Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kosztolányi Dezső: Álom és ólom_EPUB

Kosztolányi Dezső: Álom és ólom_EPUB
540 Ft540

TARTALOM

KARÁCSONYI ÉNEK
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
A MAGÁNY
HETI LEVÉL
APRÓ MESÉK A HALÁLRÓL
A JÁTÉKRÓL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
HETI LEVÉL
AZ ÁRKÁDOK ALATT
APRÓ MESÉK
ANTIDEISTÁK
HETI LEVÉL
A MUNKA NAPJA
ZIGÁNY, AZ ÍRÓ
A BETEGEKRŐL
MAGISTRA VITAE
SZEMLÉLŐDÉSEK
AZ ÚJSÁGÍRÁSRÓL
A KACÉRSÁG
A KÁRTYASZENVEDÉLY ALAPJA
SZELLEMEK
A JÓZAN FRANCIÁK
A KLASSZIKUSOKRÓL
BOHÓCOK VILÁGA
EGY VILLAMOS-AFFÉRRŐL
SZIESZTA
HEROIKUS NŐK
A GYÁVA KIRÁLY
KÉT PROFESSZOR
A DICSŐSÉG ÁZSIÓJA
AZ ÉLET MÁSOL
NYÁR
VASÁRNAPI STRÓFÁK
AZ ANARCHISTÁK
AZ ÉLET CSENDJE
FIÚK ÉS LEÁNYOK
A TÖRVÉNYKEZŐ CSELÉD
DAL ÉS GYÓGYSZER
KÖNYVTÁRAK
A NAGY PÖR
AZ ÉHSÉG JOGA
A PERC MŰVÉSZETE
A FORRADALOM
FEHÉREK ÉS FEKETÉK
A DÁN KOSZORÚSLÁNY
AZ ORVOSNÖVENDÉK
TÍZ FILLÉR MIATT
AZ ORVOS
BORRAVALÓ
ÉGŐ KÖNYVTÁR
A GONDOLKOZÁS HALOTTJA
OLVASNI SZEM NÉLKÜL...
BUDAPEST GYOMRA
A NÉMA SZOBOR
A LÁZADÓK
A LÉG VÁNDORA
A SÍNEK MELLETT
RÁKÓCZI
TENGEREN TÚLI ROMANTIKA
SIRATÓ
A BETEG TÜKRE
SCIENTIA MILITANS
KÖLTŐ-PROTEKTOROK
A HALÁL AUTOMOBILJA
AZ ORVOS JOGA
LEGENDAFEJTŐK
KÉT TITKOS HATALOM
HARCOLÓ SZOBROK
TUDÓS FEJEDELMEK
A GYERMEK ARCA
STRÓFÁK A JÁRVÁNYRÓL
LOGICAL INSANITY
A BÖRTÖN
ÉN ÉS A FESTŐ
DANSE MACABRE
PESTI TAVASZ
CIRCENSES!
SZEKUNDÁK ALKONYÁN
KÖRBE-KÖRBE
NYARALÓ BÚTOROK
MAGYAR VILÁG TÖRÖKORSZÁGBAN
ÍRÓK ELLENSÉGEI
A JÓ VIDÉK
JÓSNŐK
APÁK ÉS FIÚK
MÉCS
JÓ EMBEREK
ÁLOM ÉS ÓLOM
KARÁCSONYFAERDŐ
JÉGARABESZKEK
LELKEK RENGÉSE
A TITOKZATOS SZÁM
A GUILLOTINE
EGY VÉRES EMBER AZ UTCÁN
FARSANGI GLOSSZÁK
ÉJJELI MENEDÉKHELY
ÁRVÍZI CSENDÉLET
TOROKLOB
EZER CSICSERGŐ BÉLYEG
A GYERMEK
TAVASZI GYÁSZ
VAKOK KÖZÖTT
RÉGIEK ÉS ÚJAK
JÚLIUS 17-e
KÉT LEVÉLRŐL
A FINN DIÁK
PIHENNI
ORVOSI PROFILOK
ÍRÓK ISKOLÁJA
CSEVEGÉS AZ UTAZÁSRÓL ÉS AZ UTASOKRÓL
CSENDES SZEPTEMBERI ESTÉK
A LEVEGŐ ÜNNEPE
AZOKRÓL, AKIKNEK ÍRUNK
VILÁG VÉGE
SZERELMES LEVELEK
FANYAR FARSANG
PÁRIZS, A ROMANTIKUS
APRÓHIRDETÉSEK
