Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban_EPUB

Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban_EPUB
340 Ft340

Való igaz, e művekben nem történik semmi rendhagyó. Sőt, alig is történik bennük valami. Egy úr kispörköltet fogyaszt. Egy férj kimarad néhány napig, kocsmáról kocsmára járva ünneplik egy öreg barátjuk születésnapját. Egy beteg, kivénült alkoholista mereng az elmúlásról és annak különös jeleiről, előjeleiről. Egy másik úr nekifog halat enni. A regény pedig szinte cáfolata mindannak, ami a regényről mint műfajról tudható: egyetlen hatalmas \"darvadozás\" a Bécs városához címzett fogadóban, ahol a legnagyobb eseményeket az újabb és újabb (egyébként szerény, köznapi) fogások és a kocsmáros bosszantásai jelentik. Lecsupaszult e művekben a valaha oly sokszínű, sokhúrú Krúdy-stílus is. Semmi romantika, semmi szecesszió, semmi fantasztikus színezés, kép, metafora- és hasonlatburjánzás. Szinte kopogóssá, puritánná vált a valaha oly színes Krúdy-irály. És mégis. Ha irodalomtörténetileg kimutathatatlanul is, ha fogalmilag megragadhatatlanul is, de ez a Krúdy az igazi, a végső, a legnagyobb. (Legeza Ilona)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    - Sehogy se tetszik nekem ez a Gerolsteini nagyhercegnő. Francia pezsgőt iszik, és mellé Stinkadóreszt szivarozik.
    Nikodémi, az elnök szomszédja, így felelt:
    - A legolcsóbb, legbüdösebb cigarettát füstöli, ami ebben az országban kapható. Talán éppen Magyarka vagy Dráma cigarettát, vagy Jenigét.
    - Ugyan, menj már. Ezek a trafikáruk régen kimentek a divatból.
    - Tévedsz, elnök úr - felelt Nikodémi -, az Andrássy úton van egy szemüveges, szakállas trafikos, akit egyébként igen jól ismernek az éjszakázó lumpok világában. Ez még mindig régi Hölgy, Szultán, Sport és más hasonló cigarettákat tud szerezni a vevőinek. Szultán cigarettákat kék nyomású betűkkel, kerékjegy nélkül. Ez a szakállas trafikos, akit az éjjeli hölgyvilágban való népszerűsége miatt Irma néven emlegetnek, arról is híres, hogy bármikor elszív egy saját boltjából való Britanika szivart, hogy a szivarnak a hamuja mindvégig megmarad. Irma többször produkálta magát az orfeumi télikertben, hogy néha még a zenészek is elhallgattak, amikor a Britanika hamuja kritikus helyzetbe került. A Virzsinia szivarral ugyancsak megtette ezt a kunsztot, de csak ebéd után, a régi Petánovics-féle vendéglőben, az Andrássy úton, az ablak melletti asztalnál. De az nem igaz, hogy a szemüveges trafikos pénzért szivarozott volna.
    Nikodémi úr (amint ez történetünk folyamán tapasztalható) néha fertályórákig kénytelen hallgatásba burkolózott, lakat alakú bajszát “rákulcsolta” a szájára, mint a társaságban mondogatták, most nem könnyen vált meg az olyan beszédtémától, ahol hozzáértéséről tanúságot tehetett. (Sajnos, a “márványcsiszolásról” ritkán esett szó a társaságban, pedig ez lett volna kedvenc témája. Nikodémi úrnak, miután vagyona javát éppen azért veszítette el, mert sírkőműhelyt állított a Kerepesi temető környékén.)
    - Nem ártott, ha az embernek volt egy-két trafikos ismerőse a városban, ugyanezért keveredtem ismeretségbe én is Irmával. Ezek a trafikosok jóformán mindent tudnak. Mennyi bélyeget kell ragasztani a különböző levelekre, okmányokra, kérvényekre, beadványokra, amelyek a magamfajta úriember életét amúgy is elkeserítik. Szenátor lehetnék Rómában, és itt arról kell kérdezősködnöm, hány krajcáros váltóblankettát vegyek, hová kell írnom a nevemet, az anyámét, a sógoromét, akik kényelmeskedő emberek, és legfeljebb levelezőlapot vettek még életükben trafikban. De hát éppen itt jön Irma. Ugyan hogy került ide? - szólt Nikodémi úr olyan ámulással, mintha a világ végén találkozott volna a nevezetes trafikossal. (Pedig azzal találkozni igen könnyen lehetett az Andrássy út közelében levő kocsmákban.)
    A trafikos hangja a söntésből hallatszott:
    - Az urak idegenek itt Pesten, és jól szeretnének ebédelni, enni, inni, mindenből a legjobbat, a legfinomabbat, a legderekabbat... Erről beszélgettek, amikor üzletembe beléptek az Andrássy úton. Ajánljak nekik egy jó vendéglőt. Erre én kaptam a kabátomat, a kalapomat, a botomat, és ide vezettem a kedves idegeneket magához, Vájsz úr.
    A “Bécs városá”-hoz címezett vendéglő tulajdonosa tagadhatatlan meghatottsággal nézett az önkéntes idegenvezetőre.
    - Maga mindig jóakarattal volt irántam, Irma úr.
