Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Krúdy Gyula: Hét bagoly_EPUB

Krúdy Gyula: Hét bagoly_EPUB
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    Józsiás, mint korának gyermeke: komolyan szenvedett a szerelem miatt, de még jobban az irodalom miatt. A jégvirágos ablakok mögött a belvárosi utcákon nemcsak szerelmeseket sejtett, hanem olvasókat is, akiket abban az időben, amikor az előfizetési felhívások az új könyvek megjelenésekor divatban voltak, szinte személyesen ismert minden író.
    Józsiás úr atyja szívbajos, anyja tüdőbeteg volt, talán e keveredésből örökölte emésztő szenvedélyességét, amellyel az irodalomra vetette magát, holott nem sokkal volt jobb író, mint azok a csapzott, mosdatlan szentek, akik kiskocsmákban töltötték az életüket, és mindig irodalomról beszélgettek, gyűlöltek és szerettek, megöregedvén folytatták ott, ahol elkezdték, könyöradományokból tengették életüket, végül a Rókusban meghaltak, amit csak darab idő múlva mertek elhinni az emberek, mert életükben annyiszor követtek el halálos öngyilkosságot, vagy elhunytak szívszélhűdésben: a dicsőség iránti szomjúságból, hogy olvashassák a lapok nekrológjait vagy elbujdosási célzatból a kínos hitelezők elől.
    Józsiás komoly ember volt a nomádok között, gyanúsították is eleget, hogy megtakarított pénzt őriztet az Első Hazaiban, de ebből csak annyi az igazság, hogy Józsiásnak mindig volt lakása, sohasem aludt a kávéházban vagy a kocsma sarkában, külsejére is adott, amennyiben lord Derby-gallérjait naponta cserélte, ruháját maga vasalta vastag könyvekkel, cipőjét saját kezűleg fényesítette és sokáig elálldogált a tükör előtt, amíg fehérbabos, kék nyakkendőjét kedvére való bokrétába kötötte. A józsefvárosi kocsmákban (ahol a magukat leghivatottabbnak nevező írók és költők gyülekeztek) sokszor gúnyos megbeszélés tárgya volt Józsiás vadkacsa-tollas kalapja.
    Józsiás érvényesülni akart, és nem sokat törődött a félvad poétákkal, akik olykor rákurjongattak a Sebestyén téren.
    Bár szerelem miatt kimondhatatlanul szenvedett, e reggelen se mulasztotta el mindennapi tisztelgését a Ferenciek terén, a régi Athenaeum első emeletén a Fővárosi Lapok nagyhatalmú szerkesztőjénél, aki téli időben vidrasipkában és kötött ujjasban ült irodájában, és epés élvezettel olvasgatta a napi postával érkezett rossz verseket.
    Vadnai úr ugyan vasvilla-tekintettel fogadta mindennapi látogatóját (mert a napi postából sohasem hiányzott a névtelen levél, amely a szigorú szerkesztő lelki békéjét óhajtotta feldúlni), de Józsiás urat a fogadtatás nem zavarta.
    Kezdte avval, hogy rendszerint megdicsérte az újság aznapi számát, különösen Gyarmathy Zsigáné legújabb beszélyét - mert az asszonyság nem volt útjában Józsiásnak, távol Erdélyben élt, legfeljebb nyaranta látogatott el a Margitszigetre. Kevesebb dicséretben részesítette azonban Mikszáth Kálmánt, akinek aznap jelent meg valamelyik tréfás szegedi írása egy másik napilapban. “Pongyola és nem tud magyarul.” Tóth Béla Józsiás úr értesülése szerint azért dadog, mert temérdek alkoholt fogyaszt. Jókaiéknál, hír szerint ismét családi patália volt. Őnagysága azt kifogásolta, hogy a költőnek kezet csókolnak ismeretlen kisasszonyok a Nemzet szerkesztőségének előszobájában, és különböző jótékonysági címek alatt megvágják Jókai erszényét. A Sándor utcai ház az utóbbi időben mindennapos harcok színhelye, Jókai hanyatlik, mióta báróvá lett, nincs már Aranyember, nincs már Ottilia...