A KIS GYILKOS
ELEVEN REKLÁM
VIDÉK
PETŐFI ZOLTÁN
VÁLASZ EGY GLOBETROTTERNEK
KOZMETIKA ÉS HALÁL
HOFRICHTER
A REPÜLŐ HÉROSZ
NYÁRI POLITIKA
A MÁSODPERC MŰVÉSZETE
FRANCIÁK ÉS MAGYAROK
A FEHÉR KOCSI
ADRIA
A PÜSPÖKÖK A KORMÁNY ELLEN
KÖNYVTÁRI CSEND
ALFÖLDI POR
MAGYAR CSEVEGŐK
CHAVEZ ÁLMA
ISKOLATÁRSAK
FUTÓ KIRÁLY
BUDAI SÉTA
TEMETŐK
PILVAX
KUTYAHIT
A SZÍN-EMBER
PÉNZ
TEA
HÁROM MESE ROSSZ GYERMEKEKNEK
PILLANATKÉP EGY ÉRZÉSRŐL
SKÁLA
MONOLÓG A SZEMETESLÁDA ELŐTT
BÉCS
A MINDENHATÓ BACILUS ELŐTT
MOZGÓKÉPEK A MOZIRÓL
ÉLETRAJZOK
HÁROM APRÓ JEGYZET
A CINKOTAI BÁDOGOS
HÁZMESTER-KISASSZONYOK
BORZADÓ TÖMEGEK
KALAP ÉS KESZTYŰ
MÉG EGY ERŐFESZÍTÉS
ÚJ IGE
LÉGY
A BOT
EGY ÉRZÉS DIAGRAMMÁJA
NAPFÜRDŐ ÉS HOLDFÜRDŐ
AZ UTOLSÓ NYARALÓ
A FEJETLEN SZOBOR
A FEKETE MACSKA
A LEVELET!...
A CSÁSZÁR
ÖLD MEG!
A SOFŐR HALÁLA
NE REPÜLJETEK!
KIS ANGOLOK ÉS NAGY ANGOLOK
APRÓ BOSSZÚSÁGOK
A TERASZ
A BELGA SZOBOR
A GYILKOS
COOK HÍVŐT KERES
A KÁRTYÁS PÉNZE
“A PORNOGRÁF ÍRÓ”
TITÁNOK HAJÓJA
1912. MÁJUS 23
MAGYAR SZIMFÓNIA
SZOBORMOSDATÁS
GYÖRGY HERCEG
ÜNNEPEK ÜNNEPE
ÍVLÁMPA ÉS MÉCS
HALOTTAK
HÁBORÚS STRÓFÁK
LAPP ATYAFIAK
A SZERB NEMESEK
TRAGIKUS BANDITÁK
A PESTI GYILKOS
TÖRTÉNELEMVÁRÓK
RÓZSAVÍZ
HAMIDIE
A SÜKETNÉMA VÁROS
DER, DIE, DAS
NIKITA
KOLDUSOK
MONOLÓG
PESTI MULATÓ NAPFÉNYNÉL
MADÁR A HÁZ FÖLÖTT
HOMUNCULUS
VÉR
AZ IDEGEN
A KÖVÉR CSALOGÁNY
AZ ÁZSIAI BÖLCSŐ
KÉT KIS BARNA ÜVEG
CSENGETTYŰ
HAJDU ÚR
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az eKönyvből:

    JÓSNŐK
    Tizennégyen vannak! Most mind a tizennégy alázatos ravaszsággal hűsöl a rendőrségi bör-tönben, hogy elvárja az ítéletet, és aztán újra tovább űzze Püthia kétes művészetét. A többi pedig, akiket nem csípett el az ügyes razzia, ebben a pillanatban is ott guggol a kis asztalka mellett, és okulárén keresztül lesi a kártyák színes bölcsességét, hogy még színesebbet hazudjon a kisírt szemű hivatalnoklánynak a hercegről, aki tulajdonképpen segédkönyvelő vagy mi a törlesztési bankban, és végül, természetesen, eljön a leányért. A kártya elkeveredik, és a játék újra kezdődik.
