Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Krúdy Gyula: Az első Habsburg_EPUB

Krúdy Gyula: Az első Habsburg_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Van egy furcsa emberi érzés: amit közönségesen kárörömnek neveznek, amely néha értékesebb az igazi öröm gyöngyeinél is. Jól tudta Mária, hogy hívei nyomban elfelejtik a maguk szükségét, szerencsétlenségét, fába szorult kukacságát, ha a Zápolya-párti “ellenségek” bajairól hallanak.
    - Mielőtt a mai napnak véget vetnénk, hogy holnap újra találkozzunk a minket összefűző törvény- és hazaszeretetben... - kezdte Mária a nádorispán legnagyobb ámulatára, akinek nem volt tudomása arról, hogy mit szándékozik a királyné híveinek mondani, pedig Báthori uram azt hitte, hogy a királynénak nincsen titka előtte. - Mielőtt szétoszlanának tisztelt barátaink, tegyünk példaadást arról, hogy miként bánunk majd az árulókkal, a cserbenhagyókkal, a hitehagyottakkal, ha egyszer a királyság gondja és malasztja megint lelkünké leend. Hívjátok elő Zápolya követeit, hogy megvigyék a hírét annak, amit itt látni fognak.
    A két szerencsétlen követ már belenyugodott abba, hogy a hideg éjszakát abban a fűtetlen kamrában töltendi, amelyet részükre éjszakára kijelölt Lengyel János udvarmester. Alsólendvai Bánffy, az erdélyi uraság, aki valamiképpen János király cimboraságába került még Dózsa György elpusztítása idejéből, mogorván lépett a királyné elé, nem hitte előre, hogy ez a húszesztendős leányasszony olyan keményen tud elbánni azokkal a férfiakkal, akik a kezét kérik egy koronás király számára. De a társa, András prépost nagyon húzogatta a bajszát, mint aki eltökélte magában, hogy véget vet a sok felesleges szóbeszédnek, nincs már mondanivalója a megkapott kosár után. A magyar urak persze gúnyolódó tekintettel fogadták a póruljárt kérőket - olyan az a kosár, amelyet a kérő visz, mintha az orráról csüngene le.
    A királyné az ablak melletti emelvényen maga elé bocsátotta a medveképű Bánffyt.
    - Nem akarom, hogy ezentúl még egyszer is megtegyék az utat olyan messze földről jött urak ide Pozsonyba, ezért mondom el még egyszer itt, híveim jelenlétében nagyságodnak azt, amit már négyszemközött is elmondtam. Én nem lehetek Zápolya felesége soha, ha még annyira becsülném is férfiasságát, tehetségét és jellemszilárdságát, mint egyetlen magyar úrét sem. Az angyalok más hivatásnak az elvégzését bízták rám, magyar királlyá kell segítenem a legkatolikusabb királyt, fenséges bátyámat, Ferdinándot, akinek emberfeletti hitével senki sem versenyezhetik, aki majd nem barátja lesz a pogány töröknek, de irtója és Szűz Mária országának örökös védelmezője. Sajnálnám a szepesi grófot, ha még mindig rám gondolna.
    Bánffy nyelve lassan megoldódott a királyné nyájas szavaira:
    - Pedig János király már magáénak tekinti a bosszúállás munkáját azokért a bántalmakért, amelyek felségedet érték.
    - Van, aki a királyné őfelségéért bosszút álljon - felelt most a követnek hátat fordítva a nádorispán.
    Ám az erdélyi pallérozott nyelvvel folytatá:
    - Volt valamely Orbánc nevű várnagy Esztergomban, aki királyné őfelségét érzékenyen megsértette, amikor Budáról menekült. Nemcsak a kelengyés hajóit bontotta fel, hanem elragadta azokat a frájjokat is, akiknek őrizetére a királyné fehérneműi bízattak. Hát ezt az Orbáncot éppen az elmúlt napokban királyi menlevéllel Esztergomba csalogattuk abból az ausztriai várból, amelyet éppen a kapott pénzből vásárolt. Orbánc Esztergomba jött, és szerfelett csodálkozott, hogy János király hóhérlószerszámokkal fogadta, és nyomban a kínzópadra vonatta. Az egykori várnagy teli tüdőből ordított, hogy neki menevédet adott János király, mire őfelsége így felelt: “A fejedelmek - mondotta - nem szokták a menevédet gonoszoknak is megtartani, hanem csak a jóknak.” És nyomban megcsigáztatta Orbánc Endre uramat. Megcsigáztatta egyszer, megcsigáztatta kétszer. Orbánc már százötvenezer aranyat kínált kínjában, ha a király a törvényben engedélyezett harmadik csigáztatást elengedné. Mire a fukar, pénzéhesnek mondott János király még kétszer megcsigáztatta a királyné hajóinak kirablása miatt.
    Báthori nádorispán nem tudott mindjárt felelni e jóindulatú hír hallatára, csak később dörmögte:
    - No, majd adnak is valamit ezentúl a János király menevédjeire, ha ennek az esetnek híre futamodik. Bezzeg rozsályi Kun Pálnak, a Szatmár megyei nemesnek, aki az országúton rabolta ki a mohácsi csatából menekülőket, nem kell menevéd. Védelmezi azt Werbőczi István uram, a tolvajok barátja, a rablógyilkosok atyafia elegendően, mióta Kun Pál Katalin leányát feleségül adta Werbőczi Jánoshoz.
    A királyné a heveskedő nádor szavába vágott:
    - Türelem, nádorispán uram, mi sem mondtuk ki még az utolsó szót.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312090
Webáruház készítés