    - A jó szomszédoknak össze kell tartani, ez már kötelessége a magunkfajta “régi embereknek” - felelt az Andrássy úti trafikos. Aztán körülnézett a vendéglőhelyiségben, mely asztal volna legalkalmasabb arra a célra, hogy ott idegenjeivel megtelepedjen. A trafikos megpillantván az elnököt, Nikodémi urat és társaságát, természetesen a belső szoba felé irányozta lépteit, mert hiszen ő is szerette a válogatott urak társaságát.
    - Ugyan miféle üzlete van megint a doktor úrnak? - hallatszott most Plac gúnyolódó hangja, amint a trafikos köszönés nélkül elhaladt a száműzött Plac asztala mellett. - Talán megint nagybányai aranybányákkal spekulál?
    A trafikost láthatólag kellemetlenül érintette a söröscsizmája mellett üldögélő Plac megjegyzése, mert néhány év előtt valóban belekeveredett neve egy különös ügybe, amelyet az újságok “szellőztettek”. Különböző pesti úriemberek abból a célból szövetkeztek, hogy nagybányai aranybányákat adogassanak el jóhiszemű külföldieknek. Akkor még új volt ez a spekuláció Pesten, és országgyűlési képviselőkön kívül trafikosok, fehérnemű-kereskedők is foglalkoztak vele a várható haszon reményében. Az eladott aranybányákban azonban nem találtak aranyat, egy angol vállalkozó ezért lármát csapott, visszakövetelvén jó sterlingjeit, mire a pesti policáj is megmozdult. Az Andrássy úti trafikosnak tehát nem volt ínyére, hogy ezt a félig-meddig feledésbe ment vállalkozását a “Bécs városá”-hoz címzett sörházban valaki felemlegette, holott bizonyára a legártatlanabb szándékkal hozta ide az idegeneket. Meggyorsított léptekkel haladt tehát a belső szoba felé, ahol valóban már megürült akkorára a sarokasztal: a borbély a szundikáló Jenőke mögé húzta székét, hogy közelebb legyen a társasághoz, és most már engedelmesebb lett.
    - Vakard meg a hátam a két lapocka között - mormogta Jenőke félálmában, és a borbély teljesítette a hatalmas gavallér és pártfogó kérését, legfeljebb csak ennyit súgott Jenőke fülébe:
    - Én tudom, mert kitanultam a kozmetikát, hogy nemcsak a teherhordóknak a háta szokott viszketni, hanem azoké az uraké is, akik bolyhos, szúrós törülközővel dörzsölik naponta a hátukat. Ezek a mostani divatgallérok, ezek a kikeményített “Prince of Wales”, “Lord Derby”, “Exotique”, “Takova” és más nevű gallérok ugyanis csak a szakállát dörzsölik az embernek, de arról nem gondoskodnak, hogy a nyakat teljesen elzárják, a gallérrésen át minden bacilus, por, piszok, légy, pók, bolha bemászhat az ember ingébe. (Jenőke negyvennégyes számú “Girardi”-gallért viselt abban az időben, és nem tartotta érdemesnek, hogy feleljen a borbély szavaira.) De már elhagyta a sarokasztalt az ott üldögélő hordár is, aki sapkáját egy szék alá rejtve, ugyancsak kiszemelt pártfogója, az “Esperes” háta mögött foglalt helyet, és kerekre nyitott szemével azt figyelte, hogy az “Esperes” mily rendkívüli ügyességgel, szinte észrevétlenül vonja elő felöltője belső zsebéből azt a bizonyos üvegecskét, ha szükségét érzi annak, hogy néhány korttyal javítson közérzetén. A hordár ilyenkor mindig előrehajolt székén, mire az “Esperes” tartózkodva intett. “Menjen egy kicsit szellőzködni az udvarra, hordár, nem vagyunk a Kalabriász-párti-ban.” Ugyanezért az elöl haladó trafikos nyomban lefoglalta a sarokasztalt, mintha az elaltatott kakast észre sem vette volna, amely kakas még mindig mozdulatlanul hevert a sarokban.
    Hogy néhány szót mondjunk a trafikos külsejéről is: pápaszemes, szakállas, komoly férfiú volt Irma, mint akárcsak Jäger professzor, akinek gyapjú alsónadrágjait abban az időben a tanár arcképének kíséretében hirdették az újságok. Egy rafináltabb pesti szem a trafikos láttára gondolhatott volna egy bírósági végrehajtóra, aki ócska, számozatlan batárjával a Pest környéki községeket, falvakat járja napközben, de nem megvetője a kocsmalátogatásnak sem. Csak éppen arra az egyre nem lehetett gyanakodni a trafikos megjelenésében, külsejében, elváltozottságában, hogy ez a szabályos, pödrött, korrekt, kis termetű úriember nemrégiben, a kislutri idejében: lutriszámokat írt ki a boltja előtt függő fekete táblára, azokat a számokat, amelyeket a linzi, temesvári, budai, zágrábi lutrikban a dob forgatása közben kihúztak az árva gyermekek... Nem, arra sehogy se lehetett gondolni, hogy azért hord zsebében aranyvégű, nemrégiben divatba jött töltőtollat, hogy azzal a váltók kitöltésére tanítsa Nikodémi urat, aki talán még Itáliában maradott egész atyafiságát is felírta volna a váltóblankettára, ha a trafikos ezt tanácsolja, az Andrássy úton. “Kár, hogy nem szaporítják az ilyen embereket” - mondta most a Gerolsteini nagyhercegnő, amint átkozottul sercegő, kapadohánnyal töltött szivarkája mögül szemügyre vette a trafikost.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640777
Webáruház készítés