    Mi tűrés-tagadás: a kártyát mi emeljük, s a játékot magunk játsszuk. És akárhogyan borzong-junk a gondolat ellen mi, félműveltek, műveltek és túlműveltek, tudjuk, hogy ezek az égetni-való, förtelmes nénikék pötyögő szájukkal és különössé satnyuló, fönséges gesztusukkal egytől egyig a mi éhező fantáziánk megtestesülései. Vagy van-e valaki, aki egyik-másik bódult másodpercében nem ült fel fogatlan bölcsességüknek? Csak valljuk be nyugodtan, hogy mindnyájan elkápráztunk már tőle. Hogy vannak olyan félóráink is, mikor hittel hiszünk a túlfűtött idegélet csodáiban, és esküszünk a finoman felhúrozott női szervezetre, melynek idegpályáin ösztönös reszketéssel vonaglik végig a jövendő. Ilyenkor az igazság égi csöppjei gyanánt szívjuk magunkba a pletyka, a női hazudozásvágy és a Weininger-féle logical insanity olcsó szüredékét is, amit ezek a balkörmű Kasszandrák, ezek a négylábú széken kuporgó kültelki Püthiák árulnak.
    De álljunk csak közéjük, és itt, huszonnyolc bizalmatlan, sanda szem kereszttüzében pró-báljunk meg filozofálni róluk, bizony furcsán érezzük magunkat, és egy kicsit - titokban - meg is szeppenünk. Akárki mit mondjon, nem közönséges némberek ezek a vicénékből, mosó-nékból és foglalkozástalan banyákból felcseperedett javasasszonyok. Első pillanatra balogok, határozatlanok, hibbant velejűek, valahányan vannak. Szemük után egyenesen a bolondok-házába küldened őket. Ámde hangjuk, ez a vékony, gyámoltalan nyöszörgés rögtön határo-zottá és ércessé nemesül, mihelyt tüzesebben kezdenek beszélni, és csak fogjuk vallatóra őket, merev ajkukról keményen kopognak a szavak, szemük kitágul, s ilyenkor, bármily degene-ráltak, krajcároskodók és toprongyosak is, fekete és klasszikus ükanyjukra, Szibillára kell gondolnunk. Mert a pogányság szelleme bujkál közöttük. Itt például ez a nyolcvanéves józsefvárosi nénike egész keresztény alapon áll még. Baráti kapcsolatban van az egek urával, s nagy ünnepeken fehér asztalkáján maga is misézik neki, szertartásaiba azonban lépten-nyomon becsempészi a mocskos erotikát is, s kövér kanonokok húsos tenyereiről nem minden érzéki nüánsz nélkül álmodozik. A tömjén és a paganizmus vad fűszaga keveredik össze hitében. A másik, egy kültelki Szibilla, már egészen pogány. Ez varázsol is, és hittel űzi a ráolvasás meg az íralás művészetét. Erdők alján furcsa füvekből és gyökerekből kotyvaszt varázsitalokat, anélkül, hogy tudná, Pán, Priapus és az erdei manók szolgálatában. Mindegyik ilyen külön típus, és ahány jósnő, annyiféleképpen csikarja ki a jövendőt is, hol erőszakkal, hol komázva és fitymálva, hol meg reszkető tisztelettel.
    Ne szépítsük a dolgot, mondjuk ki mindjárt, nekünk, a mi számunkra, mindnyájunk számára. Azon se lepődjünk meg, hogy ezeknek a szipirtyóknak esőcsurgásos lakásaiból olykor estén-ként előkelő, parfümös szoknyák és intelligens kürtőkalapok surrannak el. Mi vagyunk a közönségük, és ha százszor is villamosság csörömpöl künn az utcán, és ha Zeppelinnek szárnyai is nőnek fel a kék égbe, ezt nem tagadhatjuk le. Gáláns dámák járnak itt, akiknek Wilde nem eléggé modern, Stirnert olvassák, és Berlinben a szezon közepén Strauss Richárdot szürcsölik. Urak, akik pirulás nélkül ülnek a jósnők asztalához. Hiszen itt egészen érezzük a velük való egyenlőséget, azt a gyámoltalanságot, amely minden embert egyformán elfog a jövővel szem-ben. Csak addig vetjük meg őket, míg szóba nem ereszkedünk velük. Azután valami fülünkbe súgja: hátha... Egy kis fanyar mosolygás fodrozódik ajkunk köré, valami hazug és tudákos fölény, de pár pillanat múlva teljesen elkábulunk a jövendő és a hazugságok színes füstjétől. Már alakoskodunk csak, s az igazi vezetőszerepet a buta, tudatlan jósnő vette át. Az a hang pedig, amely előbb még a kétkedést suttogta, most határozottan diktál: credo quia absurdum est.
