Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya_EPUB

Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya_EPUB
340 Ft340

Az Özvegy és leánya című regény központi hőse özvegy Tarnóczyné, akiben a vallási fanatizmus párosul a birtokszerző szenvedéllyel. Szívtelensége, kegyetlensége, pusztító indulata valóságos szörnyeteggé növeszti. Gyűlölettől fűtött alakja a legnagyobb tragédiák végzetes hőseit idézi. Az eszközeiben nem válogatós Tarnóczyné ádáz harcot kezd a Mikes család birtokaiért, s emiatt boldogtalanná teszi leányát, Sárát is, aki Mikes János iránt gyulladt szerelemre. A démonivá lett özvegy embertelen szándékai végül önmaga ellen fordulnak. Meggyötört áldozatokon áttipró útja saját pusztulásához, s leánya öngyilkosságához vezet. Az ifjú szerelmesek alakja némileg elnagyoltabb és halványabb Tarnóczyné alakjához képest. A Kemény által végzetszerűnek érzett sors áldozatai mindketten. Mikes János tragikus vétsége, hogy öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, akiben felismeri rég nem látott szerelmét, mégis lemond róla. Sára tragédiája, hogy úgy hiszi: Mikes János számára rabolják el.

A regény bővelkedik a romantikus történetek váratlan fordulataiban: leányrablás, beteljesületlen szerelem, intrikák, párbaj, öngyilkosság, rendkívüli halál szerepel benne. A romantikus hagyományok azonban realista elemzőkészséggel párosulnak. Kemény Zsigmond kivételes lélekábrázoló készsége, a lelki motíválások erőssége ebben a művében is megmutatkozik. A szorongató végzetfilozófia végkicsengésében komorrá teszi ugyan, de kétségtelen művészi értékei a mai olvasót is fogva tartják. (Legeza Ilona)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Az erdőmester tiszteletjelül meg is billenté kalapját.
    - Bizonyosan - folytatá az idegen - keresztútnak kell ott lenni, hol a bocsra tüzeltek, mely néhány lépéssel elöl ment.
    - Igen, s mellette egy kis irtás van.
    - S abba vonult az öregebbik!
    - Úgy látszik - válaszolá az erdőmester.
    - De aztán, ha nem csalódom, gondatlanul ismét a szoros útra ereszkedett le.
    - Kénytelenségből cselekedte, mert az irtás felénk néző részén két rosszul fedett lőhely van, melyet, ha szeme volt, tüstént észrevehetett.
    - S a szorosból könnyen szabadulhat-e ki? - tudakolá az idegen.
    - A szerencsétől függ - válaszolá az erdőmester. - Mert a vén latornak vagy Kemény János vagy Kornis Zsigmond keze ügyében kell elhaladni. Ha Keményt választja, bundájába fog kerülni; ha Kornist, akkor legfölebb egy-két evőkanálnyi vért fizet a vámon. Tőlök menekülve a hopmesterhez ér, ki igen sima úr arra, hogy még a medvékkel is gorombán bánhassék; vagy jöhet Szentpáli csövéhez, mely, mint mesélik, gyakran mond csütörtököt.
    - S hát azután?
    - Na, azután néhány biztos szemű tagja a “nemes társaságnak” üdvözli, kik ha le nem csücsülhetnék, a “zöld tengerszemig” jut, s ennek járatlan partján övé a világ, amíg ügyetlensége vagy a hajtók lármája miatt eszét vesztve, megint bajba nem keveredik.
    - Tehát kevés remény van, hogy látogatásunkra jöhessen? - kérdé az idegen.
    - Ha meg nem bódult, kevés - válaszolta az erdőmester. - Legfölebb, ha nőstény, anyai szeretetből - tevé később hozzá.
    - Bocsát keresve?
    - Igen, mert a medvék közt sok derék anya van, s némelyiktől példát vehetnének feleségeink.
    - Ah, ez furcsa.
    - De igaz - szólt szárazon az erdőmester.
    Ekkor a fejedelem állásánál lövés hangzék.
