Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán_MOBI

Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán_MOBI
390 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

    Mert az amerikai gazdag természetben a folyondárok, a karcsú, de gyenge szárú kapaszkodó növények és a gyökereiktől idegen plánta-alakokra siető liánék megrohanják a terebélyes, a virító fákat, s kapcsaikkal, szívós inaikkal, himbáló leveleikkel és tündéri virágaikkal átölelik, magukhoz szorítják, s illatárjuk ködébe borítják a szerencsétlen és boldog fa derekát, koronáját, ágait. S mily igéző élet, mily bűbájos tenyészés indul ekkor rajta meg! Egy egész éden virágöszvege csüng róla szeszélyes, változó, szivárványtarka, szellemileg könnyű s költői álomként szép formákban! Az igaz, hogy idegen vendégei, e csábalakú kúszónövények, hő öleléseikkel lassanként fojtogatni, szárítani kezdik őt; de legalább azt nyeri általok, hogy akkor legérdekesebb, midőn korán tűnő belélete alig tarthatná többé önállólag fenn, s akkor mosolyghat legigézőbben, mikor szenvedései meggyűltek.
    Így bánnak szívünkkel s kedélyünkkel az élmények, eszmék, tapasztalások és regényes kalandok, melyek feldíszítik ugyan képzelődésünket s érzéseinket a képek és szavak igézetével: de csak miután már alig lelnétek rajtunk, ha éles szemetek volna, vidor és eleven beléletet.
    S éppen azért jutott eszembe az észak-amerikai őserdők fája, minthogy magamról említeni akartam, hogy a szép nőknél társalgásom az unalmat hamar szokta elűzni, s ők, kiknek folyékonyan tudok minden érzésről csevegni, szerelemre hajlandónak, sőt szenvedélyesnek hisznek.
    Egyedül Cecil volt más véleményben.
    S ebből látszik, hogy csak jó barátnémnak jelelte ki őt a végzet, mely engemet is korán vitt azon meggyőződésre, hogy a La Manche melletti tündérke, midőn Párizsnak báltermeiből és operapáholyaiból, mert első férjét gazdagnak és főrangúnak gyanítom, Pestre vándorolt, magával az érzések helyett inkább az érzések ismeretét és művészi kifejezését hozta el.
    Természetes tehát, hogy mi egymást mulattatni tudtuk, s a mindennapi fecsegéseket úgy meg is szoktuk, hogy ha néha foglalkozásaim miatt ki kell házától maradnom, óráim igen hosszúnak tetszenek és a Ceciléi sem rövidek; mit onnan gyanítok, mert ilyenkor bérruhás legénye gyakran jelenik meg egészségem felől tudakozódni.
    Közelebbről, szegény Jancsit majdnem örökös lótás-futásban tartottam.
    Ő tudniillik úrnőjének, kit egy beteg ismerősem iránti kötelességből hosszabb ideig nem látogathattam meg, világos parancsánál fogva addig haza nem mehetett, míg engem akárhol a világon meg nem talál.
    Cecil nyugtalan volt szokatlan hanyagságom miatt, s úgy kezdett unatkozni, hogy már elállani akart szilárd elvétől, miszerint egy nőnek semmit sem kell papírra bízni, mit szóval is intézni lehet, s éppen toll volt kezében, hogy a városi postára küldendő levél által idézzen haragos tekintete elé, midőn Jancsitól kísértetve, fáradt arccal, virrasztástól bágyadt szemekkel és nem a leghibátlanabb toalettben megérkeztem.
    - Egy öreg barátom halotti ágyától jövök, kit végpercéig nem hagyhattam el, mert bár leggazdagabb földbirtokosaink közé tartozott, siket huszárján kívül, ki még a párizsi békekor nyert obsitot, más ápolója nem volt.
    Cecil engesztelődve nyújta kezet.
    - Soha tán a világgal elégületlenebb lelket a halálangyal nem vitt a mennyországba, mint Jenő Eduárd grófét - sóhajtani, a kanapén Cecil mellett foglalván helyet.
    - Ah, édes Várhelyim! E földön naponkint legalább ötven ember gyilkolja meg magát, nem is említvén azon kínaiakat, kik ezt felső parancsból teszik.
    - De, Cecil! Az öngyilkos többnyire kellemetlenségekért s nem szerencsétlenség miatt hal meg. E fajából a békétleneknek igen sokat kell a boldogok közé áttennünk, kiket a mindig mosolygó élet úgy elkényeztetett, hogy jellemöket meg sem szilárdíthatták egy baleset elhordozására.
    - Igazat adok önnek, azonban csak kíváncsiságból.
    - Ah, Cecil, a kíváncsiságbóli meggyőződésnek még eddig hírét sem hallottam.
    - De azért, hogy most tapasztalásai egy adattal gazdagodtak, jutalmul kívánhatom Jenő Eduárd gróf történetének rögtöni elbeszélését.
    - Mily követelésekhez nincs joguk a nőknek! - sóhajtám enyelgve.
    - És mily bőkezűek a férfiak azon kegyek osztogatásában, melyeknek elfogadásáért esdeklenének, ha kérni történetesen eszünkbe nem jutna!
    - Egyátalában, Cecilem, a mi önzésünk után oly igaza lehet, mint nekem a kegyetek szeszélye felől, azonban éppen e percben, ha nem is barátom kínos betegsége, de a három napi virrasztás annyira lehangolt, hogy hiúságom feláldozása nélkül nem kezdhetnék elbeszélésemhez, melynek lankadt színezete önt könnyen emlékeztethetné egypár tájképre, melyet a műkiállításon volt szerencsénk látni.
    - Majd fogok a halványabb partikra képzelődésem napsugaraiból fényt vetni.
    - Talán hagynók mégis a szegény festvényt kiigazítás nélkül - mondám mosolygva.
    - Íme, a művész hiúsága!... Ígérem tehát, hogy minél kevesebb közbeszólással fogom önt feltartóztatni.
    - S én ezennel a történethez kezdek.
    Cecil figyelőn fordult felém, s a beszély, mellyel béketűrését ostrom alá vettem, a következő sorban eredt meg.