    Ilyen lelki krízisen megyünk át, s ez a kétségbeesett felkiáltás, ez a felhördülő gyanú és a magunk tehetetlenségén érzett káröröm végleg átadja a szerepet a jósnőnek és a szurtos kártyának, hogy működjön a fantázia és a megbicsaklott agyvelő helyett. Mert ez a szipirtyó, ha jobban nem tudja a jövőt, rosszabbul semmi esetre sem tudhatja, mint én, aki semmit sem látok belőle. Hiába ismerem Gay-Lussac törvényét, a Pitagorasz-tételt, hiába mérem le mű-szerekkel agyvelőm legfinomabb rezdüléseit is, az idegcsöveken felkanyargó gondolat útját, a jósnő ekkor teljesen egyenrangú velem. A jövendő: ez a probléma. A jövendő, amely nemcsak biztosan meglesz, hanem már itt is van, s rám nézve, aki írok, nem jelent egyebet, mint hogy e mondatot befejezem, s az olvasónak csak annyit, hogy mondatomat elolvassa a legközelebbi pontig. Hogy ezt a kézzelfogható valamit ne foghassam fel legalább az agyammal? Hogy ezt a csalóka függönyt ne rebbenthessem szét legalább egy pillanatra? Hogy életem regényéből, melynek első kötetét már leromboltam, ne láthassam legalább a második kötetet, mikor kétségtelenül meg van írva, hisz éppen most játszódik le, pár pillanat múlva? Ez elképzelhetetlen, lázító és őrjítő, s ezért megyünk mindnyájan az első utcasarki jósnőhöz, hogy szégyenítsen meg, kábítson el mákonyos hazugságokkal, és silányítsa tönkre babonáival dicsőnek csúfolt agyvelőnket.
    Ezen a ponton már kész hívők vagyunk. Ezzel a tudástól vagy tudatlanságtól megpuhított emberanyaggal operálnak a jósnők. De láttam komoly és hideg embereket, akik fanyalogva adták rá fejüket, s később nekipirultak és végül valósággal belésápadtak. És láttam, mint józa-nít ki borozó társaságokat egy közönséges kártyavető cigányasszony. Igaz, fitymálták és kicsi-nyelték is, de senki sem volt, sem itt, sem máshol, akit a jövővel szemben ásítani láttam volna. Mert az ismeretlen tiszteletet parancsol akkor is, ha véletlenül egy cigányasszony tartja kezében. A kártya pedig a titkok könyve annak is, aki kívülről tudja Eckehart mestert. Hisz lapjairól maga az élet pereg le, szerelem, halál, szerencse, szerencsétlenség, összes banális forgandóságában, pár pillanattá sűrítve és rászűkítve néhány színes kartonlapra, az egyszerű és mégis izgató háború gyorsan, veszélytelenül, vaktöltésekkel. Érdekes, hogy a szív mégis mindig veszélyt jelez. Ez a húsdarab a jövő idegen dimenziójába emelve úgy fickándozik, mint a partra dobott hal. Hiába mosolyogja le cinizmusunk, és hiába pöffeszkedik fönn koponyatrónusán az ész, a kis alkalmi bölcs idegesen ketyegi a maga filozófiáját: hátha, hátha...
    A jósnők, akik így mindnyájunk siralmas tudatlanságából csinálnak üzletet, nem is oly tudatlanok. Egykor Montaigne leírhatta, hogy a bölcsnek nincs jobb alvópárnája a tudatlanságnál. Ma azonban, mint ez az utolsó budapesti eset mutatja, csak vergődünk rajta, és álmatlan fetrengések után mind gyakrabban menekülünk templomok homályába, spiritiszta szeánszokra és a jósolás olcsóbb vigasztalásához. Azon a párnán ma már nem a bölcsek, de a kuruzslók és a jósnők alszanak.
    A Hét, 1908. szeptember 6.
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    978963364861K
Webáruház készítés