    A bocs homlokban találva, élet nélkül rogyott össze.
    Rákóczi, mint szenvedélyes vadász, kéjérzettel tekintett a hullára, melyből az életet keze oltá ki.
    Örömét növelte, hogy eddig alkalmasint egyedül volt, ki martalékkal dicsekedhetett.
    Néhány pillanattal utóbb a távoli tüzelés gyaníttatá ugyan, miként más is részesülhet a jó siker kedvezményében, de valószínűleg kevésbé pontos golyóval.
    S ez az ő hiúságát egészen kielégíté.
    - Mint látszik - szólt Kapronczai Györgyhöz -, tőlünk szünetlen messzebb vonul a hajtás.
    - A vadállat, kegyelmes uram, a “zöld tengerszem” felé akar menekülni.
    - De már alkalmasint elejtették, mert megszűnt a puskaropogás - említé a fejedelem.
    - Vagy utat tévesztett - mondá szerényen Kapronczai.
    - Nem gondolom, minthogy a “tengerszem” körül erős állások vannak.
    - Erős lövők számára, fenséges úr!
    - Egyszer, még mint néhai Bethlen Gábor fejedelem vendége, én is foglaltam ott helyet.
    - S két öreg medvét ejtett el fenséged saját kezével.
    Rákóczi elégülten tekintett Kapronczaira.
    - Pedig az egyik dühödésig volt ingerelve, s Máté pandúrnak a fejbőrét nyakszirttől a homlokáig leszakítá.
    - S kitől hallád ezt?
    - Mikes Zsigmond bátyám a poharazás közt mindig el szokta vendégeinek beszélni.
    - Melyik Mikes? - kérdé Csulai, szemeit a szentkönyvből felemelve. - Az a bűnös kanáneus, az a hitetlen emorteus-e, ki nagyobbik fiát Baál oltárához küldötte szolgálni?
    Kapronczai a káplán megtámadására kipirult, de éles nyelve mellett sem mert válaszolni.
    - Az a Mikes - szólt mosolyogva a fejedelem -, kihez foghatólag senki sem tudott nagy vadászatokat rendezni.
    - S ki második fiát fenséged rosszakarója, a cselszövő Lupuj vajda udvarában tartja - jegyzé meg ismét tiszteletes Csulai uram.
    - Lupuj vajda - szólt közbe Döme diák tettetett ügyetlenséggel - éppen most a moldvai határszéleken nagy kísérettel vadászik.
    Jó tapintattal ébreszti Döme a gyanút - gondolá Csulai.
    Istennek hála! Döme más fordulatot adott a társalgásnak, hogy a bal helyzetből, melybe az álnok pap taszítani akart, kiragadjon - örvendezett magában Kapronczai György, ki a Mikesek távoli rokona volt.
    Rákóczi a szokottnál valamivel élénkebben kérdé az íródiáktól: - S honnan hallottad, hogy Lupuj vajda közel hozzánk vadászik?
    - Fenséged jászvásári küldöttjei írták hivatalosan a korlátnok őnagyságának.
    A fejedelem tüstént parancsolá, hogy Kapronczai az udvarmestert hívja elő.
    Rákóczi vadászatain a marsall és udvarmester gyakran volt igénybe véve, az egyik mint rendőr, a másik főleg mint szálláskészítő. Ennélfogva a kamarásoknak örökké tudtul adatott a hely, hol e fontos hivatalnokok állást foglaltak, s az út, melyen a vadászat zavarása nélkül hozzájok jutni lehet.
    Döme diák sejté, hogy Kapronczai távozásával nagyban kezdődik az ő szerepe. Ujjaival iratok közt kezdett tehát babrálni, mégpedig azon nyalábban, hol a titkosabbak hevertek.
