Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Lambrecht Kálmán: Az ősvilági élet_EPUB

Lambrecht Kálmán: Az ősvilági élet_EPUB
540 Ft540

Lambrecht Kálmán könyve ma is lebilincselő stílusban és tudománytörténeti korrektséggel mutatja be ezen csodálatos tudomány kialakulását és fejlődését, tárja elénk nagy alakjainak eredményeit. Mégsem száraz adatfelsorolás ez a könyv, hanem izgalmas utazás, ahol a tárgy ellenére az ember, a kutató, a gyarló tudós áll a középpontban. Megismerjük vívódásait, harcát az anyaggal, tévedéseit és csatáit hasonló lelkű vetélytársaikkal. Az ősvilági élet tehát igencsak evilági szellemeken keresztül jutott el oda, hogy aJurassic park megszülethetett. Kövessük ezt a több évszázados fejlődést egy magával ragadó tollú ismeretterjesztő vezetésében. Lehet, hogy néhány következtetése ma már nem állja meg a helyét, ám ez mit sem von le abból az értékből, amit stílusa és tudománytörténeti összefoglalója ma is jelent. Izgalmas olvasmány egy ma igen népszerű tudomány kezdeteiről. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Amint belépünk a British Museum pazar nagy kiállítási termébe, az Exhibition Hallba, a főbejárattal szemben, ahol az emeletre vezető lépcső kettéválik, Richard Owennek, a nagy angol összehasonlító anatómusnak álló szobra fogad. Ő volt a maga pátriárka korba nyúló életével a modern anatómia első úttörője az angol szigetvilágon, az ő zseniális vázlata alapján épült föl a British Museum kensingtoni természettudományi palotája. Baljában egy combcsontot tart. Hatalmas csont, beillene akár egy szarvasmarháénak is. Pedig madáré. És valóban: a nagy anatómus és múzeumtervező emlékét nem is lehetett volna méltóbban, stílusosabban megörökíteni. Hiszen az ő érdeme, hogy ebben a behemót csontban és sok tízezer társában fölismerte, hogy nem emlőstől, hanem - madártól való.
    Azonban tartsunk rendet.
    A múlt század harmincas éveinek végén egy, a messzi Újzélandból Angliába elérkezett tengerész különös, nagyon töredékes csontdarabot ajánlott föl a British Museumnak megvételre. A múzeum akkori igazgatója azt tanácsolta a tengerésznek, forduljon a Királyi Sebész-Kollégiumhoz, ahol akkoriban Owen, az anatómus dolgozott. A tengerész a csontért - egy combcsont töredékéért - meglehetősen borsos árat - tíz fontot és tíz shillinget - kért, ami ma is mintegy háromszáz pengőnek felel meg s amit a múzeum vezetősége nem engedélyezett. S mivel Owen a saját zsebéből nem tudta megvenni, egy bristoli magánember, Richard Benjamin Bright vette meg, akinek unokája azután később a British Museumnak ajándékozta.
    A tengerész azt állította, hogy a csontot egy újzélandi bennszülöttnél találta, aki egy óriás sas maradványának tartotta. Owen nyomban behatóan megvizsgálta a csontot és megállapította, hogy csontvelőt tartalmazott, ha tehát csakugyan madárcsont, nagyon érdekes darab, mert a madarak csontjai tudvalevőleg pneumatikusak, levegőtartalmúak. Ez repülésük következménye, sőt követelménye és előfeltétele. Hogy fajsúlyukat csökkentsék, tüdejükből szerteágazó kitüremlések hatolnak csontvázukba, ami lényegesen megkönnyíti a levegőbe való emelkedésüket és repülésüket.
    Owen az újzélandi csontot összehasonlította egy ökör és a szárnyaszegett madarak: struccok, emuk, nanduk combcsontjával, és mivel Bright megengedte, hogy lerajzolhassa, vizsgálatai eredményét 1839. november 12-én az angol állattani társulat elé terjesztette. A társulat választmánya sokáig töprengett, vajjon kiadja-e Owen értekezését a társulat folyóiratában, annyira különösnek tartotta következtetéseit és megállapításait. Végre azonban megengedték és a dolgozat néhány táblamelléklettel meg is jelent.
    Owen már ebben az első beszámolójában megrajzolta a töredék alapján egy kihalt, szárnyaszegett óriás-madár alakját, amelyet Dinornis, azaz ijesztő madár névre keresztelt. Ez a rekonstrukció mindenesetre egyike a legmerészebb, de egyben legsikerültebb rekonstrukcióknak. Annál merészebb, mert a mintegy 15 cm hosszú és alig 10 cm átmérőjű töredéknek mindkét izületi felülete hiányzott, tehát csak a csont szára alapján készült.
