Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Madách Imre: Az ember tragédiája_EPUB

Madách Imre: Az ember tragédiája_EPUB
340 Ft

Az ember tragédiája cselekménysorozata az Édenből indul: a bűnbe esett két emberi ős, Ádám és Éva kiűzetésével a Paradicsomból (1-3 szín). A lét tudatára ébredt ember ismerni akarja ivadékának, az emberiségnek jövőjét, Lucifer álmot bocsát rá és végigvezeti őt az emberiség történelmén. A 4-14. színek az álomlátás színei, az emberiség történelmének felvonultatása a világtörténelem rendjében a kezdetektől (ókori rabszolgatartól) a Madách szerint elképzelt jövőig. A történelmi színek a hegeli tézis-antitézis-szintézis jegyében pompásan festett miniatűrök, jellemző képét adják az egyes koroknak. Ádám sorsa a történelmi korokban mindvégig bukás; mindegyik jelenet egy-egy kis tragédia, amelyben a hős azon bukik el, ami a legjobb benne, eszményi önmegvalósítása jut zátonyra, eszményeivel bukik. A kor nemes eszmei tartalmát képviselő, a tulajdonképpeni történelmi ember törekvései elakadnak, megtörnek a percemberkék többségéből álló történelmietlen közegben. Ez adja a tragédia főkonfliktusát, azt sugallva, hogy nem lehet úszni a kornak ellenében, a tömeg vezére csupán az lehet, aki hozzá hasonul.