    1.
    A hadi bulletinek azon óriás események közt is, melyek 1813 óta a restaurációig Európát megrázkódtaták, olykor említék a legfiatalabb őrnagynak, gróf Jenőnek őrültséggel határos vakmerőségeit, miknek eredménye, bár nem világcsaták, de jelentékeny ütközetek megnyerése lőn.
    Ő a középkorban óriás hírű hős lett volna, kinek tetteiről, a Szentföldtől kezdve Altonáig s tán azon is túl, mindenütt, hol a lovagok néha lantot szoktak pengetni, szép balladák keringenének, és még afelett a kolostorok hűvös szobáiban a szerzetesek köpcös krónikát írnának. S kétségtelen, miképp annak, hogy most csak tőlem magasztaltatik egyedül az ötszáz év oka, mellyel a világ színpadára lépni elkésett.
    Jenő Eduárd gróf Napóleon bukása után s a bécsi királygyűlés folyama alatt még egyedül a délelőttet találta hosszúnak; a táncvigalmas éjeket pedig, hol a nők szíve ellen kellett örökké talpon lenni, majdnem úgy szerette, mint egy kis csatárlánc alakítását, midőn füle körül a golyók fütyölnek, vagy az előőrsi szolgálatot, a katonai kifejezés szerint, elveszett álláspontokon.
    De végtére a diplomaták megírták jegyzőkönyveiket, és szép csendesen hazatávoztak.
    Nem veszett közülök egyik is össze, legalább vitéz őrnagyunk hírével nem.
    Mindenütt csak tűzijátékokra lehetett kilátás, de amelyeket békés hajlamú emberek készítettek, és a polgár feleségével karján nézett meg.
    Papirosvilág kezdődött, s a nagy kérdések csatamező helyett hivatalszobákba vonultak.
    Európa pedig semmi áron nem akart elbotlani, hogy hősünk segítségével megint lábra tétessék.
    És Eduárd gróf megunta az általános békét, ezen örökös “Eduárd és Kunigunda”-nótát , melyet a népek együtt énekelgettek.
    Leoldá tehát kardját, s Bécset odahagyva, erdélyi jószágaiba költözék, hol mezőgazdaságra vala életét szentelendő.
    Megérkezésekor urodalma keveset különbözék a többi nagybirtokosokétól.
    Emelkedett hegytéren díszlett ősi kastélya, mely, mint nekem a falu vénasszonyai beszélték, éppen akkora, hogy a gróf az év minden napján külön ablakból nézhetett a kies vidékre.
    De az úrbéresek apró házai, mintha létezésök is szerénytelenség volna, óvatosan elrejtezének egy keskeny völgyecske szegletébe, és oly sűrűn búvtak egymás háta mögé, hogy csak a kántor, pap és jegyző telkeiről sejdíthette a nép, miként a szűk udvaron és csűrecskén kívül még a gyümölcsöskert is összeférhet a szegény emberek helyzetével.
    S miután kegyed, szép Cecil, gyakran fordult meg Erdélyben, talán szükségtelen említnem a kürtő nélküli szalmafedeleket, a sövényből készült falat, a lantornás ablakokat, a füstfellegben úszó pitvart és a két mocskos szobát, mely a különben tündérszép kis országban átalános jellegét teszi azon igénydúsabb jobbágyházaknak, melyek a föld színére egészen kilépni bátrak s nemcsak fedeleiket mutogatják a kandi utasoknak.
    Gróf Jenő kastélyát is ily épületekből álló hét falu vette körül.
    De ő, midőn megérkezése utáni nap a tornácon reggelizett, haragosan kezdé az ősi kastélyt dorgálni: Te vén piperkőc! Ugyan nem szégyelled-e azon cudar, rongyos, kopott szomszédokkal együtt élni, melyeket tegnap nekem bemutattál? Mondd meg: látsz-e 365 szemeddel egyetlen házacskát is, melyre undorodás nélkül nézhetnél? Hiszen pajtásaid oly alávaló piszkos teremtések, mintha egy hosszas kompániából tisztek, felügyelők és ruhabiztosok nélkül retiráltak volna ide! Könnyelmű barátom! Megérdemlenéd, hogy hanyagságod és rendetlenségeid miatt infámiával kasírozzalak ... De te, vén róka, mint veszem észre, a szűk pénztárral mented magadat. Ám öltöztesd hát kompániánként fel zászlóaljadat, a rongyos falusi telkeket, s ügyelj, hogy aki új mundért nyert, tisztán tartsa azt, s még a gombja is tükörfényes legyen.
    E pörlekedés közt végezte be reggelijét Jenő gróf.
    S másnap nagy változások kezdődtek az uradalomban.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642542
Webáruház készítés