Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Marczali Henrik: Erdély története_EPUB

Marczali Henrik: Erdély története_EPUB
740 Ft740

Erdélynek a mai kor színvonalán álló "harag és részrehajlás nélküli" története bizonyára aktuálisabb ma, mint valaha. Erdély sorsában olyan fordulat állt be az impériumváltozás folytán, hogy azok a szempontok, amelyekből eddigi magyar és román történetírók szemlélték Erdély történetét, teljesen eltüntek és ma már változott, teljesen új jelenből kell visszapillantanunk a multra. Az Erdély története iránti érdeklődés mindenkor messze túlterjedt Erdély határain. Magyar, román és szász történet írók nemcsak erdélyiek körében találtak olvasókat, hanem - bátran mondhatjuk - jóval nagyobb számban az Erdély határain kívül élő magyarság, románság és németség körében. Ezért kértünk fel ennek a könyvnek a megírására olyan történetírót, aki nem helyi, hanem egyetemes szempontból képes Erdély történetét szemlélni: Marczali Henriket. A könyv iránt Magyarországon egészen szokatlan érdeklődés mutatkozik. Lehetetlen, hogy Erdélyben, amelyről a könyv szól, ez az érdeklődés kisebb legyen. - írta az egykori fülszöveg 1935-ből. Eltelt majd' nyolcvan év, és e sorok ugyanúgy érvényesek és igazak, mint akkor. Nem kevésbé igaz ez a tartalomra. Aki magyar nyelven, részrehajlás nélkül meg kívánja említeni Erdélyország történetét, jobb könyvet ma sem ajánlhatunk.

TARTALOM

I. A LEGRÉGIBB IDŐKTŐL A HONFOGLALÁSIG
1. Regevilág Szittyaországban
2. Római világ
3. A húnok és avarok

II. A HONFOGLALÁSTÓL A MOHÁCSI VÉSZIG
4. A honfoglalás
5. A kalandozások kora
6. Géza fejedelem és Vajk István
7. A kúnok betörése
8. A flandriaiak és szászok szabadságlevele. A három törvényes erdélyi nemzet
9. Tatárjárás Erdélyben
10. Vlachok beszivárgása Erdélybe a XIII. sz. végéig
11. Az Anjouk kora
12. Zsigmond király kora. A városok az országgyűlésben foglalnak helyet
13. A Hungyadiak
14. Mátyás és a közállapotok
15. Mátyás és a jobbágyság
16. A humanista kor műveltsége
17. A magyar hadsereg Mátyás alatt
18. A Jagellók. A birodalom bonlása. Dózsa György és a parasztháború
19. A nagy dráma befejezése

III.ERDÉLY MINT ÖNÁLLÓ FEJEDELEMSÉG
20. Keleti Magyarország. János király és Fráter György
21. Az újjáalakulás kezdetei
22. A hitújítás és az irodalom
23. A Báthoryak
24. Bocskay István
25. Bethlen Gábor
26. I. és II. Rákóczi György politikája
27. A lengyel háború és Erdély bukása
28. A török háború kiújulása. Szent Gotthárd és a vasvári béke
29. Zrínyi Miklós és Erdély
30. A Wesselényi-összeesküvés
31. Önkényuralom és a protestánsok üldözése
32. Erdély Apafi fejedelem korában
33. A XVII. század lelkivilága és életmódja
34. Az erdélyi fejedelemség elhanyatlása
35. Az örökös királyság és Erdély
36. A korszak történetírása

