Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Kohut Adolf: Bismarck és Magyarország_EPUB

Kohut Adolf: Bismarck és Magyarország_EPUB
740 Ft740

TARTALOM
Bismarck bécsi küldetése és magyarországi utazása 1852-ben
Bismarck politikai véleménye Magyarországról
Bismarck és I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya
Bismarck és Erzsébet magyar királyné
Bismarck és gróf Károlyi Alajos
Bismarck és gróf Seherr-Thosz
Bismarck és a magyar légió
Bismarck és Jókai
Bismarck és Andrássy Gyula gróf
Bismarck egyéb összeköttetései miniszterekkel és politikusokkal
Bismarck és dr. Kepes Gyula ügyvéd
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Magyarországi időzéséről és utazásáról nagyon érdekes levelek tanúskodnak, melyeket feleségéhez, főnökéhez, Manteuffel báró miniszterelnökhöz és IV. Frigyes Vilmos királyhoz intézett, melyekből nyilvánvaló, hogy Magyarország és népe rendkívüli módon megnyerte rokonszenvét. Habár politikai küldetése a vámkérdésben nem vezette kielégítő eredményre és Poroszország és Ausztria között a köteléket szorosabbra nem fűzhette, mégis maradandó jelentőséggel volt ránézve a magyarországi kirándulás. Bécsből hajóval érkezett Budára, ahol az osztrák császár éppen udvart tartott. Ebből a keleti, de szép világból nem mulasztja el feleségének 1852 július 13-ikán életjelt adni magáról. A császár, úgymond, a várban volt kegyes szállást jelölni ki a számára. Egy nagy boltíves teremben lakik, nyitott ablakain át Pest felől behallatszik az esti harangszó. A kilátás elragadó. A vár magasan van, alatta a Duna, a Lánc-híd merész ívével, mögötte Pest és messzi, messzi végtelen rónaság, mely a városon túl az est kékes pírjába vész. Pestről balfelé, a Dunán felfelé a jobbparton Buda terül el, mögötte kék hegyek, melyek aztán barnavörösen nyúlnak az estéli ég felé, mely mögöttük izzik. A két város közt széles víztükör terül el, melyet a Lánchíd és egy erdős sziget szakít meg. Maga az út is Budáig, különösen Esztergomtól fogva, gyönyörű volt. A hajón sok útas volt, szerencsére angol nem akadt közte. Ezek, úgy látszik, még nem fedezték fel Magyarországot. Az útasok közt egyaránt képviselve voltak a legkülönbözőbb keleti és nyugati népek, piszkosak és tiszták vegyest, ő maga majdnem az egész időn át egy szeretetreméltó tábornokkal társalgóit.
    A levélíró rajongóvá válik, mint valami romantikus ifjú, midőn a szeme előtt eltáruló természeti szépségeken gyönyörködik. »Az ablaknál fekszem, félig a holdvilágnál ábrándozva, félig Hildebrandra, kimaradó szolgámra várakozva, mint ahogy az ember kedvesét áhítja, mert tiszta inget szeretnék váltani. Hacsak egy pillanatra itt lehetnél és nézhetnéd velem a bágyadt, ezüstfényben csillogó Dunát, a homályos háttérből sötétlő hegyeket és a Pest felöl felcsillanó fényt! Bécs becse nagyon megcsökkenne Pesthez képest, amint a magyar mondja.«Másnap sem mulasztja el, hogy szíve választottjának rajongással csevegjen a főváros természeti szépségeiről. »Az egész környék, úgymond, csillogó, égető napfényben úszik, úgy hogy szinte belekáprázik az ember szeme a nézésébe.«Kedves melegséggel emlékezik meg a budai várban rendelt szállásáról is. »Mielőtt látogatásaimat megkezdeném, úgymond, itt ülök reggelinél dohányozva tágas, négyszobás lakosztályomban. A szobák mind nagyok, akkorák, mint az ebédlőnk Schönhausenben, vastag, boltozatos falakkal, óriási diófaszekrényekkel, kékselyem bútorokkal, melyeken régi, nagy fekete foltok vannak. A hevült fantázia vérnek képzelné, de én határozottan tintafoltoknak tartom. Valami hihetetlenül ügyetlen kancellista tanyázhatott itt valamikor vagy pedig valami második Luther dóbálódzhatott nagy tintatartókkal. Egy nagyon barátságos, sárga libériás öreg szolga osztja meg a teendőket Hildebranddal; egyáltalán nagyon szeretetreméltóak hozzám… Lent a Dunán hosszú tutajokon nagyon különös, barna, széleskalapos, bőgatyájú emberek mozognak. Sajnálom, hogy nem vagyok rajzoló; mennyire szeretném Neked megmutatni ezeket a hosszuhajú, villogó szemű alakokat páratlanul festői ruházatukban!«