    - Nos, és mit gondol, ki lesz a Jókai utóda? - kérdezte a mérges szerkesztő, aki láthatólag élvezte az írók Pancsolását, akik nem dolgoznak a Fővárosi Lapokba.
    - Ki lehet más, mint Petrinyi! Végre szóhoz jut az igazi Jókai...
    (Ebben az időben élt a fővárosban az a vöröses bajuszú, púpos, kötekedő férfiú, aki ugyan egyetlen sort sem írt le életében, de a kisebb kocsmákban azt híresztelte, hogy ő írja Jókai regényeit, Jókai csak itt-ott simít a kéziraton. Akadtak naiv emberek, akik Pesten is hittek Petrinyinek, meg aztán jólesik a bálványt ledönteni, megnézni, mi van a belsejében; hát Petrinyi volt az, aki mint az Első Magyar Biztosítási utazója, az egész országban elterjesztette ebben az esztendőben a mendemondát, hogy Jókai csak a nevét adja oda a regényekhez, küldik azokat ruháskosarakban a lakására a névtelen írók, akiknek Jókai öt meg tíz forintokat fizet).
    Vadnai Károly észrevette, hogy mi lesz a bizalmaskodó beszélgetésnek a vége.
    - Hát csak adja ide az úr azt a tehetségtelen beszélyt, amelyet a kabátjában tartogat. Aztán mához egy hétre feljöhet a válaszért. De addig ne zavarjon.
    Józsiás úr valóban egy beszély ügyében kereste fel a szerkesztőt. A diósgyőri árkusokra lila színű tintával írta mondanivalóját, itt-ott veres tintával javított a kéziraton, amely ilyenformán meglehetősen tarkabarkának látszott.
    - Belevakul, aki ezt elolvassa - mondta a hatalmas szerkesztő egy fiókba dobván az írást. - Nem volt maga valaha tanár, tekintetes úr?
    - Sohasem.
    - Csak azért kérdeztem, mert a kéziratán a javítások olyanok, mint az iskolai dolgozatokban.
    Józsiás úr még néhány szóval vázolta beszélye tartalmát (sokallta a hetes terminust, hamarább szerette volna megtudni beszélye sorsát). Elmondta, hogy az elbeszélés sokkal különb, mint a Madárijesztő és két felesége. Néhány előkelő pesti úriasszony esetleg magára ismer a beszély alakjaiban, mert (Józsiás) mindig a való életből meríti tárgyát.
    - Majd egyszer pórul jár uraságod, mint Antóni, akit a minap oly csúfosan megvertek a Régiposta utcában egy beszélye miatt. Tetejében a megsértett hölgy: szennyes vízzel leöntötte az emeletről - szólt a szerkesztő.
    - Ó, az én hősnőim hálásak szoktak lenni, mert csupán bájos oldalukra vetem lámpásom, fényét. Legelsősorban prenumerálnak a Fővárosi Lapokra.
    - Azt bizony jól teszik - felelt szórakozottan Vadnai.
    Az ódon épületből nem ment mindjárt az utcára Józsiás úr. Bekopogtatott különböző ajtókon, amelyekre itt a Forgó bácsi Kis Lapjának, ott Csicseri Bors Borsszem Jankójának, majd a Wohl-nővérek Magyar Bazárjának szerkesztőségi táblája volt kifüggesztve. Mindegyik lap számára lett volna némi kézirata, de a szerkesztők még aludtak, csupán a szerkesztői segédeknek köszönhetett forró jó reggelt Józsiás.
