Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Krúdy Gyula: A bűvös erszény_EPUB

Krúdy Gyula: A bűvös erszény_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    - Ne beszéljünk most az erszényről, Rózsa... Nem olyan könnyű dolog azt megtalálni, sokan kereshették azt már az apám halála óta.
    - Ne keressed az erszényt! - ismételte a leány.
    Már csaknem sötétség vette őket körűl. A nap letűnt a távoli kertek mögött és egy helyen a jegenyék ijesztő árnyakat vetettek a földre. A palánk olyan sötét és félelmetes volt mellettük, mintha a temető kerítése volna. Csak messze, messze pislogott egy lámpa, a melyet az esti párák lebegtek körűl. Megfogták egymás kezét és sietve mentek tovább.
    A sötétben megszólalt a Marietta hangja, a ki észrevétlenűl jó messzire elhagyta őket:
    - Hol jártatok, gyerekek? - kérdezte. - A hol az a lámpás van, ott kezdődik a mi utczánk. Szegény Janka! - tette hozzá sóhajtva. - Belebetegszik az izgatottságba.
    Legnagyobb csodálkozására az ijesztgetésekre sem a leány, sem Viczky nem válaszolt. Jókedvűen mentek egymás mellett és lóbázták a kezüket, mint a vasárnapi kirándulók. Rózsa, a ki úgy tudott fütyülni, mint egy juhász, egy indulót fütyült, a melyet a versenytéren játszott a katonabanda. A füttyszó mellett értek hazáig.
    A kapuban csakugyan várta őket valaki, de nem Janka, hanem az öreg Fátyol Kázmér. Az öregúr húsz esztendő óta nem volt ilyen tájban odahaza, valami nagy dolognak kellett történni, hogy mellőzte a külvárosi asztaltársaságokat. Bojtos házisapka volt a fején és a kezében hosszúszárú pipa, mintha saját falusi kuriája előtt álldogálna.
    - Servus humillimus! - kiáltott fel szokatlan élénkséggel és megemelte bojtos sapkáját. - Van szerencsém üdvözölni Viczkó és a hozzátartozók urát és fejedelmét. Adja az ég kegyelme...
    - Kérlek, atyus! - vágott közbe türelmetlenűl Marietta. - Mondd el gyorsan. Megtalálták tán az erszényt?
    Az öreg Fátyol megzavarodva meredt maga elé, mint mindig, ha rendes kerékvágásából kizökkentették.
    - Az erszényt? - motyogta. - Azt valóban meg kellene találni. Magam is azt hittem, hogy megvan, a mikor délután a sürgönyt hozták. Húsz éve nem láttam sürgönyt...
    - Miféle sürgönyről beszól, Kázmér bácsi? - kérdezte Viczky.
    Az öregúr megzavarodva kotorászott a zsebében:
    - Bocsáss meg, fiam. Nem tudtam ellentállani és felbontottam. Bocsáss meg öreg bátyádnak. Csupán csak az van benne, hogy Baracskay, a vén gazember gyámapád haldoklik. Menj hozzá sietve.
    Viczky megszorította a Rózsa kezét és vigan felkiáltott:
    - Jó szelet kaptunk. Föl a vitorlákkal!
    Aztán Rózsát hirtelen mozdulattal atyja elé vezette és gyors elhatározással megszólalt:
    - Kedves bátyám, most már körülbelől nagykorú leszek, szabadon rendelkezhetem akaratommal. Van szerencsém megkérni a Rózsa kisasszony kezét.
    A míg Marietta szinte kővé meredt a meglepetéstől, az öreg Fátyol Kázmér cseppet sem látszott csodálkozni a hirtelen leánykérésen. A házisapkáját jókedvűen vágta félre a fején és isteni derűltséggel csapott a Viczky vállára:
    - Helyes, öcsém... Rendben van a dolog. Tudtam, hogy az lesz a vége, elveszed valamelyik leányomat. Ha Rózsa a választottad, légy boldog Rózsával, - így szólt az öreg és a külvárosi bérház kapujában kedélyesen áldását adta a jegyespárra.
    Ezen az estén Jankának csak lefekvés előtt jutott eszébe kérdezősködni a lóverseny-játék eredményéről és csöppet sem látszott boldogtalannak a balsiker miatt. Igen boldogok voltak mindnyájan, csak Marietta könnyezett csendesen. De csakhamar letörölte könnyeit és kedves, izgató ábrándozásokat folytatott arról, hogy milyen is legyen a Rózsa menyasszonyi ruhája. Janka egész éjjel számolt, kalkulált és egy régi szakácskönyvet lapozgatott. S még álmában is az esküvői ebéd fogásaival foglalkozott.
    Hajnalban Viczky útrakészen megállott az egyik udvari ablak előtt, a melyet szűziesen takart el a zsenillia-függöny. Gyönyörű májusi hajnal volt. A külvárosi udvar sovány akáczfái szinte kinyújtózkodtak a felkelő nap felé, mint hálaadó kezek. A házfödél ragyogott piros-rózsaszinben és az égen felébredtek a május hófehér bárányfelhői, a melyek mint kedves reggeli álmok úsztak tova a messzeségbe. Viczky halkan megkopogtatta az ablakot.
    A zsenillia-függöny nyomban megmozdult. A ki a függöny mögött volt, az már régen, felöltözve várta ezt a kopogtatást.
    Rózsa kinyitotta az ablakot és félretolta a mályvás cserepeket. Sokáig szótlanúl néztek egymásra, sohasem érzett boldogsággal és szerelemmel. Egymásba kapcsolódott a tekintetük és nem tudtak szólni. Boldogok, nagyon boldogok voltak.
    - Édes vőlegényem, - susogta Rózsa és a homlokát kinyújtotta a mályvák között.
    - Édes menyasszonyom!
    Viczky egy szűzies, boldog csókot lehelt arra a nemes, tiszta homlokra, aztán még sokáig, nagyon sokáig nézték egymást, mintha minden vonásukat, arczuknak legparányibb részecskéjét emlékezetükbe akarták volna vésni, mint a kik nagyon hosszú időre bucsút mondanak egymásnak.
    Rózsa csendesen visszahúzódott.
    - Maradj még! - szólt Viczky.
    És a leány maradt és tovább nézték egymást ifjúságuknak első, boldog, fenséges szerelmében, mintha csak érezték volna, hogy sokáig, nagyon sokáig nem fogják egymást így látni.
    - Isten veled! - mondta Rózsa és bezárta az ablakot.
    Viczky végigment az udvaron és az udvar közepén csaknem belebotlott egy nagy fekete kakasba, a melyet idáig sohasem látott a házban.
    - Nini, az apám fekete kakasa! - kiáltott fel önkéntelenűl.
    Úgy érezte, hogy a hideg fut a hátán keresztül. Mire körülnézett, a nagy fekete kakas már nyomtalanúl eltünt.
    Megfordult és az ablaknál megpillantotta Rózsát, a mint elmerengve kisérte tekintetével a távozót.
    - Látta a fekete kakast? - kiáltott fel Viczky elsápadva.
    Rózsa tagadólag rázta a fejét. És Viczky Gábor lehajtott fővel, baljóslatú gondolatokkal eltelve hagyta el a sárga házat, hol sok boldog esztendőt töltött.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306839
Webáruház készítés