Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Klebelsberg Kuno: Neonacionalizmus_EPUB

Klebelsberg Kuno: Neonacionalizmus_EPUB
340 Ft340

A kultuszminiszter úr megkért, hogy a «Neonacionalizmus» című könyvéhez előszót írjak. A megtisztelő kérésének annál nagyobb örömmel teszek eleget, mert az általa kimondott szó annak a politikának alapgondolatait fejezi ki, amelyet magam is képviselek. Ez az alapgondolat: a gyökeréig változott viszonyok között élő magyarság nemzeti eszményeinek és gondolatvilágának az új körülményekhez való szabása és kijelölése azoknak a töretlen utaknak, amelyeken haladva az ország újjáépítése megtörténhetik.

Ne gondolja azonban senki sem, hogy ez az elgondolás egyet jelent a mult értékeinek és hagyományainak megtagadásával. Semmi sem áll tőlünk távolabb, mert bár egy új, egy cselekvőbb és alkotni jobban tudó nemzedéket óhajtunk e hazában látni, de olyat, melynek gondolkodása egészen a magyar történelem talajában gyökerezik. Nem a mindenáron való újítás láza fűti tehát, hanem az a felismerés, hogy a magyar nemzet érzelem- és gondolatvilágának, vele együtt a politikai vezetésnek alkalmazkodnia kell a változott kül- és belpolitikai helyzethez. A neonacionalizmus nem egyéb, mint ez a kifejlődésben levő új magyar nemzetnevelő ideológia.

Az eszmény a legkülönbözőbb utakon közelítendő meg. A szerzőt vérmérsékletének és munkakörének megfelelőleg elsősorban a kulturális eszközök érdeklik. Úgy látja, hogy a nemzet nevelésére hatalmas feladat vár. Egyrészt a jövő nemzedék gondolkodását, vérmérsékletét, jellemét kell a nagy cél szolgálatába állítani, másrészt a mai nemzedék figyelmét kell ráirányozni a hibákra, amelyek kiküszöbölése nélkül nincs magyar feltámadás.

Minden népnek az az igazi fénykora, mikor a legnagyobb nemzeti erények egészen személytelenek, mert a nemzeti közösség minden tagjában egyenlő mértékben élnek és ezúton az egész nemzet energiáit képesek hatványozni.

A csonka országnak ilyen korszakra van szüksége, s a kultuszminiszter úr szép könyve azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a magyar elmék megvilágosításával ránevelje erre a mai nemzedéket.

Budapest, 1928. évi június hó 13.

Gróf Bethlen István.
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Neonacionalizmus.

    Megjelent a Nemzeti Ujság
    1928. január 29-i számában.
    Abban a körlevélben, melyet az összeomlás gyászévének tizedik szomorú megújulása alkalmával Magyarország összes oktatóihoz intéztem, egy új fogalmat igyekeztem megkonstruálni, amelyet neonacionalizmusnak neveztem el. Ez a körlevelem és néhány cikkem, amellyel a körlevélben foglalt vezetőgondolatok fonalát továbbfűztem, oly nagyérdemű egyéniségek figyelmét vonta magára, mint Bárczy István, Kállay Tibor, Mátray Rudolf, Rákosi Jenő, Somogyi Szilveszter, Surányi Miklós, Tormay Cecile, Ugron Gábor és Voinovich Géza, ezért egyfelől felébred bennem a remény, hogy szeretettel ápolt kedvenc eszmémet a nemzet magáévá teszi, másfelől kötelességemmé vált, hogy eleinte csak vázlatszerűen odavetett gondolataimat jobban kifejtsem.

    Darányi Ignác, aki a kiegyezés korának egyik legnagyobb minisztere volt, alapos összeállítást dolgoztatott ki Nagy-Magyarország vizierőiről. Akkor még megvolt a Kárpátok öve, amelyről források és vízesések, patakok és folyók nagy eséssel gyorsan száguldottak lefelé a Duna és Tisza medencéjébe és e közben a turbinák százezreit lehetett volna beiktatni, hogy így előállítsuk a hektowattok milliárdjait. A rengeteg vizierő kihasználatlan maradt és Darányi Ignác nekem még élete végén is nem minden keserűség nélkül emlegette, hogy egyik legkedvesebb kezdeményezését közöny fogadta s így azt nem tudta tettre váltani. Nyugaton a víznek mint erőforrásnak olyan jelentőséget tulajdonítanak, hogy elnevezték fehérszénnek, mely számos téren kezdi a fekete kőszenet korábbi egyeduralmából kiszorítani. Én úgy érzem, hogy ugyanolyan kihasználatlan erkölcsi erőforrás, erkölcsi fehérszén nálunk a magyar hazafiság, a magyar nacionalizmus, mint ahogy a fizikai világban kihasználatlanul maradtak a Kárpátok vizierői. Mert sem a természeti, sem az erkölcsi erők nem végeznek termékeny alkotó munkát szükségképpen, ahhoz, hogy nagy eredményeket hozzanak létre, irányítani és vezetni kell. A neonacionalizmus lényege az, hogy a magyar hazafiságot, az ősrégi patriotizmust öntudatosan kitűzött olyan célok felé vezessük, amelyektől a magyar faj megerősödését és hazánk feltámadását várhatjuk.

