Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Krúdy Gyula: Etel király kincse_EPUB

Krúdy Gyula: Etel király kincse_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Körülbelül így folyt le az a beszélgetés, amelynek végeztével Kálnay úgy ott hagyta a pincében mulató társaságot, mint Szent Pál az oláhokat. (Nem is győzték eléggé sajnálni a miskolci urak, hogy egy ilyen kitűnő hazafival megfogyatkoztak.)
    - Legalább a kocsimat várta volna meg, amely mindjárt értünk jön - sopánkodott a fogadós.
    - Biztosabb így - felelt Szabolcs vezér. - Lehet, hogy jármű esetén fiákeren vitette volna magát Pestre barátom, és a fiáker nem jött volna vissza. Itt ragadtunk volna az Avason.
    - Az sem lett volna valami nagy baj, enni- és innivalónk majd csak akadt volna még ebben az esztendőben. Én a páros éveket szeretem.
    - Nálam a páratlanok jelentenek valami felfordulást. Rendszerint az egészségi állapotomban szokott valami fordulat bekövetkezni.
    - Maradjon itt, Szabolcs vezér, a páratlan esztendőben, mi majd vigyázunk az egészségére, kikúráljuk betegségéből - felelt a nyíltszívű fogadós. - Ha már ezer esztendeig várakozott az a kincs az újabb felfedezésre, egy-két esztendeig még kibírja türelemmel.
    Szabolcs vezér a fogadós nyájas szavaiból azt következtette, hogy holnap reggel, mikor felnyitja a szemét: tán mégse kopogtatnak ajtaján a számlával, amitől legjobban rettegett, mert az ilyen napja halálosan el volt rontva. Ezért bizonyos mértékig megnyugodva itta ki a Szent János-áldást, ami a pincéknél, búcsúzásoknál néha hosszadalmasabb, mint városi helyen, mert a pincében nem kell attól félni, hogy nem jut már bor az áldás elmondására.
    A megnyugodott Szabolcs vezér ismét a szabadba érkezett, most már észrevette, hogy fogyó hold sápadozik az égboltozaton, s ezért megjegyezte:
    - Viharos időre van kilátás.
    - Csak addig hallgasson a szél, amíg a városba érünk. Ott már dudálhat kedvére - válaszolta a fogadós, akit komoly magaviseletével láthatólag megnyert Szabolcs vezér. (Nem dicsérte túlságosan borait, de nem is panaszkodott miattuk. Mindig gyanús az a vendég, aki nyelvet csettint mindenféle bornak, amit elébe adnak; még gyanúsabb, aki a bornál is borabbat kíván.)
    A messzeségben vonat fütyülése hangzott fel az éji tájon.
    - Ez az éjszakai pesti vonat, amelynek indulásáig a kényelmesebb emberek le szoktak feküdni, és ágyból költetik fel magukat. Brr! A hideg borzongat, ha csak arra gondolok, hogy vannak emberek, akik éjszaka kelnek fel az ágyból, éjszaka borotválkoznak, mosdóznak, öltözködnek. Milyen lehet az: éjszaka egy szűk cipőt felhúzni, amikor az ember egymagában káromkodik az egész szállodában. Reggel: az más, akkor legalább minden szobában káromkodnak - jegyezte meg “János bácsi”, akinek az volt a híre, hogy szereti praktikus szempontból nézni a dolgokat.
    - Most utazik Kálnay! Neki nem kellett ágyból felkelni, csak a borosüveg mellől!
    - Nem is lehet józan fejjel utazni éjszaka - duplázott “János bácsi”. - Meg kell előbb ágyazni az alvást a szűk vasúti kupéban, hogy az embernek legyen bátorsága letolni a cúgos cipőjét, akármilyen szomszédságban. Cipőben aludni csak a halálraítéltek szoktak.
    - Csak el ne vigye valami nő a cipőjét, mint ezt már megtette egyszer egy útitársnője Kálnaynak, mégpedig a csapi vonalon. És Kálnay nem mert még a konduktornak se panaszkodni.
    - Ejnye, észre se vettem volna a kis mokány emberről ennyi udvarlást - fejezte be “János bácsi” Kálnayról való elmélkedését.
    ...Mikor délelőtt, a hosszas pincézés után Szabolcs vezér még a másik oldalára akart fordulni, hogy valahogy eltöltse az időt Miskolcon, kopogtattak a vendégszoba ajtaján.
    - Hát mégis hozzák a kontót! - sóhajtotta magában Szabolcs vezér, és hallhatólag hortyogni kezdett, ami pedig nem volt szokása.
    De a kopogás ismétlődött, és egy hivatalos hang jelentette:
    - Táviratot hoztam a nagyságos úrnak!
    Erre már Szabolcs vezér felugrott az ágyból, mert biztosra vette, hogy Kálnay ismételte meg a csapi esetet, valamely útitársnőjével elvitette a cipőjét, és most mezítláb áll Szolnokon az állomáson. Vagy tán Cegléden?
    Káprázó szemmel nyúlt a sürgöny után, és az ablaknál a következőket olvasta a sürgöny tartalmából:
    “Útiköltség táviratilag megy. Senki se maradjon el. Szemere Miklós.”
    - Kálnay! Kálnay! - kiáltotta háromszor önfeledten Szabolcs vezér.
    Megcsípte a jobbjával a bal tenyerét. Nem álmodott, javában ébren volt.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640753
Webáruház készítés