Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Khalil Gibran: A próféta_EPUB

Khalil Gibran: A próféta_EPUB
340 Ft340

"Az ismeret csak eszköz az ismeretlen közelítésére". Az érzékelhető világ e tekintetben ama csipetnyit lenézett keret csupán, amelyen a lényeg vízióként árad túl. Mert a "való világ" - a vaskos, a durva, az egyhangú - nem érdemel látnoki figyelmet; annak figyelmét, aki lát. Aki nem az ésszerűt követi, mert hiszen "csakis a szív értheti mindazt, ami az ész számára talány marad". A víziót - az ember és a Mindenség örök viszonylatát - csak jelkép érzékeltetheti. Titkát sem tudná bárminémű "teljes ismeret" valaha is feloldani. Ekként jutunk el "a múlt súlyától szabadult jövő" közegébe, hol is a politikai hittevés ugyanúgy helyet talál, mint az életbölcselet, vagy a költői szárnyalás. Ezen gondolatok keringenek a műben, és hagyják el a Próféta ajkait, s szállnak felénk, s midnenki felé, amíg ember él a földön.

Kahlil Gibran egyik legismertebb művét Révbíró Tamás műfordításában bocsátjuk Önök elé.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    A munka a láthatóvá tett szeretet.
    És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak.
    Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el.
    És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.
    És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni, dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira.

    Akkor egy asszony azt mondta: Beszélj nekünk az Örömről és a Bánatról.
    És ő így felelt:
    A ti örömetek maga a bánat, mely igaz orcáját mutatja.
    És ugyanazon kút, melyből kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már könnyekkel telve.
    Hogyan is lehetne másképp?
    Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek.
    Hiszen a korsó, mely borotokat tartja, nem égett-e meg maga is a fazekas kemencéjében?
    És a lant, melynek szava lelketeket megnyugtatja, nem azonos-e a fával, melyet késsel vájtak üregessé?
    Amikor örvendeztek, nézzetek szívetekbe mélyen, és látjátok majd, hogy ahonnan örömetek származik, ugyanonnan való bánatotok is.
    Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek.

    Vannak közöttetek, akik azt mondják: “Az öröm hatalmasabb, mint a bánat”, és mások azt: “Nem úgy van, hanem a bánat a hatalmasabb”.
    De én azt mondom néktek, hogy e kettő el nem választható.
    Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik.

    Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között.
    Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott.
    Amikor a kincstartó fölemel, hogy aranyát s ezüstjét megmérje rajtatok, el nem kerülhetitek, hogy örömetek, bánatotok megemelkedjék avagy alászálljon.

    Akkor egy kőműves állott elő, és mondá: Beszélj nekünk a Házakról.
    És ő válaszolt, és ezt mondotta:
    Építhettek elképzelt hajlékot a vadonban, és építhettek házat belül a város falain.
    Mert miként hazatértek szürkületkor, úgy tér meg a bennetek lakozó vándor is, aki mindig távoli és magányos.
    A te házad a te nagyobbik tested.
    Megnövekszik a nap fényében, és álomra szenderül az éj csöndességében, és álma nem álomtalan. Nem álmodik-e a házad? és álmában nem hagyja-e el a várost, nem lép-e át erdőbe, hegytetőre?

    Vajha tenyerembe gyűjthetném házaitokat, és szétszórhatnám erdőn és mezőn.
    Volnának a völgyek a ti útjaitok, a zöld ösvények az utcák, hogy egymást szőlőskerteken át kereshessétek fel, és ruhátokban a föld illatával járjatok.
    De ez még nem lehet így.
    Atyáitok félelmükben túlontúl közel gyűjtöttek össze benneteket. És ez a félelem kitart még. Hajlékotokat egy ideig falak választják el földjeitektől.

    És mondjátok meg nékem, Orfalisz lakói, mitek van ezekben a házakban? Mi az, amit erős ajtókkal óvtok?
    Van-e békétek, az a csöndes akarat, amely megmutatja erőtöket?
    Vannak-e emlékeitek, azok a fénylő ívek, melyek az elme csúcsai között feszülnek át?
    Van-e otthonotokban szépség, mely a szívet a fából, kőből faragott tárgyaktól a szent hegyig vezeti?
    Mondjátok meg nekem, megvannak ezek a ti házaitokban?
    Vagy csupán kényelem van és a kényelem utáni vágy, az az alattomos dolog, mely vendégként lép a házba, s ott előbb gazdává, majd kényúrrá válik?

    Úgy van, idomárrá válik, és szigonnyal és korbáccsal nagyobb vágyaitok bábjaivá tesz benneteket.
    Habár a keze selyem, ám a szíve vas.
    Csupán azért ringat benneteket álomba, hogy az ágyatok mellett állva kacagjon a test méltóságán.
    Gúnyt űz egészséges érzékeitekből, és mint törékeny edényeket, pehelyágyba fekteti őket.
    Bizony mondom, a kényelem iránti vágy megöli a lélek szenvedélyét, s vigyorogva kíséri a temetési menetet.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644072
Webáruház készítés