    Budáról I. Ferenc József császárral és az egész udvarral kirándulást tesz a hegyekbe, a Szép Juhásznéhoz, aki már nagyon, nagyon régen meghalt és a népies hagyomány szerint Korvin Mátyás királynak volt a kedvese. Onnét ellátni a budai hegyvidék szikláira és a síkságra is. Bismarck el van ragadtatva a népünnepélytől, melyet a császár tiszteletére rendeztek. »Közel és távolról sok ezren sereglettek össze; a nép újongott, hogy uralkodója fesztelenül elvegyült a nép közé. Körülfogták és sok ezer torok riadó éljenben tört ki. Csárdást táncoltak, énekeltek, a fákra másztak stb. Egy gyepes lejtőn húsz személyre volt felterítve, de csak egysorjában, hogy szabad legyen a kilátás az erdőre, a várra, városra és a sík földre. Fejünk felett a bükkfák ágai közt ügyesen kúszó sihederek, mögöttünk közvetlen közelben sűrűén tolongó nép, odébb kürtös zene, ének, vad cigány dalok, világítás, holdvilág, esti pirkadás és az erdőben lobogó fáklyafény. Az egész minden változtatás nélkül egy romantikus operában hatásos jelenet lehetett volna. Mellettem a fehérhajú esztergomi primás ült feketeselyem talárban, piros átvetőben, másik oldalomon egy nagyon szeretetreméltó lovastábornok. Mint látod, a kép gazdag volt ellentétekben. Aztán fáklyakíséret mellett haza kocsikáztunk.«
    Miután Bismarck Magyarország földjének és népeinek festői, sajátos bájáról ízelítőt kapott, elhatározta magát más magyar városok fölkeresésére, hogy a lakossággal közelebbről megismerkedhessék, így néhány nappal később a Tiszavidékre utazott Szolnok városába. Ez útazásában meglátogatta W. herceget Albertiirsán. Nagy sajnálatára a porosz követet nem engedték egyedül utazni, amint szerette volna, hanem kíséretet rendeltek melléje, mert a vidéket lovas betyárok bizonytalanná tették. A Duna és Tisza közt a Kunságon át vitte az útja, melynek leírása romantikus mellékíze mellett kulturtörténeti, néprajzi szempontból egyaránt érdekes. »Bőséges reggeli után, melyet egy terebélyes hársfa alatt fogyasztottunk el, egy nagyon alacsony parasztszekérre szálltam fel, melynek ülése szalmazsák volt. A három tüzes pusztai ló mint a szélvész, úgy repült velem és kíséretemben a töltött karabélyos ulánusok. Hildebrand, egy magyar inas és a kocsis ültek az első zsákon. A kocsis barnára égett képű parasztember volt, nyalka bajusszal, széles karimájú kalappal, hosszú, hókafényü fekete hajjal, inge gyomra tájékáig ért és barna bőréből kilátszott egy tenyérnyi széles darab, ahol aztán fehér gatyája kezdődött, melynek egy-egy szára akkora széles volt, mint egy asszonyi pendely, de nem ért lejebb a térdénél, ahol sarkantyús csizmája kezdődött. Képzeld el a kemény gyöpös mezőt, amelyen a messze láthatárig mértföldekre egyéb nem látszik, mint a gémes-kút magas, kopasz fája, szanaszét ezrével a félig vad, fehéresbarna ökrök karóhosszuságú szarvakkal, melyeket lompos apró lovaikon félmeztelen csikósok őriznek lándzsaformájú botokkal, megszámlálhatatlan sertéscsürhe, köztük egy-egy szamár a pásztorbundájával, a nyúl csapatostul, egy-egy pocsolyás víz körül vadliba, réce, kibic. Ezek a képek röpültek el szemeink előtt három órán keresztül, míg egy kis csárdái tartózkodás után Kecskemétre értünk. Kecskemét, ha az ember a lakosainak számát nem