IV. ERDÉLY A HABSBURGOK ALATT
37. Leopold császár és a király hitlevele
38. Caraffa és Kollonics
39. Rákóczi Ferenc felkelése
40. A Pragmatica Sanctio kora Erdélyben
41. Gróf Bánffy Dénes és Barcsai Ágnes
42. A görögkatolikus egyház alapítása
43. Madéfalva és Buccow
44. A Hóra-világ
45. Az 1790–91. országgyűlés és Erdély
46. Az alkotmány helyreállítása Erdélyben
47. Erdély állapota a XIX. század első felében
48. A magyarság és a románok
49. A román felkelés
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Bár tudom, hogy ellenmondást keltek, ki kell mondanom, mert különben a további fejlődés nem érthető, hogy a szabadságharcok korszaka az előbbi századhoz képest a leszerelés kora volt. Ezt a török háború megszűnése tette lehetővé. Bocskay küzdelmeit a hajdúk vívták, a főszerep az erdélyi fejedelmeknek, különösen Bethlennek jutott, de még I. Rákóczi György harcai és győzelmei is erős katonai szellemről tesznek tanuságot. Megvolt a kellő egyensúly: bár a fejedelem névleg hűbérese volt a magyar királynak, ennek hadserege, Esterházy nádor vezetése alatt, nem aratott diadalt. A köznemesség a megye ügyeivel, a fönemesség fejlődő műveltségével vott eifoglalva. Amennyiben a honvédelmet szolgálták, a várakat majd mind átadták a királynak.
    Voltak nevezetes kivételek is. A vezekényi csetepatéban a török ellen négy Esterházy esett el. A Zrínyiekben sohasem szűnt meg a nagy katonai hagyomány. Így volt érthető a belső barátság II. Rákóczi György és Zrínyi Miklós közt. De az új, nagyrészt már katolizált fönemesség már csak kivételesen harcolt. Van törvényes felkelés, de az rossz fegyverrel, gyakorlatlanul gyül össze és mihelyt teheti, gyorsan szerteoszlik. II. Rákóczi György katasztrófája, Kemény János seregének rabságba jutása bizonyítja, hogy az ősi hadakozó szellem kihalóban. A lovagi nekimenés helyébe Montecucculi időfogyasztása iép, aki nem is tudja, hogy Szt. Gotthardnál megverte a törököt. Zrínyin kívül nincs hadvezére sem a királynak, sem az egymásután gyorsan váltakozó fejedelmeknek.
    Nem is lehetett valami nagy tekintélye Apafinak, bár becsületes, tanult ember volt, katonai erényekkel éppen nem ékeskedett. Annyira fejlődött a dolog, hogy Apafi felhívást küldött a rendeknek, hogy vessék magukat török pártfogás alá, mert csak így tarthatják meg jószágaikat és ne várják be, hogy a török elfoglalja az egész országot. Erre Wesselényi nádor adott megfelelő választ. „Apafi uram, maga meztelen lévén, másnak kincseket ígér. Vajjon mi szabadsága van magának is Erdélyben, hol két jó bokor karmazsin csizma elviseléséig hét fejedelem váltá fel egymást. Kedves nemzetem, tudod-e, mi várna reád a török uralma alatt? A hódolat után így fognának megszólítani: „Te disznó lélek, beste lélek, hódolt jobbágy, parancsoljuk ezen úri címeres levelünket látván, hozd ezt, hozd amazt, ha arra a napra itt nem leszen, anyád édes szopta teje is keserűvé válik a szádban. Kegyelmeteket, mint kegyelmetek igaz magyar vére, nádorispánja és főbírája tiltom legkisebb gondjától is kegyelmes urunk hűségének elállásától.” Így szólt a nádor Erdély fejedelméhez – és joggal, mert a török erő volt Apafinak egyetlen oltalma. Ennyi ekkor az erdélyi fejedelem becsülete. Röviden: Erdély a nagy bukása után kénytelen volt magát védelem nélkül megadni; Magyarországban ellenben még virul a győzelem lehetősége. Ez a lényeges különbség a Dunántúl és az erdélyi politikai helyzet között. Legyünk igazságosak: műveltség dolgában, az egy Zrínyit kivéve, magasan fölötte állott Erdély a királyi Magyarországnak. Erdélyben nagyon is közel állottak a beavatottak egymáshoz, aztán meg szinte folytonos a kísérlet a porta kegyéből fejedelemségre jutni. Udvari ármányban sohasem volt hiány. A fejedelemasszony jólelkű, példás háziasszony, férje pedig nagyon hozzászokik a kulacshoz. Így a kölcsöhös bizalmát gyakran túlgyors, végzetes cselekedet követi.
