Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Mark Twain: A titokzatos idegen_EPUB

Mark Twain: A titokzatos idegen_EPUB
340 Ft340

A regényt Mikes Lajos fordította. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Margita meghivókat küldött szét s negyven főnyi vendégsereget hivott meg; a társaságnak hét nap mulva kellett egybegyülnie. Ez az alkalom kapóra jött. Margita háza szabadon állt, könnyen meg volt figyelhető. Szemmel is tartották egész héten, éjjel-nappal szüntelenül. A ház lakói rendesen jártak ki-be rajta, de sem ők, sem mások nem vittek be a házba semmit. Ez bizonyos volt. Megállapitották, hogy a negyven ember megvendégelésére valót senki sem vitte be oda. Ami tehát az asztalra kerül, annak odabenn a házban kellett készülnie. Margita ugyan minden este kosárral a karján ment el hazulról, de a kémek megbizonyosodtak róla, hogy mindig üresen hozta vissza a kosarat.
    A vendégek pontosan megjöttek délre s megtöltötték a lakást. Adolf atya is jött már és nyomában néhány perc mulva betoppant a csillagjós, bár nem volt hivatalos. A kémek jelentették neki, hogy a háznak sem hátulsó, sem elülső bejáratán senki, semmiféle csomagot nem vitt be. Amikor ő belépett, a vendégek már javában ettek-ittak és az egész társaság vidám, ünneplő hangulatra kapott. A csillagjós körülnézett és látta, hogy igen sok főtt meg sült eledel, valamint az összes hazai és az összes délvidéki gyümölcs csupa olyan fajta, amely könnyen s hamarosan romlik, márpedig ez itt mind, ugy vette észre, csupa friss és remek ennivaló. Semmiféle tünemény, semmiféle ráolvasás, semmiféle mennydörgés. A kérdés eldőlt. Ez mindenesetre boszorkányság. S nemcsak hogy az, de egészen ujfajta is - olyanfajta, amilyenről az ember eddig nem is álmodhatott. Valami csodásan hatalmas erő volt ez, tüneményes erő; a csillagjós elhatározta, hogy kideriti ennek az erőnek a titkát. Ily leleplezés hire szertehangzanék az egész világon, eljutna a legtávolabbi országokba is, az összes nemzeteket csodálattal töltené el - s az ő nevét elvinné mindenfelé és őt mindörökre hires emberré avatná. Ez az eset csodás szerencsét jelentett, tüneményes szerencsét jelentett; dicsőségébe a csillagjós szinte beleszédült.
    A ház vendégnépe, mindenki utat nyitott neki. Margita udvariasan leültette, Orsolya megparancsolta Gottfriednek, hogy külön kis asztalt hozzon, ezt megteritette, feldiszitette s aztán a vendégtől szépen megkérdezte, mit parancsol?
    - Adjatok, amit akartok, - mondta a csillagjós.
    A két szolga az éléskamrából mindenféle jó fogást hozott s fehér bort és vörös bort egy-egy palackkal. A csillagjós, aki bizonyára sohasem látott még eddig ily fölséges dolgokat, egy kehely vörösbort töltött magának, fölhajtotta, ujra töltött s aztán enni kezdett, nagy étvággyal evett.
    Sátánt nem vártam, hiszen már több mint egy hete nem láttam őt s nem is hallottam róla, de most mégis eljött, - tudtam, éreztem, noha a vendégnépség miatt még nem pillanthattam meg, hallottam, mint kér bocsánatot betoppanásáért és mingyárt el is akart menni, de midőn Margita maradásra kérte, köszönetet mondott és ottmaradt. Margita körülvezette, bemutatta a leányoknak és Meidlingnek, meg néhány idősebb személyiségnek; általános sugdosás támadt.
    - Ez, lám, az a fiatal idegen, akiről annyit hallunk s akit mégis csak oly ritkán láthatunk, mivelhogy mindig vándorol.
    - Istenem, Istenem, de szép szál legény, - mi a neve?
    - Traum Fülöp.
    - Ah, de ráillik ez a név. Nem hiába jelent a neve álmot, ő maga is olyan, mint az álmodás.
    - Mi a foglalkozása?
    - Hittudományt tanul, mondják.
    - Már az arca is kész szerencse. Biboros érsek lesz ebből a fiatalemberből valamikor.
    - Hova való?
    - A hazája valahol a forró égöv alatt van, mondják, valami dusgazdag bácsija van odalenn.
    S igy tovább. Azonnal győzött; mindenki oda igyekezett hozzá, hogy megismerkedjék s beszélgessen vele. És mindenkinek feltünt, mily kellemesen hüs és friss lett a levegő hirtelen a szobában, csodálkoztak is ezen, mert hiszen odakünn a nap még époly erősen tüzött, mint előbb s az ég felhőtlen, tiszta volt, de természetesen senkisem sejtette a változás okát.
    A csillagjós már a második kehely borát is megitta, harmadszor töltött. A palackot letette az asztalra s ez akkor valahogy eldőlt. Az öreg azonnal fölkapta, mielőtt még sok folyhatott volna ki belőle, a világosság felé tartotta s igy szólt:
    - Jaj, jaj!... Fölséges bor pedig!
    Aztán diadalmas öröm villant meg arcán, vagy efféle.
    - Hamar valami tálat ide! - mondta.
