Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Krúdy Gyula: Ferenc József bora_MOBI

Krúdy Gyula: Ferenc József bora_MOBI
390 Ft390

Ferenc Józsefnek valóban voltak szőlői, s ekként bora is Magyarországon. A Krúdy Gyula színes történeteit egybefűző kötetünk címadó novellája (Ferenc József bora) tehát egyfajta átvezetés a gasztronómia világából a kor, a XIX. század második felének színes történeteibe, anekdotáiba, adomáiba, vagy egyszerűen mosolyogtató, tanulságos és szórakoztató történeteibe. Találkozunk itt Ferenc József mellett Szemere Bertalannal, a szabolcsi agárversennyel, bandákkal. Hja, és Ferenc József is találkozik Kossuth Ferenccel. Egyszóval színekkel és színes egyéniségekkel, színes történetekkel. (a Kiadó)

  • Részlet a könyvből:

    A favágó lánya valamikor olyan ing tulajdonosa volt, amelyet ha magára vett, minden férfi beleszeretett. Az ing elrongyosodott, és a favágó lánya most már legfeljebb azért imádkozott, hogy agyon ne üsse valamely faág, mely a magasból hullna alá.
    A favágó mindig a magasban dolgozott. A fejszét a hóna alá vette, így ment a fák koronái között, mikor a lombok már nem rejtették el a favágó útját. A levelek lehullottak, a lombokból avar lett, a favágó megtalálta azokat a gallyakat, ágakat, amelyekre szüksége volt, hogy lábát ráhelyezze, karjával megkapaszkodjon. De fülöncsípte azokat az elszáradt, idő előtt megvénült faágakat is, amelyek, bár magasan laktak a koronában, mégsem teljesítették hivatásukat. Már ifjan kiélték magukat, és levéltelenül, érzelemtelenül, szárazon mosolyogtak azokon a bolond gallyakon, amelyek hevülékenységükben lombokat eresztettek, amikor szerelmesek lettek. A favágó gyűlölte ezeket a szkeptikusokat, ezeket az elhidegedett, elaszott, elszáradt szívű fagallyakat, mintha őszidő óta ellenségei lettek volna. Ha ilyen gallyra akadt, felvillámlott a szeme, megforgatta feje felett a baltát, kivette fogai közül a fűrészt, és nem nyugodott addig, amíg nem végzett az ellenféllel. Néha makacskodtak ezek a halálra ítéltek, némelyik megpróbálta szemét kiverni a favágónak, másik gáncsot vetett neki, harmadik kicsorbította a fűrészt és balta fokát. De a favágó hóhérkedvét mindez csak növelte.
    - Vigyázz! - kiáltotta a magasból, amikor végzett ellenfelével, és a gally nagy lármával kereste lefelé az utat magas állványáról.
    A favágó lánya félreugrott, de szeme mérgesen villogott, arca elsötétedett, fogai cikáztak, mintha mindjárt találkozna valakivel, aki hajdanában szerette és megcsalta őt. Ismét meghalt egy a csalfa gavallérok közül, amint leomlott a gally; ismét visszafizettek valamit a világnak gonoszságaiért; ismét gyarapodott gazdagságuk lesújtott férfiakból. A favágó lánya a holttá tett gallyat diadalmasan vonta félre, letépte az ágakat, a leveleket róla, mintha férfiak haját, bajszát, szakállát cibálná.
    Így járta a vérmes, öreg favágó és csúf lánya az erdőt, mindenütt pusztítva, fejszét fenve, fűrészt köszörülve, nagy fákat rettegtetve, kis bokrokat megalázkodásra intve, nyárfákat megremegtetve, vén tölgyeket zúgó megszólalásra kényszerítve, szilfákat még barnábbra sötétítve, akácokat nyöszörgő panaszra fakasztva, fenyőket szinte szárnyra keltve szoknyáikban, fűzfákat megsiránkoztatva, a bodzákat könnyre fakasztva.... míg egyszer elérkezett a hízelkedő jegenyefához.
    Ismerjük mindnyájan ezt az udvariaskodó, köszöngető, hajladozó, nyurga gavallért, aki tán még a mezei tücsöknek is előre köszön, viszontlátást integet minden kocsinak, amely a tájon áthalad, szereti magához gyűjteni a verebeket, hogy megtudja tőlük a legfrissebb pletykákat, ha pedig az ember szelet visz feléje: nyomban suhogva táncra kerekedik. Nincs ebben a fában egy mákszemnyi önérzet sem: mindenkivel barátságban akar lenni. A favágó előtt bókolt, pedig tudta már hírből, hogy ez az ember ellensége.
    - Hitvány! - mondta a vén favágó. - Nem érdemes felmászni rá. Vékony pénzzel fizet a fáradságért.
    De a jegenyénél tán családi viszály volt éppen. Volt a magasban egy gallya, amely már régebben elszáradt, megmerevedett, és dacosságában az istennek sem akart köszöngetni. Ezért a jegenye csak hajladozott a favágó előtt, tán még fejszéjét is dicsőítette a maga nyelvén.
    Mindez azonban kevés lett volna arra, hogy a favágót cselekvésre bírja, de megszólalt a favágó lánya:
    - Jó lesz seprőnek a jegenye gallya. Amellyel megcsalt nők a gonosz férfiakat megseprőzik.
    A vérmes vén embert lelkesítette a kitűzött cél, ezért hóna alá vette fejszéjét, szájába fűrészét, és mászni kezdett a fára. A jegenye nem ellenkezett, sőt lépcsőket dugdosott alá, hogy a favágó mindig feljebb juthasson. Tán még azt is mondta, hogy: csak tessék, tessék... A vén ember pálinkás leheletét kellemesnek találta, a kisasszony szépségét azzal honorálta, hogy gallyakat hullajtott reá.
    A favágó pedig csak mászott, mint az eszeveszett ember vág neki a keresztutcáknak, anélkül hogy előre tudná, hol fog kilyukadni. Sőt jólesett még az is e harcias, mérges embernek, ha egy-egy ág leszakadt a talpa alatt, legalább kellő dühösségre tett szert a jegenyefa irányában.
    A fa pedig csalogatta mind magasabbra a favágót. Megmutogatta neki a messziségeket, ahol folyó partján a favágó még fiatalember volt, és korántsem haragudott a világra. Megmutogatta a szép tájakat, ahol reménye szerint egykor boldog és megelégedett lehet, mint a kunyhólakó. Megmutogatta neki aztán a kidöntött erdőket, holttá csapott fákat, amelyek a favágó útját mutatnák végig az életen át... És a favágó a fatetőre ért, és a látványoktól felingerelve: vérszomjasan csapott rá a fára.
    A gally olyant durrant, mint a hólyag a bohóc ruhájában, aztán röhögve lezuhant, de magával vitte estében a vén favágót is.
    A favágó meghalt, a jegenyefa pedig ezt a tanácsot adta a favágó lányának:
    - Látja, kisasszony, udvariassággal lehet elérni legtöbbet az életben.
    Vajon megfogadta a lány a tanácsot?

  • Cikkszám
    9789633640807
Webáruház készítés