Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Kemény Zsigmond: A mohácsi veszedelem okairól_EPUB

Kemény Zsigmond: A mohácsi veszedelem okairól_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Európáról fordítsuk pillanatunkat Magyarországra.
    Midőn őseink e földre telepedének, a hűbérrendszer már felemelte harclobogóját, s midőn viszonyaink Európával a keresztyén vallás bevétele által még szorosabbá válának, diadalmai közt kifejlődésének tetőpontja felé sebes lépéseket kezde tenni. Természetes tehát, hogy azon intézmények, melyek polgári szerkezetünkbe átplántáltattak, nem a felbomlásra jutott saját birtok, hanem a hűbér elveiből valának kiindulók. Minek következésében korán látjuk a főnök hatalmat az igazgatásra nevezetes befolyást gyakorolni. Még Sz. István mondja, hogy a törvény a fejedelem akaratjából a nép hozzájáruló megegyezésével hozatik; a nép azonban a főnökök (principes).
    Magában a hűbérrendszerben létező s feljebb említett okokon kívül főleg három körülmény segítette elő az oligarchiát: kettő az Árpádok korára eső, úm. a közelebbi rokon számára a birodalomból kiszakasztani szokott harmadrész, mely szinte mindig ki nem fáradható vetélytársat állított a koronás fővel szembe; s továbbá a királyság rendje határozatlansága, jelesen annak kérdés alatt maradása, hogy a király testvére vagy fia következzék-e az uralkodásban, mely harc vagy tanácskozás mezején vitatva így is, úgy is a dolgok természeténél fogva, mindig főnökök bíráskodása alatt dőlt el; a harmadik elvképpen az Árpád-, veszedelmes következései tekintetében az anjoui-ház kihalásával napirendre kerülő: ti. a szabad választás, villongásaival s kapitulációival.
    Már Kálmán alatt, hogy a királyi tekintet a nagyok szembeszegültsége által csökkenésnek indult, azt a törvényei elébe függesztett apológia, hogy általa azonban e zavart előidéző viszony változást szenvedett, azt magok a törvények s uralkodása tettekkel erős évei bizonyítják.
    Következői alatt egész Imréig, egyes eseteket nem számítva, a királyi hatalom gyakorlatának az illő kör, a főnökökének a szükséges korlát átaljában meg volt adva.
    Ezentúl az egyházi és tehetetlenebb nemesek megalázását, a koronauradalmak kirablását vagy elfoglalását, a főnökrend fejetlensége míveit látjuk napirenden, főleg jeruzsálemi András alatt; mígnem végre az atyjával egyenetlenkedő Béla az alsóbb nemességből formál pártot magának, s bosszantva a királyt környező nagyoktól, az elrablott koronauradalmak visszabocsátását követelte, s midőn kérései s egyezkedései célra teljességgel vagy legalább tartóslag nem vezetnének, fegyvert ragad. Ezerekkel tódulnak lobogója alá. Az apa és fiú tábora egymás ellen már harc-sorban áll, midőn az egyházi rend közbeveti magát, s létrehozza azon békét melynek rezultátumai az aranybullában foglaltatvák.
    Ezen szerződő-levél az alsóbb nemesség lenyomott szabadságát, megcsonkított jogait, mentesítéseit helyreállítja ugyan, sőt e rend polgári viszonyait még határozottabban egyenlíti ki, mint volt azelőtt valaha gyakorlatban, de az egyetlen biztosítást az elnyomók ellen, a királyi tekintet felemelését az egyezmény környülállásaiból kimagyarázható okokból mellőzvén, sőt a resistendi facultas által minden hatalmast, ki ítéletének pártja erejével súlyt adni tudott, a koronás fő ephorusává tévén, önmaga rejtette erőtlenülése csíníját magában.
    Kevés idő alatt a főnökök régi zabolátlankodásaikat űzik, s az ez okból támadott polgári zivatarok alatt látjuk az Árpád-ház uralkodását megszűnni s az anjouiét fellépni. Róbert Károly és Nagy Lajos kora belső igazgatási tekintetben is saját színű. Még az Árpád-ház alatt a főispáni hatalom megtört, s ennek omladékain már akkor felemelkedett a prelátusoké és báróké egy-, a kúriáé másfelől. Az Anjouk korlát közé szorították a kúria befolyását, de nem akarták megtörni a főnökökét; sőt belőlök rendszeresítették a kormánytanácsot. Oly erős uralkodóknak, mint ők, nem árthatott a főnökrend. Az országgyűlés egybehíva ritkán lőn, mert sok ember több zajt okoz. A király volt minden hatalom, s eszköz az országtanács. E nézeteknek rokon hibái voltak az aranybulláéival; mint ott, ti. az önerejében bizakodó nemességtől, úgy itt ez amattól nem vala felemeltetve s eszközül használtatva a közellenség ellen. Ennek következésében már Zsigmond alatt hadisorban látjuk az oligarchiát; az ő egész uralkodása véres harc, drágán fizetett győzedelem.