    Owen munkájából száz különlenyomatot osztatott szét Újzélandban és kérdőívet mellékelt dolgozatához. 1843. január havában újabb csontmaradványok érkeztek Angliába, amelyeket Owen ugyanazon év őszén mutatott be a zoológiai társulatnak.
    Ez az első, rég várt küldemény, amely Viktoria királynő érdeklődését is felkeltette, teljesen ép megtartású combcsontok mellett már e nevezetes kihalt madáróriások csigolyáit és medencéit is tartalmazta. A maradványokat Rev. William Williams misszionárius gyüjtötte. Csakhamar beköszöntött a harmadik láda is, amely már többféle alak maradványait hozta Európába, úgyhogy Owen most már kielégítőnek mondható anyag alapján az angol akadémia, a Royal Society előtt is előadást tarthatott az ijesztő madarakról.
    Owen azután a gyors egymásutánban és évről-évre nagyobb tömegben Londonba érkező óriásmadarak maradványait 23 hatalmas dolgozatban írta le, amelyeknek vaskos kötetté dagadt különlenyomatait 1879-ben «Újzéland kihalt szárnyatlan madarai» címen kötetalakban is kiadta.
    Mialatt Owen Londonban e különös óriások maradványait vizsgálta, Újzéland barlangjaiban és ősmocsaraiban fokozódó lázzal kutattak újabb maradványok után. Sir Georg Grey, a sziget kormányzója, értékes gyüjteményt hozott össze, amely azonban egy, a házában kiütött tűznek esett martalékul. Később Walter Mantell volt a legszorgalmasabb óriásmadárvadász, akinek csontokon kívül bőrmaradványokat és tollakat, sőt tojásokat is sikerült találnia. És a már valóban óriás méretű csontok nagy és méltó feltűnést keltettek. Ezt a feltűnést csak fokozta, amikor egy teljesen ép tojást is találtak.
    A tojások nagykerülete 60-70, kiskerülete 40-50 cm-re rúgott. Ez azonban csak szám, amelyet csupán úgy tudunk megérteni és elképzelni, ha közismert madarak tojásaival vetjük egybe. Ez is megtörtént már, ha nem is az újzélandi óriások, hanem még ezeknél is rémületesebb szörnyetegek, a Madagaszkár-szigetén velük egyidőben élt Aepyornisok tojásai alapján. A kihalt madagaszkári struccok tojásai között akadt példány, amelynek hosszanti kerülete 92.5 cm, átmérős kerülete 75.3 cm-re rúgott. Alexander Humboldt a drezdai Zwinger múzeumában őrzött madagaszkári struccok tojásait alaposan megvizsgálva, kiszámította, hogy egyetlen ilyen tojás-óriás tartalma hat strucc vagy 148 tyúk, avagy kereken 50,000 kolibritojás űrtartalmának felel meg.
    Madagaszkár szigetén azóta még ennél is nagyobb tojások is akadtak és kiszámították, hogy ezek hét strucctojásnak vagy 184 tyúktojásnak felelnek meg, ha pedig a legkisebb európai madár tojásához, a királykáéhoz viszonyítjuk, kereken 20,300 darab férne el bennük. Egy amatőr kövületvadász nézete szerint a madagaszkári struccok fészekalja 15-20 tojásból állt, ami, ha egy tojás átlagos súlyát 9 kg-nak vesszük, már egyetlen fészekalj esetében: egy tonna tojást tenne ki. Ha egy emberre három tyúktojást veszünk, akkor az Aepyornisok egyetlen párjának fészekalja 2215 ember vacsoráját jelentené.
    E tréfás számokat csak azért hoztam föl, hogy rámutassak: milyen tévesek és hibásak az e fajta amatőrszámítások. Optimista tojás-nagykereskedőnk elfelejtette, hogy a nagy madarak fészekalja mindig alig néhány tojásból, többnyire kettőből áll.
    Arra azonban mégis jó a felhozott példa, hogy némi fogalmat alkothatunk magunknak a madárszörnyetegek óriás voltáról.
    Owen úgy látszik, valamennyi munkája közül az újzélandi óriásmadarakra vonatkozó kutatásainak eredményeit tartotta a legtöbbre. Két kép maradt mindössze fenn, amelyek Owent őséletbúvári trofeái között ábrázolják: egy fénykép és egy portrait és hősünk tekintélyes alakja mind a kettőn e negyedfél méter magas óriásmadarak csontvázai árnyékában húzódik meg. Meg tudjuk érteni ezt az ő büszkeségét: hiszen az, amit e madarak első combcsonttöredéke alapján megálmodott, a későbbi, ma már egész galériára rúgó csontvázak alapján valónak bizonyult.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312830
Webáruház készítés