tudja, a mi Schönhauseünk faluvégére emlékeztet, csakhogy a lakosainak száma 45 ezer. Utcái nincsenek kövezve, alacsony keleties házai a nap felé csukottak és nagy baromudvarok veszik körül. Idegen követ náluk teljességgel szokatlan jelenség volt és magyar szolgám az excellencziás címzést oly fennen hangoztatta, hogy csakhamar díszőrséget rendeltek mellém és a hatóság is megjelent előttem. Az estét néhány kedves tiszt társaságában töltöttem, akik nagyban erősködtek, hogy a kíséretet továbbra is magammal vigyem és egész csomó rablóhistóriát meséltek el. Éppen azon a vidéken, a Tisza mentén, úgy állították a tisztek, vannak a legveszedelmesebb rablófészkek, ahol a mocsarak és pusztaságok szinte lehetetlenné teszik kiirtásukat. A betyárok tizenöt tagból álló bandákban, kitűnő lovakon megrohanják az útasokat és másnap már húsz mértföldnyire vannak a tetthelytől. Tisztességes emberekkel szemben udvariasak. Készpénzem nagyobb részét W. hercegnél hagytam és csak némi fehérneműt vittem az útra. Nagy kedvem lett volna ezeket a lovasbetyárokat megismerni, amint nagy bundájukban, kezökben duplacsövű puskával, övükben pisztollyal tovaszáguldanak. Vezéreik fekete álarcot viselnek és úgy hallatszik, hogy olykor a kis nemesség köréből kerülnek ki. Néhány nappal ezelőtt több zsandár elesett üldözésük közben, de két rablót elfogtak és Kecskeméten statáriummal agyonlövették. Ilyesfélét a mi unalmas vidékünkön meg nem él az ember. Midőn ma reggel fölébredtél, aligha gondoltad, hogy én abban az időben a Kunság mezején, Félegyháza és Csongrád környékén Hildebranddal száguldó galoppban repülök, mellettem egy kedves, napbarnított ulánustiszttel, a nyeregkápában töltött pisztolyokkal és mögöttünk egy kis csapat ulánuslegény, karabélyuk ravaszát felhúzva. A három gyors ló, Rózsa, Csillag és Betyár a kocsis szünetlen, kérő nógatása mellett száguldó galoppban rohant tova, - mily pompás érzés! De a rablókat nem láthattuk; amint kedves, napbarnított hadnagyom mondta, a betyárok már hajnal előtt megtudták, hogy fedezettel utazom. Ámde az állomásokon látott tisztes parasztok közt ott lehetett egyik-másikuk, amint ujjnélküli báránybőr bundájukban komolyan szembenéztek velünk és tisztességtudóan Istenáldja meg-gel köszöntöttek bennünket. A nap állandóan forrón tűzött, és arcom veres lett, mint a rák. Tizennyolc mértföldet 12 óra alatt tettünk meg, de ebből legalább 2-3 órát le kell számítani a fogat váltásra és a várakozásra, mert még előbb össze kellett fogni a 12 lovat, melyre magunknak és kíséretünknek szükségünk volt. Amellett az útnak legalább egyharmadrésze a legmélyebb homok volt. öt órakor érkeztem meg, az utcákon magyar, tót, oláh népesség sűrű csoportokban nyüzsgött. Szobámba a legvadabb és legduhajabb cigánynóták hallatszottak be. Az asszonyok általában jó növésüek, némelyik egyenesen gyönyörű. Szurokfekete hajuk hosszú fonatokban lóg a hátukra, benne piros szalag. Fejükön élénkzöld-piros kendők, vagy aranyhímes pirosbársony párta, vállukon és mellükön nagyon szép sárga selyemkendő, rövid, fekete szoknyájuk, piros szattyáncsizmájukig ér, barnássárga arcukból nagy, égő fekete szemük világít ki. Egy ilyen asszonycsoport tarka színjátéka bizonyára nagyon tetszenék Neked. Megérkezésem után, míg ebédre vártam, megfürödtem a Tiszában, megnéztem egy csárdás táncot. Nagyon sajnáltam, hogy a mesébe illő alakokat le nem rajzolhattam a számodra. Aztán paprikáscsirkét ettem, utána kecsegét és tokot, sok magyar bort ittam, írtam és most le akarok feküdni, ha a cigányzene aludni engedne. Jó éjszakát. Istem adiamek.«
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364731K
Webáruház készítés