Kosztolányi Dezső: Alakok_EPUB

Részlet az eKönyvből:

PAP
(A segédlelkész művelt, világjárt fiatalember, huszonkilencéves. Hosszú, fekete reverendájában még soványabbnak rémlik. Mihelyt megszólal, kigyullad sápadt arca. Hasonlít minden katolikus paphoz, akivel itthon vagy külföldön, a világ bármely részén találkoztam. Szerény, készséges, kissé elfogódott. De ajkán föl-föltetszik az ész bírálata, a mentegetőző-gúnyos, alázatos-fölényes mosoly, mely talán a szeminárium öröksége, az erősen értelmi latin szellem folyománya. Vasárnap délután van.)
- Mikor kelt föl ma, főtisztelendő úr?
- Háromnegyed hatkor. Én mondtam az első misét. Később gyóntattam, áldoztattam, tízperces rövid szentbeszédet tartottam.
- Szokott készülni a prédikációira?
- Rendesen ex abrupto beszélek. Így természetesebb. Egyéb munkám? Keresztelés, házasságkötés, beteglátogatás, temetés. Egy elemi iskolában hittant tanítok. Vezetem az Oltáregyletet, a Credót, a Szent Vince-egyletet. Naponta elvégzem az előírt imákat.
- Meddig tart ez?
- Egy óráig. Mindennap egy imádság, minden évszakra egy ilyen könyv. (Rámutat az asztalon levő breviárium “téli” kötetére.) Három részben kell elvégezni, éjféltől-éjfélig. A kereszténység első évszázadaiban ezeket a zsoltárokat a hívek mondták a papokkal együtt, de ma kizárólag a papok imádkozzák.
- Sohase szabad elmulasztani?
- Csak amennyiben fizikailag vagy erkölcsileg lennénk akadályozva.
- Hogy viselkednek a kisdedek a keresztelés alatt?
- Itt Pesten mosolyognak, a falun, ahonnan idejöttem, sírtak.
- Miért optimistábbak a pesti csecsemők?
- Mert őket többnyire két-három hét multán tartják a keresztvízre, mikor már nagyobbacskák.
- Felnőtteket keresztelt?
- A kommunizmus alatt és után sokszor. Egy este - úgy tíz óra felé - egy ügyvéd hivatott, akit a vörösök halálra kerestek. Elmondotta, hogy az utóbbi hetek rázkódtatása alatt megtért, mielőtt meghalna, szeretne megkeresztelkedni. Láttam, hogy őszintén beszél, már teljesen tájékozott volt hitünk ágazataiban. Ott a lakásán azonnal megkereszteltem.
- Mikor temetett utoljára?
- Ma délután. A temetés mindig meghat.
- Mikor mondta első miséjét?
- Huszonnégyéves koromban, szülőfalumban, egy májusi napon. A templomot orgona-gallyakkal díszítették föl, odatódult a fél vármegye, boldogult édesanyám az első padban ült, könnyezve. Ez volt eddig életem legnagyobb eseménye. A szemináriumban a lelkiigazgató előkészített mindenre, de azért remegett a kezem. Bajorországban a primitia még nagyobb esemény. Ott a fiatal pap mellett nemcsak manuductor van, hanem egy Primizmutter is, aki intézi az ünnepséget. Ezen a nyáron egy bajor faluban láttam ilyen primitiát. A nép diadalíveket emelt, este tüzijátékot rendezett, a közeli hegyek ormán villamos gömbökből kereszt tündökölt egész éjjel.
- Milyen nálunk a vallásos szellem?
- Egyéni véleményem szerint a hőfoka nem oly magas, mint külföldön. Különösen Franciaországban bámultam a tiszta, szinte őskeresztény vallásosságot. A pap együtt él híveivel. Würzburgba egy este érkeztem meg. Négyezer ember térden állva imádta az Oltári Szentséget, órák hosszáig. Angliában legáltalánosabb a vallásosság. Itt vasárnap zárva van minden kocsma, minden színház, csak templomba lehet menni.
- Külföldön gyakran láttam kerékpározó papokat. Miért nem ülnek a mi papjaink kerékpárra?
- A közszellem maradisága kegyeletlenségnek tartja. Angliában motorkerékpáron, repülőgépen is viszik a haldoklók Szentségét. Nálunk csak annyiban mutatkozik tehnikai haladás, hogy a templomokat körülbelül egy évtizede fűtik s egyik templomunkba bevezették a rádiót, úgyhogy a hívek otthonról hallgathatják a prédikációt.
- Telefonon nem lehet gyónni?
- A gyónás föltétlenül titok, ennélfogva tilos. De a tudomány haladását mi örömmel látjuk, az nem ellenségünk. Sohasem ütközhetünk össze vele, hiszen a tudomány olyan tanokat hirdet, melyek bebizonyíthatók, mi pedig olyanokat, melyek az érzésen alapulnak. A hit az érzés és akarat ténye.
- Ön mindig hitt?
- Mióta élek. Hétéves koromban már pap akartam lenni, az iskolában, mikor történelmet tanultam, megerősödött hivatásomban való meggyőződés. Mélyen hatott rám egyik barátom, aki hittérítőnek ment s Afrikában, a négerek között vértanu-halált halt.
- Vannak új vallások?
- Amerikában, a háború után gombamód szaporodnak, már a nevüket sem lehet számon-tartani, mihelyt tíz ember megállapodik valamiben, új felekezetet alapít, kimegy az utcára, zsebében a bibliával, kezében egy hordozható szószékkel s a villamossinek mellett beszédet intéz a néphez. Templomokat bérelnek ki. Az ottani templomokon nem egyszer látható ilyen hirdetőtábla: “Ez a templom bármely vallásfelekezetnek kiadó.”
- Hány pap van nálunk?
- Békében tízezer volt.
- Hány keresztény él a világon?
- A protestánsokkal, görög katholikusokkal együtt a legutóbbi kimutatás szerint 494 millió. A buddhistákkal, brahmanistákkal szemben fölényben vagyunk. Ma a földgolyón minden harmadik ember keresztény...
(Csak most tekintek körül ebben a szegényes, kopár szobácskában. Legelőször az imazsámolyt veszem észre, melynek térdeplőjén angora-kecskebőr van. Fönn a falon a feszület s egy kép, melyen Jézus látható legkedvesebb tanítványával, Jánossal, amint a Megváltó mellére hajtja fejét. Rézágy, az éjjeliszekrényen ébresztőóra, világító számlappal. Az imakönyvben színes, papírcsipkés szentképek. Megköszönöm szívességét. Mosolyogva hárítja el. Szegénynek érzem magam. Nem adhatok neki semmit.)

eBook a Digi-Book kiadásában