Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Luigi Pirandello: Az elcserélt gyermek_EPUB

Luigi Pirandello: Az elcserélt gyermek_EPUB
740 Ft740

Luigi Pirandello novelláskötete 21 novellát tartalmaz Lukácsi Margit műfordításában. Ez a kötet az első magyar Pirandello mű, amely elektronikus kiadásban megjelenik. A kötet az alábbi novellákat tartalmazza:


Fogd a kapát!
A másik fiú
A légy
Ki állja a lakodalmat?
Holdkór
Ló a holdfényben
Férfimagány
Hangyák diadala
Ártatlanok
Serdülőkor
Az elcserélt gyermek
Az élő meg a holt
Az utazás
A korsó
A félretett koporsó
El ne aludj!
Cinci
A szög
Az ember elpusztítása
Kilakoltatás
Egy nap
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Neli Sghembri bátyó harmadik éjszakája odakinn aludt a szérűben, a cséplés után megmaradt szalmán; állatait őrizte, egy öszvért és két csacsit, melyek ott ropogtatták a töreket mellette.
    A szalma nedves volt a harmattól, vagy ahogyan Neli bátyó mondta, a csillagok könnyétől. Körös-körül tücskök ciripeltek, és a szelíd, tiszta hegedűszó üdítően hatott a kabócák reszelős, kellemetlen, monoton fűrészelése után, mely fülsiketítően szólt egész nap.
    Ennek ellenére az öreg, ahogy ott hevert hanyatt, szomorú volt. Nézte a csillagokat, olykor-olykor lehunyta szemét, és felsóhajtott.
    Úgy érezte, rászedte a sors: semmit sem adott meg neki mindabból, amire legénykorában áhítozott; vénségére pedig majdnem megfosztotta attól a kevéstől is, amit kívánság nélkül juttatott számára. Ráadásul négy esztendeje meghalt a felesége, akire még szüksége volt; s restellt volna deres fejjel, hajlott háttal szerelem után kajtatni.
    Miközben így hevert, szinte önmagától is eltávolodva, a halvány, párás csillagderengésben, egyszerre csak elsuhant előtte egy szentjánosbogárka zöldes fényszikrája, s leszállt a szalmára, éppen őmelléje.
    A fényszikra láttán az az érzése támadt, mintha a közelinek látszó, ám mégis oly távoli égboltról hullott volna alá; felült, mint aki álmából serken hirtelen, de inkább a környező dolgok tűntek számára álombelieknek, beleolvadtak az éjszakába: repedezett, füstös falú kis tanyaháza, az öszvér, a két csacsi a törek mellett, s odalent, messze, messze, falujának, Raffadalinak hunyorgó fényei.
    A szentjánosbogár még mindig ott volt mellette, a szalmán. Neli bátyó megfogta, s nagy, kérges markában tartva nézegette, hogy még mindig árasztja magából pilinkélő, zöldes fényét, s arra gondolt, ez a „pásztorok gyertyácskája” szép, ifjú éveinek messziségéből látogatta meg, s talán ugyanaz, amelyik egy júniusi estén repkedett egy ugyanilyen szérűben, több mint negyvenöt esztendeje, s Trisuzza Tumminia fekete hajába tévedt, aki a többi Raffadaliból jött marokszedő lánnyal együtt odakint maradt éjszakára, hogy az aratás végét tánccal, cimbalommuzsikával ünnepelje meg a holdvilágnál.
    - Ifjúság!
    Hogy megrémült Trisuzza Tumminia attól a hajába gabalyodott bogártól, mert hát nem tudta, hogy egy „pásztorok gyertyácskája” az. Ő odalépett hozzá, két ujjal finoman kivette a lány hajából a szentjánosbogarat, megmutatta neki, s mint aki most ötlötte ki a mondókáját, így szólt hozzá:
    - Látja?... Világocska! Azért jött, hogy csillaggal jelölje meg a maga homlokát.
