi? Hát nincsenek-e ellenünk? Nem lopnak-e meg bennünket?
    - Hát önök mi mást tesznek vajjon? Az önöké-e vajjon ennek a földnek egy talpalatnyi darabkája is? Megfizették-e önök vagy az elődeik tisztességesen az indiánoknak, amit elvettek tőlük? De ne vitatkozzunk tovább! Ha úgy sikerül minden, ahogy én tervezem, akkor egy csöpp vér sem fog folyni.
    - Hogy-hogy?
    - Az ellenség rögtön tisztában lesz vele, hogy elveszett, ha ellenáll. Majd én beszélek velök és becsületes békét kötünk.
    - Békét? Komolyan?
    - A legkomolyabban.
    - Nos, tudja meg, hogy én ennek ellene fogok szegülni.
    - Próbálja meg.
    - Meg is fogom tenni.
    - Vagyis esetleg parancsaim ellenére fog cselekedni?
    - Úgy van. Itt senki sem parancsol nekem.
    - Hát elfelejti, hogy mi mentettük meg a vízbefojtástól? Nos, jó! Ide figyeljen! Ha ön miatt, akaratom ellenére, egy csöpp vér folyik, golyót röpítek az ön fejébe.
    - Megőrült, Señor? - kiáltott fel a hadnagy. - Tudja, hogy ki és mi vagyok én?
    - Egy egyszerű hadnagy, semmi több, s emellett erőszakos és vérszomjas ember. Én ellenben Jaguár apó vagyok, s rám nézve többet ér egy derék indián, mint egy lelketlen fehér. Amit mondtam, megmondtam. Ha mindenáron vérontást akar, hát az ön vére fog folyni. Erre esküszöm!
    Jaguár apó felállt a helyéről és eltávozott, hogy erőt vegyen haragján, amely elfogta.
    A tanácskozás így egészen másként végződött, mint ahogy tervezték.
    Hauka és Antonio a tanácskozás közben félrevonulva beszélgetett. Nagyon jó barátok voltak már, és Antonio sokat beszélt Haukának hazájáról, nem Peruról, hanem Németországról, ahonnan szülei származtak, és más országok lakóiról és viszonyairól. Beszélt fiatal barátjának a különböző népek vallásáról, kormányformáiról, uralkodóikról, haderejükről és a modern fegyverek pusztító hatalmáról. Az inka eltünődve hallgatta, és egyre jobban megértette, hogy az álom, amelyben ábrándozott, sohasem válhat valóra. De öreg barátjának Ancianónak, sohasem beszélt ezekről a dolgokról. Nem akarta hű kísérőjét elszomorítani.
    A falu lakói több házat kiürítettek, hogy vendégeik végre födél alatt alhassanak.
    Az éjszaka folyamán és másnap délelőtt nagy számmal érkeztek a közeli és távoli falvakból a harcosok, akik közül a legértelmesebbek puskát kaptak.
    Mintegy hatszáz kamba harcos gyűlt össze a faluban, ahol nagy sütés-főzés volt, mert a kivonuló harcosokat több napra való eleséggel el kellett látni. Hiszen nem lehetett előre tudni, mi minden történhetik az ellenségeskedés során.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306730
Webáruház készítés