Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Leonard Banister: A taraj_MOBI

Leonard Banister: A taraj_MOBI
1 090 Ft1090

TARTALOM

I. A KÓRHÁZ
1. Balsejtelem
2. Bizonyosság
3. Annie
4. Értekezlet
5. Tarajosok
6. Elemzés 1
7. Bizonyíték
8. Sajtótájékoztató
9. Roham
10. Kórház a városban
11. Megoldás


II. A VÁROS
12. Little Creek
13. Elemzés 2
14. Nyomozás
15. Egy rendőr halála
16. Baleset
17. A 381-es országúti járőr
18. Válságstáb
19. Körülzárás
20. Város a kórházban
21. Kiürítés
22. Epilógus
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Álmosan nyitotta ki a szemeit. Hirtelen nem tudta, hol van. Aztán rájött, és elmosolyodott. Csodálatos éjszakát töltöttek együtt. Tekintetével a lányt kereste, de az nem volt mellette. Nyújtózkodott egyet és felkelt. Az asztalon ott feküdtek a kulcsok, alattuk üzenet: „Reggeli a hűtőben. A kórházban találkozunk. Jó volt veled! Jennie“. Egyszerre elkomolyodott; bűntudatot érzett. Megcsalta Susanne-t. Tisztátalannak érezte magát. Lezuhanyozott; amitől kicsit felvidult. A hűtőben megtalálta a reggelit. Meghatotta a lány gondoskodása. Evés közben bekapcsolta a tévét. A fél nyolcas hírműsort várta. Kíváncsi volt, szerepel-e az esemény a híradásokban, és ha igen, milyen jelentőséget tulajdonítanak annak. A híradó az elnök közelgő Oroszország-beli látogatásával kezdődött, majd néhány rövid hír következett a közel-keleti válságövezetekből. A riporter ezután a hazai hírekre tért át. Rövid hatásszünetet tartott, majd drámai képek következtek a város kórházait megrohanó tömegekről. Mialatt a képek peregtek, a tudósító beszámolt az előzményekről, majd néhány tarajos következett. Egyre nagyobb érdeklődéssel figyelt. Nem gondolta, hogy ilyen hamar országos szenzáció lesz a történtekből. Sajnos nem minden kórház vagy szülészet járt olyan szerencsésen, mint ők. Az egyik helyen kis híján agyonverték a portást, mert' nem engedte be a tömeget. A feldühödött szülők valamennyien beszabadultak, és minden tarajost hazavittek. Nem túl biztató: ha kitör a pánik, lehetetlen kiszámítani, (mire képesek az emberek. S ez a pánikhangulat könnyen túlcsaphat az érintett területeken is, megeshet, hogy beláthatatlan következményeket okoz. Aztán a kép újból váltott, és a Pentagon jelent meg rajta. A szóvivő a tarajos-ügy kapcsán felmerült nukleáris baleset lehetőségével foglalkozott. Kategorikusan cáfolt minden olyan hírt vagy találgatást, amely a Pentagont összefüggésbe hozta a szomorú szenzációval, aztán ellentámadásba ment át. Kijelentette, hogy az egész csak újságírói hecckampány: uborkaszezon lévén, a sajtó valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb találgatásokkal borzolja a nézők idegeit.
    Ez, ha kívülálló, akár meg is győzhette volna, de az ő kezében ott van a szeizmogram! Az pedig súlyos bizonyíték. De itt van még egy dolog: túl érzékenyen és gyorsan reagáltak a katonák. Ha valóban nem lenne közük — mint ahogy a szóvivő állítja —- a tarajosok feltűnéséhez, ráértek volna pár nap múlva az újságokban közzétenni egy cáfolatot. Ehelyett a szóvivő arrogáns hangnemben utasít el mindenfajta találgatást, és ő kezd el vádaskodni. Ebből sejtette meg, hogy valóban jó nyomon jár. Megnyugodva kapcsolta ki a készüléket. Elrámolt maga után, bezárta az ajtót, és negyed kilenc körül beért a kórházba.