    A földszintre érve, édesdeden hallotta az udvar hátterében a nyomdagép zakatolását. Vajon mely szerencsés költők és írók műveit nyomja ott a gép? Az udvar szemetes és piszkos volt, papírhulladékokon jártak ki és be kék köpenyeges szedők, nyomdai munkások, Józsiás szerette volna külön-külön megkérni őket, hogy kéziratára majd gondot fordítsanak. A kapualja telve volt lécek közé szegezett papiros csomagokkal, amely papirosokra a kiválasztottak műveit nyomják. Józsiás még nem részesült abban a szerencsében, hogy könyve jelenhetett volna meg. A kikoptatott kövekre áhítattal nézett. Itt szokott a kapun ki- és bejárni a sok szerkesztő, aki az Athenaeum lapjait vezeti, akinek csak egy szavába kerülne, hogy Józsiás elismert, híres író legyen. Erre járnak a Pesti Napló nappali és éjjeli redaktorai, az oroszlánképű ifjabb Ábrányi Kornél, a szenvedélyes Kaas Ivor báró és a professzoros Balogh Pál itt jönnek be eszmékkel megterhelten. A Nemzet nagyhatalmú, széles vállú Gajári Ödönje déltájban érkezik, hogy még az esti lapban közölje legmegbízhatóbb politikai értesüléseit. A katonás modorú Adorján Sándor a Nemzet estilapját szerkeszti, amelynek befejeztével “pesti leveleket” ír a szabadelvű párt vidéki lapjainak. Bleicher, a közgazda a legelegánsabb cipőket viseli a Barátok terén, míg Ágai Béla novellagyűjteményt ír, amelyhez Porzó készíti az előszót, de az író akkoriban még nem választott véglegesen a Múzsák és Aesculap között. A Nemzet régi szerkesztőségében a kiült nadrágú, aranycvikkeres Szokolay Kornél külföldi szemléje befejezése után Pest egyik legszebb asszonyának írogatja a szerelmes leveleket, aki később nőül is megy hozzá, míg a többi munkatársak mandátumról álmodoznak. A hatalmas, félhivatalos újság szerkesztőségi kötelékébe tartozhatni: felért egy államhivatalnoki bizonyossággal; nem lehetett elveszett ember Magyarországon, aki valaha a Nemzet irodájában dolgozott. - Csak Szomory Emil tüntetett néha a miniszteriális ügyrend ellen, bodros ifjú volt, és bejelentés nélkül eltűnt olykor íróasztala mellől, hogy vidéki úrnők nyugalmát és szívét megzavarja. Ó, ezek a férfiak, akiknek neve mindennap csókolódzik a nyomdafestékkel, nem tudják, hogy milyen gyötrelmes szomjúság ég azokban, akik a nyomdafestéket óhajtják, de nem élvezhetik.
    Józsiás még a kapu alatti kiadóhivatali irodáknak is csendes sóhajt küldött. A mogorva főpénztáros márványasztalkája mögött beleőszült a házbeli különböző szerkesztőségek utalványainak kifizetésébe, ő nem túlságosan örvendezett még akkor sem, ha Jókai Mór szelíden félrehajtott feje tűnt fel az üvegajtó mögött, Józsiás úrra meg pláne ellenséges pillantásokat vetett, de Józsiás úr úgysem nyomult be az ajtón. Csak a Nagy Athenaeum Naptárt nézegette a kirakatban, amelyből ez évben kimaradt beszélye, holott tavaly felvette a szerkesztő.
    Leonórát és Zsófiát e percben teljesen elfelejtette, csupán a szarkasztikus Vadnai szerkesztő úrra gondolt, hogyan lehetne kegyességét e vidrasipkás férfiúnak megnyerni?
    Álmodozva ment keresztül a téren, amelyet a köznép Barátok terének, míg a visszautasított írók a külső Józsefvárosban: Sóhajok terének neveztek. A híres tőzsér megtermett neje, aki csak ez évben vette fel a szent keresztségét, püspöki kereszttel a mellén állt a ferenciek temploma előtt, és mindennapi jótékonyságát gyakorolta a barátok galambjaival, csinos cukrászdobozból zsemlyemorzsát szórt a repdeső madaraknak. Méltóságteljes léptekkel, harmonikás nadrágban, a fagytól tüszkölve mendegéltek ezüstfejű kúriai bírák a téren levő hivataluk felé, a szigorúságáról hírhedt, púpos tanácselnök hatalmas náthával jött a Koronaherceg utca felől, a kapu alatt leskelődő ügyvédek és pörös felek nagy rémületére. Sűrű fátyolával, karcsú derekával, pipiske lépteivel néha átsuhant a téren egy úriasszonyság, turnürje után csak szóra-kozottan pillantott Józsiás úr. Mi lesz, ha Vidnainak nem tetszik a beszély, amelyben éppen a P. utcai jelenetet írta meg Leonóra és Zsófia között?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155322235
Webáruház készítés