    Így kezdődött a szerelem Trisuzza Tumminiával, akkoriban, amikor még más világ volt. De a rokonság mindkét részről ellenezte a házasságot a két család közt dúló ősi ellenségeskedés miatt; később Trisuzza hozzáment valaki máshoz, ő is elvett valakit: több mint negyvenöt esztendő telt el, azóta megözvegyült, s majdnem tíz éve az asszony is elvesztette a férjét. Miért jött most vissza ez a szentjánosbogár? Miért villantotta föl pislákoló fényét őelőtte, amikor olyan szomorú és magányos éppen? És miért telepedett oda mellé a csillagok könnyétől nedves szalmára?
    Neli bátyó előhúzott zsebéből egy darab papirost, gondosan belegöngyölte a szentjánosbogarat; aztán az éjszaka nagy részét gondolataiba merülve töltötte, és hozzá mosolygott magában. Másnap reggel, amikor az öszvércsapáson meglátott egy leánykát közeledni, aki a mezőről Raffadaliba tartott, a sövény mögül odaszólította:
    - Nicu, Nicuzza, gyere csak!
    Szeme mosolygott, legszívesebben a szája is mosolyra húzódott volna. Keze fejével eltakarta borostás ajkát.
    - Mondd csak, ismered Tresa Tumminia nénét?
    - Akinek az a nagy pocája van?
    Az öreg sértődötten vonta össze szemöldökét. Az ám! A nagy pocás asszony - így emlegetik mostanában Raffadaliban Trisuzza Tumminiát. Mégpedig azért, mert évek óta odaadó szeretettel nevel egy kocát, amely olyan irdatlanul kövér volt már, hogy a bestia meg sem tudott állni a lábán. Trisuzza férje halála után magára maradt, fiait kiházasította, egyetlen társasága ez a disznó volt, és jaj volt annak, aki affélét ejtett ki a száján, hogy ideje volna már leölni! Gazdasszonya a jószág fejét vakargatta, az meg rózsázsan, porosan, hatalmas háját a szalmán szétterítve, üdvözülten röfögött a csiklandozástól, egész testével elnyúlt, pofáját mosolyra fintorította, és nyújtogatta a tokáját. Ez az üdvözült állapot mindenki szemében helytelen dolognak tűnt, és mindenkit bosszantott, hiszen ha úgysem kerül kés alá, már nem számít munkának az állat részéről a hízás. Hát akkor minek hízik tovább?
    - Azt hát, Teresa nénét - felelte Neli bátyó a leánykának. - No, ismered? Jól van, ide hallgass: ebben a kis papírban egy „pásztorok gyertyácskája” van. Vigyázz, ki ne repüljön, és agyon ne nyomd! Vidd el Tresa nénédnek, s mondd meg neki, hogy Neli Sghembri bátyó küldi, és hogy ez tulajdon az - így mondjad -, mint a sok-sok évvel ezelőtti! Így. El ne felejtsd: tulajdon az, mint a sok-sok évvel ezelőtti! Estére hozd meg a választ, s kapsz érte egy tálka babcsemegét. Eredj!
    Eh, végtére is, hatvanhárom éves, izma kemény, mint az olajfa törzse; Tresa néne is olyan zsenge, mint a le nem szedett bab, egészséges, pirospozsgás, viruló.
    Estére a leányka elhozta a választ:
    - Tresa néne azt üzeni, hogy a haja fehér, a gyertyácska meg már nem világít.
    - Ezt mondta?
    - Ezt.
    Másnap Neli bátyó kiberetválkozva, mint egy vőlegény, ünneplő ruhában elment Raffadaliba, odaállt Tresa Tumminia elé, hogy megmondja neki, annak a pásztorok gyertyácskájának zöldes szikrája még mindig ott világít az ő szívében, olyan elevenen, mint amikor meglátta Trisuzza homlokán ragyogni azt a csillagot.
    - Esküdjünk meg, és vágjuk le a cocát!
    Tresa néne két kézzel a mellébe tenyerelt, úgy taszajtotta hátra.
    - Hordja el magát, vén bolond!
    De nevetett. A coca levágásáról szó sem lehetett. Ám ami a lakodalmat illeti, hát, miért is ne?
    A sors így akarta. Mint valamikor a szüleik, most a gyerekeik háborogtak az esküvő ellen.
    Ám ezúttal a két öreg nem törődött a háborgással. Most a maguk urai. Kifelé sértődést mutattak, de magukban örültek a dolognak, hiszen az, hogy háborogtak ellenük, az ifjúság zamatát adta egybekelésüknek. Valóságos mulatság volt bölcs belátásról meg illendőségről prédikáló gyermekeiket hallgatni.
