Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Kahlil Gibran: A próféta_MOBI

Kahlil Gibran: A próféta_MOBI
390 Ft390

Feladatunk közös: "egy fényesebb jövő kapuját kitárni". Kahlil Gibran szerint, aki mindezt "hiszi és vallja", minden újításnak és minden törésnek egyetlen közös nevezője: az Igazság. Igazság híján a két ellentétes dinamika mindegyike értelmét vesztené. Az újítók és rontók ellentéte csak látszólagos: ki-ki az Igazságot keresi egy látszaton túli közegben. Igazság persze sokféle létezik. Ebben a műben ki-ki megtalálja a saját igazságát. És nemcsak igazságát, hanem megnyugvását is. Nem véltelneül vált éppen "A próféta" című írás Gibran legismertebb és legkedveltebb (talán kimondható: időtlen) művévé.

Kahlil Gibran egyik legismertebb művét Révbíró Tamás műfordításában közöljük.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Akkor egy remete, aki egy évben egyszer látogatott el a városba, előlépett, és így szólt: Beszélj nekünk az Örömről.
    És ő válaszolt, mondván:
    Az öröm: a szabadság dala,
    De nem a szabadság.
    Vágyaitok virágba borulása,
    De nem a gyümölcse.
    Az öröm: a mélységnek magassággá változása.
    De nem a mélység, sem pedig a magasság.
    Az öröm: amikor szárnyra kap a kalitkába zárt madár,
    De nem a tér, amelyet a kalitka magába foglal.
    Valóban, az öröm a szabadság dala.
    És kívánom, bár teljes szívetekből énekelnétek azt; ám szíveteket az éneklésben mégsem veszítenétek el.

    Ifjaitok közül némelyek úgy keresik az örömöt, mintha az volna minden, és őket megrójátok és megítélitek ezért.
    Én nem ítélném és nem rónám meg őket. Engedném, hadd keressék.
    Mert megtalálják az örömöt, de nemcsak őt;
    Heten vannak az ő nővérei, és a legkisebbik is szebb, mint maga az öröm.
    Nem hallottatok még arról az emberről, aki gyökereket keresve ásott a földben, és kincset talált?

    És vannak öregeitek között, akik bűntudattal emlékeznek az örömökre, mint gonosztettekre, melyeket részeg fővel követtek el.
    De a bűntudat az elmének elködösülése, nem megtisztulása.
    Örömeikre hálával kellene emlékezniük, miként a nyári aratásra.
    Ám ha a bűntudat megnyugvást hoz számukra, hát légyen övék a megnyugvás.

    És vannak közöttetek olyanok, akik nem ifjak és nem is emlékező öregek;
    És ők a kereséstől és az emlékezéstől való félelmükben elvetnek maguktól minden örömet, nehogy lelküket elhanyagolják, vagy vétkezzenek ellene.
    Hanem ők is meglelik örömüket abban, hogy így cselekszenek.
    És így ők is megtalálják a kincset, habár reszkető kézzel ásnak a gyökér után.
    De mondjátok meg nekem, ki vétkezhet a lélek ellen?
    Vétkezhet-e a csalogány az éjszaka csöndje ellen, avagy a fénybogár a csillagok ellen?
    És tűzhelyetek lángja vagy füstje megterheli-e a szelet?
    Azt gondoljátok talán, hogy a lélek csöndes tó, melyet egy bottal felkavarhattok?

    Gyakorta, mikor megtagadjátok az örömöt magatoktól, csupán félreteszitek azt lényetek egy rejtett zugába.
    Ám ki tudja, hogy ami ma elhárítva lenni látszik, nem várja-e meg a holnapot?
    Még testetek is ismeri örökségét és jogos szükségeit, és rá nem szedhető.
    És a ti testetek a lélek hárfája.
    És rajtatok áll, hogy édes dallamot csaltok-e ki belőle vagy lármát.

    És most azt kérditek szívetekben: honnan tudnánk megkülönböztetni, ami jó az örömben, attól, ami nem jó?
    Menjetek földjeitekre és kertjeitekbe, és meglátjátok majd, hogy a méh örömmel gyűjti a virágok mézét,
    Ám a virág is örömmel engedi át mézét a méhnek.
    A méh számára a virág az élet forrása,
    És a virág számára a méh a szeretet követe,
    És mindkettejük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.

    Orfalisz lakói, legyetek olyanok örömeitekben, mint a virágok és a méhek.

    És egy költő azt mondá: Beszélj nekünk a Szépségről.
    És ő így válaszolt:
    Hol keresnétek a szépséget, s ugyan hol lelhetnétek fel, ha nem maga a szépség a ti utatok és a ti vezetőtök?
    És miként beszélhetnétek róla, ha beszédeteket nem ő maga szövi?

    A bajba jutott és a sebesült azt mondja: - A szépség szelíd és kedves.
    - Mint egy ifjú anya, ki önnön dicsőségét kissé szégyellve jár közöttünk.
    És a szenvedélyesek így mondják: - Nem, a szépség hatalmas és félelmetes.
    - Mint a vihar, mely megrengeti a földet alattunk és az eget fölöttünk.

    A fáradtak és elcsigázottak így mondják: - A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól.
    - Hangja átadja helyét csöndjeinknek, miként a halovány fénysugár reszket, félve az árnyéktól.
    Ám a nyughatatlanok azt mondják: - Hallottuk, hogy kiáltozik a hegyek között,
    És kiáltásaiba paták csattogása, szárnyak csapkodása és oroszlánbőgés vegyült.

    Éjszaka a város őrei azt mondják: - A szépség a hajnallal érkezik kelet felől.
    És délidőben a munkálkodók és az úton levők így beszélnek: - Láttuk a föld felé hajolni az alkony ablakaiból.

    Télen a hóban rekedtek ezt mondják: - Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve.
    És a nyár hevében az aratók így szólnak: - Láttuk táncolni az őszi avarban, s hajába hófehér vegyült.
    Mindezeket mondtátok már a szépségről,
    Ám valójában nem róla beszéltetek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,
    És a szépség nem hiány, hanem eksztázis.
    Nem szomjazó ajak, sem előre nyújtott, üres kéz,
    Hanem lángoló szív és elbűvölt lélek.
    Nem kép, melyet megnéznél, sem dal, melyet meghallgatnál,
    Hanem olyan kép, melyet lehunyt szemmel is látsz, és olyan dal, melyet becsukott füllel is hallasz.
    Nem a meghasadt fakérgen szivárgó nedv, sem a karmokhoz tartozó szárny,
    Hanem örökké virágzó kert és örökké szárnyaló angyalok kara.

    Orfalisz népe, a szépség az élet, ha az élet föllebbenti szent arcáról a fátylat.
    De az élet ti vagytok, és ti vagytok a fátyol is.
    A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.

    De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644089
Webáruház készítés