Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Katona József: Bánk bán_MOBI

Katona József: Bánk bán_MOBI
390 Ft390
  • Részlet az eKönyvből:

    OTTÓ (lihegve fut be).
    Jó, hogy talállak - oh, de mért hogy itten
    Talállak, itten, Bíberach?
    BIBERACH (felemelkedik).
    Igen.
    Oly sárga a herceg, hogy jött ide?
    OTTÓ
    Tudom-é, hogy? - és te Bíberach is itt?
    BIBERACH
    Igen. Te reszketsz, jó uram! mi baj?
    OTTÓ
    Segíts, segíts!
    BIBERACH
    Hogyhogy?
    OTTÓ
    Néném kerestet.
    BIBERACH
    Az semmi sem.
    OTTÓ
    De hátha mégis -
    BIBERACH
    Úgy
    Hát menj el. -
    OTTÓ
    Ő kerestet; érted ezt?
    BIBERACH
    Értem.
    OTTÓ
    Melinda ott van. Bánk is itthon.
    BIBERACH
    Láttam.
    OTTÓ
    Melinda - reszketek.
    BIBERACH
    Soha
    Bizony -
    OTTÓ
    Nem a nagyúrtól - nem az egész
    Országtól; én csak rettentő királyi
    Nénémtől irtózok; mert hogy gyanút
    Ne tenne Myska bán által kerestet.
    Elmenjek-é? hová menjek?
    BIBERACH
    Csak amely
    Hely legközelb van hozzá: ott nem is
    Keresnek. - Édes hercegem, de hát
    Mért félsz; talán vétettél ellene?
    OTTÓ
    Te kérded azt, tanácsadó? te?
    BIBERACH
    És
    Volt annyi lelked azt követni, herceg?
    OTTÓ
    Csúfolsz, csavargó?
    BIBERACH (szepegve).
    Megesett a dolog?
    OTTÓ (elfogódva szegezi a földre szemeit).
    BIBERACH
    Hallgatsz? - no - élj szerencsésen.
    OTTÓ
    Hová?
    BIBERACH
    Elég nagy a világ.
    OTTÓ
    Engemet akarsz
    Elhagyni? - rémítőn fogok fizetni
    Gazemberes tanácsodért.
    BIBERACH
    No még
    E volna szép! - Én szabad ember vagyok.
    OTTÓ
    Reszkess!
    BIBERACH
    Miért nem? Gondolod, hogy a
    Felháborított tengert meg fogod
    Állítni, hogyha egyszer egy habocskát
    (magát érti)
    Vessződdel el tudsz széjjel ütni?... mit? -
    No, nézd ezen kevés hajat.
    (Maga hajából igen keveset morzsol ujjai közé.)
    Nem is
    Méltó azon kis fáradságra, mellyel
    Ki lehetne rántani - ha most ennyivel meg
    Tudnám szerencséd váltni, hidd el azt
    Nem tartanám méltónak e csekély erőre.
    (A legnagyobb hidegséggel.)
    Még gyermekekhez nem bocsájtkozék le,
    Mióta csak megszűntem hinni azt,
    Hogy a tanítómnak vesszőitől
    Reszketne minden ember. Jobban ismérsz
    Jó hercegem, mintsem hogy azt reméld,
    Egy Bíberachot egy mesés manó is
    El fogja tán mindjárt rémíteni.
    Első bejöttöm a világra megölt
    Már egy anyát, s bús tékozló atyám
    Gyűlölni kezdett, - én is rajta kezdtem
    Gyűlölni minden embert. Néha jól
    Megöklözém. Egyszer végre feladott.
    Bűnöm bocsánatjáért, ölni, a
    Szentföldre kellett volna mennem; és
    Az atyám megitta volna addig otthon
    Minden vagyonkámat. Nem mentem. Akkor
    Bedugtak egy klastromba, hogy pedig
    Még életemben szentté lenni kedvem
    Nem volt, kiszöktem a falak közűl.
    Minden vagyon nélkül, köszönhetem,
    Hogy ott tanultam; s így az emberi
    Vakságból éltem; - elég az ostoba! -
    Ritter, paraszt, szegény, úr, hercegek
    Lettek barátjaimmá, és csak egyszer
    Forrt szinte a torkomra. Nem kivánom
    Hogy többet úgy legyen. (Menni akar.)
    OTTÓ (eláll szeme, szája).
    De oly hideg
    Vérrel?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    978963364_KatonaJ_Bankban
Webáruház készítés