    Az elmúlt hetek felfordulásához és az előző nap forgatagához képest nagy csend fogadta. A feszültség persze nem szűnt meg. Továbbra is születnek tarajosok, és továbbra is találkoznak az édesanyák tragédiájával. Ezentúl azonban lelkileg jobban fel tudják készíteni őket.. . Délelőttre két szüléshez írták ki. A munkával hamar telt az ide. A két újabb tarajos adatait még ebéd előtt bevitte a számítógépbe. Az étkezőben jóleső meglepetéssel tapasztalta, hogy hosszú hetek óta először van együtt a csapata. Vidáman, felszabadultan ültek le ebédelni. Az éjszaka óta itt találkozott először Jane-nel. A lány ránézett és rejtelmesen mosolygott. Nehezen tudott a tiszta és őszinte szemekbe nézni. Fejét mélyen a tányér fölé hajtva kanalazta a levest. A többiek furcsán pillantottak rájuk. Nem tudhatták, mi történt az előző nap közöttük… Ám felszabadult jókedvükben másról is megfeledkeztek. Nem vették észre, hogy Gerr jobb kézzel eszik, pedig született balkezes. Már a második fogást ízlelgették, amikor Jane észrevette, milyen ügyetlenül eszik Gerr…
    - Mike! Mi történt a kezeddel? Mutasd!
    Gerr előhúzta teljesen bepólyált bal kezét.
    - Te meg mit csináltál? — kérdezték most már a többiek is.
    - Semmiség az egész! Ma etetésnél megharapott az egyik tarajos. Ne izguljatok, semmi komoly! Pár nap múlva meggyógyul!
    Többet nem is foglalkoztak az esettel. Betudták a dolgot annak, hogy az előző napi feszültség átragadt a tarajosokra, és csupán véletlen balesetről lehet szó. Mielőtt a délutáni munkára szétszéledtek volna, Thompson mindegyiküket megkérte, hogy fél hatra legyenek a szobájában; meglepetést tartogat a számukra.
    Este, a többiekre várva, előkészítette a videón rögzített felvételeket. Ezt tartogatta meglepetésnek. Donaldsont is megkérte, jöjjön el, mert meg akarta beszélni a további teendőket. Hat körül mindenki megérkezett.
    - A tegnapi események óta a tarajosok frontján sajnos semmi változás — kezdte —, de legalább a szülők rohamától nem kell tartanunk. Tudjuk a kór okát. Legfontosabb teendőnk most már a megelőzés. Milyen ötletetek van?
    - Szerintem a veszélyeztetett nők körében azonnal kötelezővé kellene tenni a művi terhességmegszakítást! — indítványozta Gerr.
    - Ezzel vigyázni kellene. Az egyházak körében hatalmas felzúdulást és ellenállást váltana ki – vetette ellen Jane.
    - Ez valószínű. Viszont a BTK bizonyos esetekben lehetővé tesz művi terhességmegszakítást, és azt az egyház sem ellenzi — szólalt meg Donaldson.
    - Mire gondolsz?
    - Például erőszakos nemi közösülésből származó terhességre.
    - Ebbe a törvénybe kellene kapaszkodnunk? —kérdezte Jane.
    - Igen!
    - Szerintem másképp kellene kezelnünk a kérdést. Az emberek lelkiismereti szabadságát nem korlátozhatjuk azzal, hogy kötelezővé tesszük a terhességmegszakítást. Még akkor sem ha ilyen súlyos esetről van szó. Ez eleve tiltakozást, sőt merev ellenállást váltana ki. Meggyőzéssel és jó propagandával kell felhívnunk a figyelmet a veszélyekre, és csak ajánlanunk szabadna ezt a lehetőséget. En nem támogatom az adminisztratív tiltást. Ne felejtsétek el, hogy a tarajosok egyébként teljesen egészségesek…
    - Az egész abortusz-témakört későbbre hagynám. Jól tudjuk, hogy a negyedik hónap után az anya veszélyeztetése nélkül már nem lehet biztonsággal elvégezni a beavatkozást. Ma még azt sem tudjuk, mekkora időintervallumban károsította a sugárzás a magzatokat. Lehet, hogy így nem is tudnánk megakadályozni, hogy újabb tarajosok szülessenek — szólalt meg Duncan.