    Zsigmond után a választó gyűléseknek lármája s a kapitulációknak mindinkább királyi hatalmat korlátló iránya által és a választott király rövid uralkodása, fiatal vagy gyermek kora következésében az oligarcha egyenetlenkedés és dac tetőpontra hágott; midőn az alsóbb nemesség határozott hangú közbeszólása Mátyást emelte a trónusra, kinek merész, következetes, bár néha erőszakos politikája az egyesülés ugyanazon eszközével, melyet kortársa, II. Lajos használt fel, megalázta s hatalmából kivetkeztette a főnökrendet.
    Eddig Magyarország sorsa Európáéval nagyjára véve egy irányt tart. Itt is, mint ott, hosszasan küszködik az oligarchia, s utóbb többnyire győz, míg végre ugyanazon kor fordulópontja alatt legyőzetik.
    De Mátyásnak törvényes maradéka nem vala. A főnökrend körülnéz egy árnyékkirály után, kinek, mert címet ád, bitorolhassa hatalmát. Az 1490-i diétán éles s legapróbb egybeköttetésig felfogott számítással gondolta s elszánttá edzett akarattal vitte ki megbukott ügye restaurációja terveit, s a nagy hős törvénytelen gyermekének, Corvinnak kijátszásával Csehország tehetetlen királya, Ulászló ül a trónusra.
    Itt válik el honunk Európától történeteiben és sorsában, s vár rá a kormány és főnökrend küzdelmei közt eléidézett rengések után a polgári viszonyok felbomlása; elaljasulás és – Mohács.
    Kísérjük kitűnőbb jelenetein végig nagy következésű harcát a két szembetett elvnek.
    Hogy előadásunk világosabb s egyszerűbb legyen, magokból a fennforgó történetekből kiviláglandó okok következésében három szakaszban adjuk elő: Ulászló uralkodásától a mohácsi veszedelemig, országgyűlés sorompóin belől és kívül, megküzdött, eldöntőbb hatású viadalurait a kormány- és főnökpártnak.
    Az első szak terjed az 1505-i rákosi gyűlésig; a második innen az 1525-ben tartott hatvaniig, a harmadik a mohácsi veszedelemig.
    E három kort a kormány részéről egy végcélra hármas törekedés-irány jelöli ki.
    Mindenütt még Európában a polgári intézeteknek azon nemű sajátsága van, miszerint a király szinte csak annyival hatalmasabb az egyes főnököknél, mennyivel egyszersmind gazdagabb. Midőn tehát az Ulászló elébe szabott kapituláció pontjai Mátyásnak a kincstár jobb lábraállítását tárgyazó, de törvény által kiszabott cselekedetmód mellőzésével behozott újításait eltörlik, s a királyt jobbára zálogban s részint elpusztult állapotban létező régi koronajövedelmekre szorítják, nem kevesebbet akarnak, mint ezt az elvküzdelmek síkjára fegyvertelen állítani ki. Első tehát, mire a kormányt felvett tárgyunk évsorain végig, jogosan és jogtalanul törekedni látjuk: a kincstárt gyarapítani s jelesen a néptől mindenáron adót felszedni akarás, vagy más szókkal: a sikeres önvédelem eszközei után kapkodás.
    Nagyobb erő ellen csak ármány győzhet, s emberi természet vagy gyengeség tulajdona a végelkeseredés közt az ehhez nyúlást saját személye iránti kötelességnek tartani. Itt is tehát a pacta conventa és vétók országa úgynevezett királyával, a családvér- és kínszenvedésben rokonnal, a hatalmas vazallusok megalázására kötött titkos kölcsönös szövetség útján korlátok között tartani s a cselszövények ezer más nemeivel a fő-fő hivatalokból kimozdítani, jövedelemben, béfolyásban csökkenteni, s ha lehet, egyik a másik által buktatni meg az ellenszegülő egyes főnököket, volt a másik feladat.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155295799
Webáruház készítés