    Csulai uram pedig, ki a Dávid királyt megfeddő Náthán főpap szerepét tűzte eszményképül maga elébe, s ki Sámuel és Eleázer büszkeségével szerette volna a világi hatalmat korlátolni, sőt fenyíteni is, de a hivatás teljesítésére elég erkölcsi erővel nem bírt: most szintén sóvárogva várta a percet, melyben módja leend, anélkül hogy Rákóczi haragját fejére vonná, oly szavakat használni a fejedelem céljainak pártolására vagy megtámadására, melyekből kitűnjék, miként ő sem utolsó szolga Izráelben.
    - Hej, Döme! - szólt Erdély uralkodója megint a cser derekához támasztva hátát, mint szokta, ha a vadászat iránti inger keblében magasabb értékeknek adott helyet.
    A diák, kit olvasóim ne becsüljenek oly csekélyre, mint ő saját magát, mohón kapdosott tárcájában feltört s bepecsételt levelekhez, s a hóna alatti okmányokat is kezébe vette.
    - Töltsd meg előbb fegyveremet.
    Rákóczi magántitkára elég ügyesen teljesíté ezen szakába nem vágó parancsot, s török modorban, majdnem földig görbedve nyújtá a puskát vissza. Mihelyt pedig a kiegyenesedés ideje megjött, lassú, de rendkívül tiszta hangon kezdett jelentéseihez. - A fiskális direktor, fenséges uram, előterjeszti a tizenhetedik pótléklajstromot azon egyénekről, kik a néhai Bethlen Gábor fejedelem családjához szítanak, és Zólyomi Dávid háborgásait rokonszenvvel látszottak fogadni.
    - Olvasd egyenkint fel a neveket!
    - Jármi Ferenc - olvasá Döme.
    - Sarmaságon szép birtoka - említette a fejedelem.
    - Váradon - jegyzé meg a diák mély alázattal - emeletes házat épít; Gavrilla nagybojtárnak a száműzetés alatt kétezer aranyat adott kölcsön; a leánya lakodalmakor elővett ezüstneműeket és ékszert tízezer tallérra becsülik; testvérének, ki vízkórban sínylik, halálával ötszáz jobbágy száll rá, s a királyi táblán a régi híres Bardocz-pört meg fogja nyerni.
    - Vagyonáért tehát tekintéllyel bírhat - mondá Rákóczi.
    - Kraszna és Középszolnok megyében szétágazott rokonsága van, kikkel nem civakodik - hozta föl Döme.
    - S kik pártját foghatnák - szólt a fejedelem.
    - Neje által pedig, fenséges uram, a brassói királybíróval sógor.
    - És jelleme? - kérdé a fejedelem.
    - Ravasz s vállalkozó volna, ha a fiskális direktort nem tartaná még inkább annak.
    - S lehet-e vádat alapítani ellene?
    - Az eddigi adatokból nem.
    - Hagyd meg a direktornak, hogy rendkívüli szigorral üldözze, s midőn megszeppent, nyomja el a keresetet, s boronáljon be szépen mindent, ha tudniillik ezentúli magaviseletének zálogául összes vagyonát lekötné.
    - Értem, fenséges uram!
    Csulai vakarta füle tövét, gondolván: volnék bárcsak esperes, most megdorgálnám őt, mint Náthán próféta Dávid királyt!
    Döme diák a lajstromból olvasá: - Szentimrei Márton.
    - Az öreg Dávid unokaöccse-e?
    - Az, fenséges uram!
    - Mondják, több adóssága van, mint vagyona.
    - Házassága elromlott Herczeg Örzsivel. S nagybátyja kegyére nem számíthat.
    - Eszes ifjúnak tartják.
    - Akadémiákon is volt, fenséges uram!
    - S a gyanú ellene?
    - Igen terhes.
    - Hol lakik?
    - Jelenleg Szászsebesen.
    - Kérje számára tőlünk a direktor a királyi negyed haszonbérlőjévé neveztetését, akár Szerdahely, akár Szászsebes székben, hogy legyen, minek elvesztésétől féljen.
    Csulai köhintett, gondolván: volnék bárcsak püspök, most megmondanám neki Sámuel főpappal: Ó, Saul király, de bolondul cselekedtél!
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633641736
Webáruház készítés