    Ez mind szép - vethetik nekem ellen -, de miért nevezed ezt a nacionalizmust neonacionalizmusnak, hiszen a nemzeti érzés nálunk magyaroknál olyan régi, ősi érzés? Csak át kell lapozni III. Béla névtelen jegyzőjének könyvét az 1200-as évek legelejéről és jóformán minden oldalon örömmel látjuk azt az egészséges nemzeti büszkeséget, mondhatni sovinizmust, amely a mi csodálatos Anonymusunk rejtélyes lelkéből fakadt. Többi krónikásaink is tele vannak a saját faj értékének tudatával és a más népektől való idegenkedés jeleivel. Szabad neonacionalizmusról beszélni oly országban, ahol ilyen régi a nacionalizmus? Valóban, ha a nacionalizmusunk nem lett volna az ezeréves történet velejárója, annyi ellenség között nem maradhatott volna fenn ez a maroknyi nép.

    A nemzeti érzés csak motorikus erő, amely változó korokban más és más nagy célok felé irányul s e szerint belső természetében is lényeges változások állanak be. A mai generáció - különösen azok, akiket már férfikoruk delelője után ért a nagy katasztrófa - sokszor nem is látja egész tisztán, hogy micsoda óriási változás állott itt be 1918-19-ben. Négyszáz évig tusakodtunk Ausztriával állami önállóságunkért és nemzeti sajátosságunk védelmében. 1918-ban elszakadtunk Ausztriától és ezzel az az óriási politikai eszmeanyag, amely az imént még a legnagyobb aktualitás volt, egyszerre históriává alakult át. A XVIII. század végétől kezdve az egész XIX. század folyamán és azután növekedő vehemenciával századunk két első tizedében a nemzetiségi kérdés izgatott bennünket, ideszámítva viszonyunkat Horvátországhoz és Fiuméhoz. Mindez nemzetiségeink elszakításával szintén tárgytalanná vált. Talán nem túlozok, ha azt állítom, hogy egész politikai műveltségünk, amely az imént említett pár főkérdésre volt beállítva, elvesztette aktualitását s itt álltunk tanácstalanul és azt tapasztaljuk, hogy még ma is nagy a bizonytalanság nemzeti fő célkitűzéseink tekintetében.

    Új, nagy célokat keres, kíván, követel a magyar nacionalizmus. De ez a célkeresés teljes kielégülést csak akkor találhat, ha nemcsak egyes össze nem függő nemzeti célokat tűzünk ki, hanem közelebbi nemzeti céljainkat nagy rendszerbe foglalva össze, ezzel biztosítjuk a magyar neonacionalizmus végső célját, a területi épség helyreállítását. A neonacionalizmusnak ma még csak végső célja van meg, egy politikai rendszer azonban a nemzet életében gyakorlati értékkel csak akkor bír, ha a közbeeső célokat is tervszerűen ki tudjuk tűzni. És ennek rendkívüli a fontossága. Mert módjában van-e az egyszerű magyar hazafinak ma mindennapi életében a területi épség helyreállításán közvetlenül dolgozni? Nyilván nem. Üthet az óra, mikor a haza nagy erőfeszítéseket és nagy áldozatokat követel majd minden egyes fiától. De ezek csak rendkívüli idők lehetnek. A nemzet élete azonban hétköznapokon hömpölyög tovább és meggyőződésem szerint éppen ezeken a hétköznapokon nincs kihasználva a magyar hazafiság a nemzet megerősítése érdekében, mert nincsenek azok a közbeeső kisebb célok kitűzve, amelyek elérésén a maga módja szerint mindenki és napról-napra állandóan dolgozhatik. Attól tartok, ha mindig csak a területi épséget emlegetnők, az után sóvárognánk és az elveszettért gyászolnánk, a magyar patriotizmus érzelgéssé zsugorodnék össze és elvesztené feszítő erejét. A nemzet helyzetét gondosan kell tanulmányozni és ebből frázismentesen meg kell állapítani valódi szükségleteinket. Az ilyen alapon kitűzött egyes célokat szerves, összefüggő rendszerbe kell foglalni, hogy minden tervszerűen és koncentrikusan törjön a nagy végcél felé, mert különben nagy erőveszteséggel dolgoznánk. De minden ilyen törekvésnek és célnak sajátos nemzeti színnel, zamattal kell bírnia s a reálpolitikai megfontolások ridegségét a nemzeti érzés melegének kell ellensúlyoznia. Csak a nemzeti érzés melege forraszthatja össze szétbonthatatlan egésszé: egy nagy nemzeti programmá az egyes részletes célokat.

    A válások számának, a családok felbomlásának ijesztő szaporodása s ami ezzel jár, a gyermekszoba nyugalmának a szülők által való feldúlása, az egyke, mind arra mutatnak, hogy a nemzet organizmusának alapsejtjei egészségökben vannak megtámadva. A házasságok tisztasága és tartóssága, a magyar gyermek, a magyar élet védelme a neonacionalizmusnak egyik legközelebbi célja, mely sorsdöntő problémára mint vallásügyi miniszter, közelebb visszatérek. Ezért tartom oly veszedelmesnek a túlnépesedés jelszavának beledobását a köztudatba és ezért bámulom Mussolinit, aki az olasz külpolitika expanzivitását az olasz anya termékenységével, az olasz nemzet bámulatos természetes szaporodásával indokolja. A szerbek és románok jól szaporodnak, mi lesz hát velünk, ha a magyar család bomlásának, züllésének következtében a természetes szaporodás versenyében elmaradunk?

    A magyar neonacionalizmus második célja a magyar ember eszményének további kialakítása. Magyarország összes oktatóihoz intézett körlevelemnek egy lényeges része, hogy oldjuk fel azt a korábbi szónokló, vitatkozó és ellentmondó típust, amely főleg a negatívumokra volt beállítva és helyébe állítjuk a dolgozó, szerző, családjának helyzetét emelni és biztosítani igyekvő magyar ember pozitív alakját, mert csak ilyen egyénekből álló új nemzedéktől várhatjuk a magyar neonacionalizmus végcéljának, a területi épségnek helyreállítását.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633646625
Webáruház készítés