    Tálat hoztak, lehetett négyiccés. A csillagjós fogta a palackot, amely legföljebb egyiccés ha volt s kezdte kiönteni belőle a bort a tálba. Öntötte, öntögette s a piros folyadék kotyogva-bugyogva ömlött a fehér edénybe, mind följebb és följebb töltötte el, mindenki szemmeresztve és lélekzetfojtva leste emelkedését - és ime a tál megtelt már pereméig.
    - S nézzétek a palackot - mondta a csillagjós és magasra tartotta azt, - még mindig teli van.
    Én Sátánra néztem s ez ekkor hirtelen semmivé tünt. Adolf atya pedig fölpattant, izgatottan s haragtól lángolón és keresztet vetett magára s nagy hangján igy kezdett dörögni:
    - Ez a ház megbabonázott ház, elátkozott ház!
    A vendégek kiáltozni kezdtek és kifelé rohantak.
    - Fölszólitom ennek a háznak leálcázott lakóit...
    Torkánakadt a szó. Arca elvörösödött, majd elkékült, de egyetlen hang sem birt ajkára törni. Aztán láttam, hogy Sátán, áttetsző árnyalakként, mint olvad bele a csillagjós testébe, a csillagjós pedig most magasra emelte kezét s egészen ugy, mintha igazán a saját hangján szólna, igy kiáltott:
    - Megálljatok... Itt maradjatok!...
    Mindenki megállt s ott maradt, ahol éppen volt.
    - Hozzatok tölcsért.
    Orsolya elhozta, remegve és riadtan, a csillagjós pedig beleillesztette a palackba, fölkapta a nagy tálat s kezdte a bort visszaönteni, miközben az emberek ámuldozva és borzadozva nézték, mert hiszen tudták, hogy a palack teli volt már, mielőtt a visszaöntést megkezdte. A csillagjós azonban az egész tál bort beleöntötte a palackba, aztán mosolyogva körülnézett a szobán, vihogott s igy szólt nagy-fölényesen:
    - Semmiség... akárki tudhat ilyet! Az én képességeimmel sokkal különb dolgokat is tudok.
    Ijedt kiáltozás riadt mindenfelől:
    - Jaj, Istenem, megszállta a Gonosz!
    És vad tolongás kerekedett az ajtó felé és csakhamar az összes vendégek kimenekültek a házból, csak mink fiuk maradtunk ott, meg Meidling. Mink fiuk ismertük a titkot és mingyárt meg is mondtuk volna, ha birjuk, csakhogy nem birtuk megmondani. Egyébként igazán nagy hálát éreztünk Sátán iránt, hogy ily segitőn avatkozott be, még idejekorán.
    Margit sápadozott és sirt, Meidling szinte kővé dermedtnek látszott, nemkülönben Orsolya is, de legrosszabbul járt Gottfried - alig birt állni már, ugy elgyöngitette a rémület. Gottfried ugyanis boszorkányos családból származott, ezt nem szabad feledni, s ez a körülmény nagy baj volt ránézve, mert hiszen gyanuba foghatták. Ágnes macska besompolygott, ártatlanul és közömbösen körülnézegetett s Orsolyához kezdett dörzsölődni, hogy ez megsimogassa, Orsolya azonban megijedt s félrehuzódott tőle, de olymódon, hogy idegenkedése sértőnek ne lássék, mert hiszen nagyon jól tudta, hogy efajta macskával feszült viszonyban állni nem volna ajánlatos. Mink, fiuk, ellenben megfogtuk Ágnest és becézgettük, mert hiszen Sátán bizonyára nem bánnék vele barátságosan, ha nem volna jó véleménye róla és ez teljesen elég volt nekünk. Sátán, ugy látszott, minden olyan lényben megbizik, amelynek nincs Erkölcsi Érzéke.
    Odakünn a vendégek iszonyu rémületben szanaszétrebbentek mindenfelé és szánalmasan rettegő állapotban menekültek s rohanásukkal, sikoltozásukkal, kiáltozásukkal és orditozásukkal akkora kavarodást csaptak, hogy csakhamar az egész falu népe kiszaladt a házból, hogy csoportokba verődve lássa, mi történt és ember ember hátán lepte el az utat és vállal, könyökkel lökdöstek egymást izgalmukban; aztán jött Adolf atya és a tömeg kétfelé vált s ugy állt ott egy-egy fallá meredten, akárcsak valamikor a kettéválasztott Vöröstenger s ebbe a közbe most beballagott a csillagjós, nagyokat lépve és meg-megmordulva és amerre ment, a tömeg utat nyitott neki. Az emberek mind nagy tisztelettudó hallgatásban álltak ott, meresztették a szemüket s hullámzott a mellük, sok nőszemély pedig el is ájult, s amerre elhaladt, mögötte ujra eggyéhömpölyödött a sokaság s követte őt tisztes távolságban, izgatottan fecsegve, kérdezősködve és részleteket firtatva. Részleteket firtattak az emberek és részleteket mondtak el egymásnak egyre nagyobb tóditással, ugy, hogy ezek a tóditások a tálat csakhamar hordóvá dongázták s egész ily hordó bort öntött a csillagjós abba az egyetlen palackba, amely végül mégis csak üres volt.
    A csillagjós, amint a piactérre érkezett, egyenest odament valami vadregényesen tarkabarka öltözetü büvészhez, aki három rézgolyót dobálgatott a magasba s kapkodott el fölváltva, ezeket a golyókat most a csillagjós kapta el s körüljártatva szemét a meglepődött tömegen, igy szólt:

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306853
Webáruház készítés