    - Akkor hát mit javasolsz?
    - Roppant egyszerű. Nézzük meg újra az adatainkat. Vizsgáljuk meg a tarajosok időbeli eloszlását, hátha abból a jövőre nézve is kapunk információt. Emellett meg kell próbálni időben lehatárolni a károsodást. Utána ráérünk még az abortuszon töprengeni.
    Duncan átült a számítógép elé. A többiek köréje gyűltek.
    - Mit nézzünk meg először? A kórházban született vagy az összes tarajos időbeli eloszlását?
    - Természetesen mindet! Ez nagyobb mintát jelent, így sokkal valószínűbb, hogy jobban közelíthetünk a várható tendenciákhoz — válaszolta Thompson.
    Duncan megnyomott néhány gombot, és a képernyőn megjelent a lista.
    - Nézzétek! Erre nem is emlékeztem. Az első tarajos február 27-én született — lepődött meg Jane.
    - Ez valóban érdekes. Mintha én is úgy emlékeznék, hogy április elején jelentek meg — helyeselt Gerr.
    - Ezt könnyen eldönthetjük. Megnézzük, hogy nálunk hogyan alakultak a születések.
    Duncan újra a gombokhoz nyúlt. A lista eltűnt, s helyére saját kórházi statisztikájuk ugrott.
    - Valahol nekem is igazam van. Nálunk valóban a múlt hónap elején, azaz április másodikán
    született az első tarajos — nyugodott meg Jane.
    - Igen. Emlékszem, amikor dolgozni kezdtem a témán, az orvosi hetilapban már megjelent az első híradás a tarajosokról — állapította meg Thompson.
    - Mégis, mi okozhatta, hogy másutt egy hónappal korábban tűntek fel? — töprengett Gerr.
    - Roppant egyszerű! Az a néhány csecsemő nem kilenc, hanem nyolc hónapra születhetett. Ellenőrizni tudjuk, Morris? -— kérdezte Donaldson.
    - Sajnos, nem! Az adatbázisunk nem tartalmazza a terhesség időtartamát.
    - A fenébe! Mindegy, menjünk tovább. Ugorj a lista végére!
    Duncan átpörgette a listát. Megdöbbentek. Az aznapi összesítő már 1098 tarajosról tudott!
    - Nálunk tegnapig 366 volt. A felét elvitték, ez azt jelenti, hogy még mindig körülbelül száznyolcvanat gondozunk — elemezte az adatokat Thompson.
    - Nézzétek csak az utolsó hét statisztikáját! Nálunk is, a kórházakban is már csak tarajos bébik születtek! Meddig tart ez még? Úgy tűnik, mégis elő kell vennünk azt az abortusz megoldást! – vélekedett Gerr.
    - Várjatok! Ne kapkodjuk el. A robbanás pillanatszerű jelenség volt, tehát a hatása sem lehet állandó. Idővel csökkennie kell a dózisnak — mondta Jane.
    - Igen. Csak az a kérdés, mikor… — nézett a szemébe Gerr.
    Duncan egy szót sem szólt. Ujjai villámsebesen nyomogatták a gombokat. Mindenféle grafikonok, görbék tűntek fel, majd hirtelen elsötétedett a képernyő, és a számítógép lassan egy diagramot kezdett felrajzolni.
    Odapillantottak.
    - Mit csinálsz, Morris? —- kérdezte Donaldson.
    - Az idő függvényében rajzoltatom fel a géppel a tarajosok számát. Nézzétek, milyen furcsa eloszlást mutat!
    - Igen. Nem egyenes arányosság! — vágta rá Gordon.
    - Hanem? Milyen?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642856
Webáruház készítés