    Négy-négy családja volt mindkettőjüknek az első házasságból: Tresa Tumminiának négy fia; Neli bátyónak két fia, két lánya. Tresa már mind a négy fiát szépen kiházasította, az apai örökséget igazságosan, egyenlő arányban felosztotta közöttük. Neli bátyónak maradt még egy leánykája, Narda, de már ő is eladósorba ért.
    Hogy elhallgattassák őket, a két öreg az esküvő előtt írást csináltatott a j egyzővel, miszerint, ha ők meg találnának halni, a fiatalok érdeke nem sérül, mind megkapják részüket. Azt remélték, így megszűnik közöttük az első pillanattól tartó ádáz ellenségesség, de hiába. Neli bátyó gyermekei makacsolták meg magukat a legjobban, pedig nekik több is jutott, mivel az öreg nem csak a halott anyjuk után járó részt adta ki nekik, hanem a sajátjáról is lemondott a javukra: úgy határozott, amíg tud, megél a saját munkájából, meg abból, amit második asszonyának földje terem meg a Nardára eső rész hoz, már ameddig a leány vele marad.
    Különösen a nagyobbik lány, Sidora - akit férje után már Peronellának hívtak - tajtékzott a dühtől. És miután a férjével, sógornőivel és fivéreivel, Saruval és Luzzuval meghányta-vetette a dolgot, szegény Nardáról, aki a mostohaanyjával lakott, így beszélt:
    - Száradjon le a nyelvem, de meglássátok, ez a vén boszorkány vénlányt csinál belőle. Még ha maga a királyi herceg kérné is meg, nem lenne elég jó neki a parti.
    Azért mondja ezt, mert úgy hiszi, a vén Tresa Tumminia sosem engedné meg, hogy a férje, miután Narda hozományát kiállította, az ő nyakán éljen.
    A szomszédasszonyoknak pedig, akik azzal jöttek, hogy mi minden széppel és jóval halmozza el Tresa néne Nardát, hogy ha a saját lánya volna, akkor sem adhatna neki többet - arany fülbevalót, aranygyűrűket, korallnyakékeket, selyemkendőket, fejrevalót, nyakbavalót egyaránt, selyem mellrevalót négyujjnyi rojttal, magas sarkú borjúbőr cipellőt, finom kencét az arcára, egy szó mint száz, csuda dolgokat - az epétől elzöldülve így felelt:
    - Ugyan, mesebeszéd az egész! Hát nem értitek, hogy azért teszi, hogy behálózza? Magának akarja hizlalni, mint a pocát!
    Kővé dermedt, mikor aztán azt a hírt hozták, hogy a húga férjhez megy. És ráadásul micsoda parti! Elsőrangú! Maga Tresa néne kommendálta: Pitrinu Cinquemani a vőlegény, nem akárki ám! Remek legény, legidősebb fiának a sógora, Pitrinu Cinquemani, valóságos főnyeremény, földje, háza, ökre-szamara, amennyi kell.
    - Ó, csakugyan! Bizony ám! - zendített rá, csak hogy az éledő pletykáknak áldozatul ne essen. - Pitrinu Cinquemani? Jaj, de boldog vagyok, szegény Nardám, jaj, de boldog vagyok!
    Sem ő, sem a két bátyjuk nem látogatták meg Nardát, amióta a mostohaanyjánál lakott. Pedig Saru, a nagyobbik fivér portája alig puskalövésnyire volt a Tresa nénéétől; úgy, hogy a tanya felől, a füge- és mandulafák közül nem csak mostohaanyja udvarának tetejét lehetett látni, ahol az istálló is volt, hanem azt is meg lehetett számolni, hány tyúk kapirgál a trágyadombon. Nem akartak tudni többé húgukról, mert nyájas modorával, ajándékaival Tresa néne úgy behálózta Nardát, hogy az egészen hozzá pártolt, hozzá és mostohabátyjaihoz, akik, mivel lánytestvér nélkül nőttek fel, versengve keresték a kedvét, és tejben-vajban fürösztötték.
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641408
Webáruház készítés