Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kosztolányi Dezső: Füst_EPUB

Kosztolányi Dezső: Füst_EPUB
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    PÁRIZS
    Most, a nyár végi éjszakákon a levegő nyugodt hullámain Párizsig hat el a német tarackok durrogása. Aki nyitott ablaknál alszik, felriad, s azt hiszi, hogy hallucinál. Reggel álmatlanul bolyong egy álmatlan tömeggel a végtelen utakon, a tereken, amelyeknek minden kövét ismerjük mi is, a reneszánsz házak között, a boulevard agg gesztenyefái vagy a vízbe bókoló szilfák alján, s nem ismeri fel a városát, amely - ahogy egy olasz lapban olvasom - elhagyott, kocsi és autó nélkül való, mint egy vidéki város, és tébolyodott, mint egy pestis sújtotta középkori város. Migrénje van. Minden pillanatban idegsokkot kap. Orvosai, akik katona-ruhába öltöztek fel, hogy tábori kórházakban sebeket varrjanak, most arra lennének hivatva, hogy az ájult várost gyógyítsák. Idegspecialisták, brómkészítmények, szagosüvegcsék kellenének. A raison népe nem állja a történelmi ítélkezést, amely nem raisonszerű, de kemény és igazságos. El vannak vágva a hozzávezető telegráfdrótok. Telepátikus érzékünkkel azonban látjuk, hogy körülbelül mi történhet ott, az újságkirakatok előtt, a földalatti villamos roppant csarnokaiban, az aszfaltjárdán, a külvárosi zugokban, a parkokban, ahol máskor kis monsieur-k aeroplánokat engednek s bádogcsónakokat úsztatnak a szökőkút medencéjében. Békeidőben civilben sétáltak a katonái, zsakettben és cilinderben. Most katonák vonulnak az utcákon, igazi katonák, dobpergés és trombitaharsogás közben. Az a szegény párizsi, aki egyébkor megrezzent egy gyík láttára, most a háborút hallgatja közel, egész valószínűtlenül közel, mintha a lakása valamelyik szobájában ordítana egy tigris. Még szent Genovéva is eszébe jut, a régi jó védőszent. Eszébe jut talán az is, hogy elszámította magát, a raisonon túl van erkölcs is, s néha az ésszerűség annyi, mint az ésszerűtlenség.
    Nem lehet büntetlenül viszonyt szőni. Még afféle futó viszonyt sem. Mert a francia bizonyára ilyennek gondolta a muszka puszipajtásságot. Szüksége volt neki időre, pénzre, nyugalomra, s az egykori szabad francia szerződtetett maga mellé egy kozákot, hogy meggyomrozza ellenségeit, kidobja őket az ajtón, amíg ő ír, gondolkozik, sziesztázik. Ez a liaison a kitartó és a kitartott szerződése volt. Megosztották egymás közt a munkát, mint a kokott és a babája. Én előreviszem majd az emberiséget, gondolta a francia, te pedig majd hátraviszed az embe-riséget. Nem törődöm vele, csak védj engem, aki szép vagyok. Adj ágyút és katonát, én majd szállítok parfümöt és kultúrát. Nekem áttört selyem az ingem, mit bánom, hogy a kapcád nem éppen szalonképes. A történelem nem tűri az ilyen munkafelosztást, az ilyen ágyasságot, az ilyen balkörmű frigyet. Fel kell bomlania beteg és erkölcstelen volta miatt, a csomója most bomlik, és a mi kardunk bontja, hogy megmentsük az emberiség méltóságát s megmentsük az eltévelyedett franciákat is, akaratuk ellenére, az emberiségnek. Az a város, amely magát valaha önérzetesen a fény városá-nak nevezte, régóta az orosz betörő tolvajlámpájával operált. Úgy keverte a diplomácia kártyáit, mint egy csaló demimonde. Az entente cordiale-t ezer kicsinyített alakban láttuk a párizsi utcákon, bárokban, az egyetem aulájában. Karonfogva sétált a szálas moszkvai diák a párizsi kokottal, a muszka pali a sárga hajú és lila szájú leánnyal, vagy a szeplős, vörös forradalmárlány ölelte a nyiszlett franciácskát, de a kitartó és kitartott kölcsönösen imponáltak egymásnak, szövetkezett az abszint és a vutki, a könnyel¬műség és a lomposság, a nyugati és a keleti dekadencia, a tánc és a sántaság, a sou és a kopek, a macska és a medve. Arra gondoltunk, micsoda véres torzszülött származik ebből a szerelemből. A háború megmutatta. Szánó mosollyal néztük a csókjukat. A história azonban nem tud mosolyogni, az nem ad pardont, az csak ítélkezni és büntetni tud.
    Mi történhet még? Találgatni meddő dolog, különösen ma, amikor a rohanó német haderő nemcsak ilyen cikkecskét tesz inaktuálissá, de könyveket, bölcseleteket, politikai irányokat, térképeket is felforgat. Kétségtelen, hogy a szindikalisták máris barátkoznak a royalistákkal. Anatole France nemrég azt írta, hogy Franciaországban ma nincs rosszabb és népszerűtlenebb pálya, mint a királyi pálya. Ezt az orléans-i hercegről szóló cikkében mondta, amelyben a francia trón reménytelen várományosát jellemezte meg a titkárját, azt a félig bolond, félig szent rajongót, azt a piszkos gallérú éhenkórászt, akivel a „király” estente kiskávéházakban hányja-veti meg „országa sorsát”, intézi el a „fontos állami aktákat”, és korlátlan hatalommal rendelkezik boldoggal-boldogtalannal. A titkár talán már vasaltatja is gyűrött szalonkabátját a koronázásra. Orléans hercege pedig a versailles-i park felé néz. Másutt, mindenütt a föld hátán, gyerekes ábránd lenne ez, de a francia talajon moziszerű gyorsasággal vágtat az élet, s a nép - különösen tragédiák után - szereti a hatásos felvonásvégeket. A párizsi gázlámpák még békésen ácsorognak az utcák szélén. Fönn világosságot osztanak, gyomruk pedig ki van vájva, polgári használatra, postaszekrénynek. Ide kell bedobni a leveleket meg a képes levelezőlapokat. Egyelőre nagyon praktikus intézmény. Náluk azonban semmi se állandó. Pár hét múlva ez a sok százezer hórihorgas vasoszlop egyszerre kinyújtózhat, és könnyen, nagyon könnyen praktikus akasztófa válhat belőle.
    A Hét, 191 4. szeptember 6.
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633646083
Webáruház készítés