    Erre mindjárt Bánffy Dénes esete szolgál például. Bánffy az első szerepet játszotta Erdélyben s amellett a német oltalmában is bízott, ki pénzelte. Ez éppen nem tetszett Telekinek, a miniszternek és azon volt, hogy a dölyfös urat, aki a székelységre is támaszkodhatott, megsemmisítse. Nem lehetett ez könnyű dolog, Bánffy közel rokonságban állott a fejedelemasszonnyal. „Fejérvárott az udvarnál mulatván és felkelvén, s fenn addig is iván a fejedelem szokása szerint véllek történék, hogy mindegyik egy ablakba méné, ottan egymással beszélgetvén, minthogy Bánffy nyegédes kevély ember vala, azt mondja Béldinek: miért nem becsülsz engem Béldi Pál: én volnék azért az ország generálissá, de hitesd el magaddal, hogy ha mind így, bizony által esünk egymáson. Béldi Pálban felforrván az indulat, elszégyelvén magát a fejedelem és az urak Bánffy Dénes szaván, azt feleié: Hidgyed el, Diénes, nehéz székely vagyok, ha feiyül eshetem reád, hidd el, megnyomlak, hogy többször fel nem emeled a fejedet. Többre is mennek vala akkor, de a fejedelem közikbe szollá, csudálkozom kegyelmeteken, mit bolondozkodtok, igyatok mostan, inter pocula non sunt seria tractanda, így akkor lecsendesedének.” (Cserei.) Szemet szúrt Bánffy pompája; mint kolozsvári kapitány, katonasággal is rendelkezett és így Teleki könnyen elhitetheté, hogy a fejedelemségre tör. Ebben kétségtelenül ártatlan volt a délceg főúr, de egész magaviselete, erőszakoskodása gyengébb nemesekkel szemben, de még a portával is kihívó magaviselete hihetővé tette, hogy a némettel tart, annál is inkább, mert báróságot nyert. A sok szó szóbeszédnek volt is foganatja. Liga készült ellene cselszövőkből, akik
    csak várták az alkalmat, hogy őt törvényes formák közt megszentenciázzák. Máris mindenfelől széthordják drága köntöseit, aranyát, ezüstjét; volt 80.000 forintja készpénzben. Végre aláírják és a fejedelemmel is aláíratják a halálos ítéletet. A fejedelem megszánja, gráciát ad, parancsot, hogy fogják el, de meg ne öljék. A kegyelem későn jött; éppen akkor vitték ki az urat a fővételre. „Küldött vala egy vég bársonyt is a fejedelemasszony, abba takarnák a testet és a bethleni templomban el is temeték és sok esztendeig a temetésnél buzgott fel a vére.”
    Ilyen szomorújáték játszódott le az addig nyugodt, megelégedett Erdélyben. Nagyon is közel állottak egymáshoz; mindenki várt, remélt valamit a másiknak koncából. „így ronták meg a nemesi szép szabadságot, mert a magyar törvény szerint akármi vétekért, hanemha in loco delicti tanálnák, nem volna szabad senkit megfogni, míg citatus et jure convictus nem volna, melyre mind a három Nátió az Unióban, mind a fejedelem a maga conditiojában, mind pedig a tanácsi rend a maga hivatalában erős hittel vala köteles. Így vetének kötelet mind a magok, mind posteritásuk nyakokban és azon a rosz úton veszének el magok is, mind rendről rendre. Késő, haszontalan megbánással vevék eszekbe magokat.” Béldi Pál is gyanúba keveredett, hogy fejedelemségre vágyik, őt a Jedikulába vitték; ott halt meg.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633646229
Webáruház készítés