Ádám bukása ellenére a töretlen akarat képviselője; az ő jellemét egészíti ki Lucifer, mint a szabadság, önállóság és az ennek kielégítését biztosító tudás igényének hordozója, Éva alakja pedig mint a költőiség, líraiság forrása, az érzelem megtestesítője. A főszereplők képviselte hármas jellemrendszeren keresztül bontakozik ki a mű leghatározottabb jelentéstartalma: az ember tragédiája az, hogy az akarat, az ész, érzelem diszharmóniája megbontja a tökéletes létezésformát. Az Úr szava a végjelenetben (15. szín) a három egységben jelölt megoldást, s választ ad arra is, mi az értelme az emberi életnek: hogy halandósága tudatában is legyen képes küzdeni végzete ellen, s vállalja a személyiségben rejlő érték érvényesítését. Az ember tragédiája nem a történelmi színekben kezdődik, hanem amikor a tudás és az élet fölötti uralom megszerzésének útjára lép. (Legeza Ilona)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    CATULUS
    Nézd, Sergiolus, mily serény, ügyes
    Ez a piros szalagú gladiátor,
    Mernék fogadni, hogy amazt legyőzi.
    ÁDÁM
    Nem, Herculesre!
    CATULUS
    Ah, mit, Herculesre,
    Ki hinne még közöttünk istenekben?
    Mondd Júliádra, jobban elhiszem.
    ÁDÁM
    Legyen.
    LUCIFER
    Erős alapra esküszöl:
    Álistent tévén, álisten helyébe.
    De mondd, hogy értsük mégis azt az esküt,
    Szépségét értsük-é, szerelmed-é,
    Avagy tán éppen hűségét irántad? -
    CATULUS
    A báj muló, s ha még nem volna is,
    Unott lesz holnap, ami elragad ma,
    S kevesb kecsű nő csábít tőle el
    Az újdonság bűbájos ingerével.
    ÁDÁM
    Hűségit értém. Vagy ki pazarol
    Hölgyére többet nálam?
    HIPPIA
    Óh, bohó!
    Hát bírod-é őt vég nélkűl ölelni?
    S ha bírnád is, te, aki telhetetlen
    Gyönyörre vágysz s haszontalan csapongsz,
    Mert a kéjnek csak egy-egy elszakadt
    Részét birod egy-egy nőben találni,
    Mig a szépség s kéj eszményképe mindig
    Elérhetlen varázsként leng előtted,
    Hogyan tudod, hogy szintén egy szeszélye,
    Egy ábrándkép nem csábitandja-é el?
    Egy gladiátor roncsolt izmai - -
    ÁDÁM
    Igaz, igaz, ne többet, Hippia.
    Miért is vonz az a kéj Tantalusként,
    Ha Herculesnek ereje hiányzik,
    Ha Proteusként nem változhatunk,
    S egy megvetett rab, kínos hét után
    Oly órát élvez, millyet hasztalan
    Ohajt ura. - Vagy a gyönyör csak egy
    Ital viz-é hát a meglankadottnak,
    S annak halál, ki habjaiba dűl?
    LUCIFER
    Ah, mily dicső erkölcsi tanfolyam
    Szép lányok keblén, fűzéres pohárnál. -
    De hát fogadástok? -
    ÁDÁM
    Ha veszteném,
    Úgy Júlia tiéd. -
    CATULUS
    S ha nyersz?
    ÁDÁM
    Lovad
    Enyém. -
    CATULUS
    Négy hétre visszaveheted,
    Vagy bétaszítom ángolnás tavamba. -
    LUCIFER
    Nézd, Júlia, e szép kövér halat:
    Egyél, hiszen majd hizlalsz másikat.
    ÉVA
    S nem dőzsöl-é rút féreg rajtad is?
    Örüljön, aki él, vagy hogyha nem
    Tud is örülni, legalább kacagjon. (Iszik.)
    ÁDÁM (a gladiátorhoz)
    Jól tartsd magad, hé! -
    CATULUS
    Rajta csak, vitézül.
    (Catulus gladiátora elesik, s életéért esdve, ujjait fölemeli. Ádám a kegyelmi jelt akarja adni, de Catulus lefogja kezét, s összeszorítva markát, hüvelykét a gladiátor felé tartja.)
    Recipe ferrum! - Gyáva korcs. Elég
    Rabszolgám van még, nem vagyok fukar.
    Ki sajnálná e kis felzaklató
    Jelenetet, szép hölgyek, tőletek,
    Midőn a csók oly sokkal édesebb,
    Forróbb a vágy, ha egy kis vér ömölt.
    (A gladiátort ezalatt ellenfele kivégezte.)
    ÁDÁM
    A ló enyém, jőj Júliám, ölelj meg.
    Vigyék ki azt a hullát. - Táncosok!
    Csináljatok most már komédiát,
    Ebből elég volt mára.
    (A hullát kiviszik, az emelvényt táncosok foglalják el.)
    CATULUS
    Clúvia!
    Jőj hát te is, nem nézhetem soká,
    Ha más ölelkezik.
    LUCIFER
    S mi, Hippia,
    Követjük-é szintén példájukat?
    De nyald meg ajkad, nincs-e rajta méreg,
    No úgy, most már mulathatunk, galambom.
    ÁDÁM
    Mit is dobog szived olyannyira,
    Nem nyughatom fölötte, Júlia. (Suttognak.)
    LUCIFER
    Halld, e bolond még a szívről beszél! -
    CATULUS
    Ládd, kedves, én nem bántom a tiédet,
    Tehetsz vele akármit, csak ne tudjam,
    Ha csókod forró s mindig kész nekem.
    CLUVIA
    Nagylelkü kedves! ím, javadra e bort. (Iszik.)
    CATULUS
    Jól van, jól, Clúvia, de lágy karod,
    Puhácska kebled tőlem el ne vond,
    Füzérem is lesiklott, ládd, fejemről. -
    (a táncosnőkhöz)
    Ah, ez remek fordúlat táncotokban,
    Mi buja tűz, kellemmel egyesülve!
    CLUVIA
    Szemed befogom, ím, ha ott leled
    Azt, amiért én is versenyt futok,
    S csak egy jó szót sem bírok érdemelni. -
    (Luciferre mutatva)
    Ezen savanyu arcot nézzed inkább -
    Miért is ennek az a szép leány,
    Ha már különb hasznát se tudja venni,
    Mint hogy szunyadni hagyja, míg maga
    Gúnyos mosollyal és hideg szemekkel
    Kisér száz édes, bárha dőre dolgot,
    Mi a társalgás illatát teszi. -
    CATULUS
    Valóban, egy ily arc egész körök
    Költészetére fagylepelt borít.
    Ki ellenáll a perc igézetének,
    S nem hagyja lelkét ártól elragadni,
    Nem is jó ember, s bár maradna otthon. -
    HIPPIA
    Valóban szinte félek, hogy szegényben
    Már megfogant a fekete halál,
    Mely a várost pusztítja. -
    ÁDÁM
    El vele,
    E gyászos képpel. Pajzán dalt nekünk,
    Ki tudja a legszebbet köztetek.
    HIPPIA (énekel)
    Borral, szerelemmel
    Eltelni sohsem kell;
    Minden pohárnak
    Más a zamatja.
    S a mámor, az édes mámor,
    Mint horpadt sírokat a nap,
    Létünk megaranyozza.
    Borral, szerelemmel
    Eltelni sohsem kell,
    Minden leánynak
    Más a varázsa.
    MIND
    S a mámor, az édes mámor,
    Mint horpadt sírokat a nap,
    Létünk megaranyozza.
    CATULUS
    Jól van biz az, nos, Clúvia, te mit tudsz?
    CLUVIA (énekel)
    Bolond világ volt hajdanában:
    Lukréciát az özvegy ágyban
    Hogy megkereste szép gavallér,
    Nem lángol ajka, több kéjt nem kér,
    Tárt szűvel nem fut bordélyházba,
    Hideg vasat merít magába. -
    Örüljünk, okosabb világ van,
    Örüljünk, hogy mi élünk abban. -
    Bolond világ volt hajdanában:
    Brutus nem ült szép villájában,
    Kardot fogott s harcolni méne,
    Mint hitvány zsoldos, s még mivégre?
    A rongyos nép jóléte végett,
    S tar földön érte el is vérzett.
    MIND
    Örüljünk, okosabb világ van,
    Örüljünk, hogy mi élünk abban. -
    CLUVIA
    Bolond világ volt hajdanában,
    Rém járt fel a hősek agyában,
    Szentnek hivék, mit kacagunk ma,
    S egy-két ily őrült, ha akadna,
    Cirkuszainkban éppen elkel,
    Nekünk látvány, a vadnak étel.
    MIND
    Örüljünk, okosabb világ van,
    Örüljünk, hogy mi élünk abban.
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641774
Webáruház készítés