Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kaffka Margit: Lírai jegyzetek egy évről / Két nyár_MOBI

Kaffka Margit: Lírai jegyzetek egy évről / Két nyár_MOBI
390 Ft390

A "nagyon-nagy író-asszony" - ahogy Ady nevezte -, Kaffka Margit méltán volt népszerű a Nyugat olvasóközönsége előtt, s méltatlanul merült feledésbe korai halála után. Ezt tanúsítja ez a kötet is; nemcsak a meleg, asszonyos bánat ihlette szép elbeszélések találhatók meg, hanem olyan írások is, amelyekben éppen úgy helyet ad a széles társadalomrajznak, mint a finom rezdülésű hangulatoknak. Akár az apácazárdák fülledt, olykor betegesen erotikus légkörét eleveníti meg, akár az anyagi-erkölcsi széthullásnak indult vidéki dzsentriéletet: minden novellájában érződik, hogy a tollat asszonykéz vezette. (Legeza Ilona)

  • Részlet a könyvből:

    Vitorisz úr, a női kalapos, az ágyon hevert; ki akarta még urizálni magát utoljára, mielőtt egy új Király utcai gyárban, holnap munkába lép. Csinos ember volt és magára tartó. A ruhát tisztán és alig gyűrve tudta viselni, barna haját oldalt kefélte, másodnaponként maga borotválkozott, és kis, angol bajuszt nyírt az orra alatt. Ha így, mikor nem volt munkában, együtt hívták őket valahová padlót kefélni - (Vitorisz korcsolyázva lejtett a kefén, s az asszonyra csak a könnyebb munkát, törülgetést hagyta), olyankor mindig pénzben alkudták az ebédet, s egy kis kocsmába mentek együtt. Károly udvariasan lesegítette a feleségéről az ócskán vett kis kabátot, vizet töltött a poharába és megkérdezte: “Mit parancsolsz, kérlek?” De nemcsak mások előtt, maguk közt is így szólt hozzá: “Kérlek szépen!” és nagyon szerette ezt a szót használni: “korrekt”; de egy r-rel ejtve, így: “korekt”. A népszálló könyvtárából sokszor hozott haza könyveket, gondosan újságpapirosba fedte őket, és felolvasott Veronnak esténkint. Sokszor elbeszélgettek, elokoskodtak együtt a világ minden dolgáról. Vitoriszné nagyon jól tudta hát, miért tűri el urának némely pénzbeli könnyedségét, meg hogy nincs maradása sokáig egy-egy helyen, gyárban; elunja. “Kell az embernek egy kis szünet, egy kis változás!” - mondta ilyenkor.
    És mert gyermektelenek voltak, nem kerültek nagy bajba ilyenkor. Károly szívesen liferálta egy utazó táskában a mosott ruhát; néha új kuncsaftot is szerzett; a megjelenése imponált mindenütt. És a kis asszony oly életrevaló - a jég hátán is megélt volna! Szimatolt a zálogházak körül, megvette pár hatosért a hiénák otthagyta holmit, szövetet, csipkevégeket; majd galandot, cérnát, kilószámra gombostűt hamisan bukó kis üzletekből; Vitorisz kis táskába rakta a holmit, és házalt vele varrónőknél, ismerős úrinőknél. A szövetfélét a szomszédos házak finomabb cselédsége kapkodta szét blúznak, kötőnek; mindig nyertek jó pár koronát. És ha egy-két hónapig így elvolt, rendesen lelt egy új gyárat, új munkát Vitorisz; finoman dolgozott, de mire megösmerték, megszerették, ő unta meg újra. - Igen, igen, de ha gyerek volna! - sóhajtott az asszony néha; de ilyenkor mindig esett néhány éles szó köztük, hát inkább ő hallgatott el. Mert Vitorisz, legalábbis egész életén át úgy mutatta - nagyon vágyott volna arra a gyerekre. Mikor összeköltöztek is a pár évvel idősebb asszonnyal, mindig azt hajtogatta: “Ha úgy leszel kedves, rögtön megesküszünk!” Nem lett úgy, de Veron tudta, hogy az ember szereti. Apja, az özvegy asztalos még húszesztendős korában kiátkozta, mikor egy gépésszel megszökött a faluból. Három évig küszködött avval, halva szülte a gyerekeit, aztán egy özvegy hivatalnoknál volt gazdasszony húsz koronáért meg szerelemért; amikor megismerte, okos asszonyítélettel magához valónak találta, és ügyesen magához kapcsolta ezt a Károlyt. A családja tartotta a haragot. De meghalt az asztalos, osztoztak; s a csaknem kétezer koronácska örökségből elsőnek az anyakönyvvezetőt fizették, meg egy kis lagzit. Csak a világ kedvéért! - mondta a kalapos. A pénzből saját mosodát nyitottak; egy év alatt elúszott rajta majd mindenük; a maradékot felette az asszony betegeskedése, mert még a gépész idejéből hozott egy kis bajt, amiatt nem lett több gyerek. De Vitorisszal jóban-rosszban megvoltak mostanig, Veron sok úriasszonyt ismert, nagy intimitásán, a szennyes ruháján keresztül; s ahová bejáratos volt, elbizalmaskodtak vele, elmondták minden bajukat. De fürdőszoba, cseléd, harminc koronás blúzok gondolata sohasem zavarta; oly távol volt becsvágyától és körétől, mint azoknak az úrinőknek egy földszinti páholybérlet az operában, vagy hogy udvarmesterük legyen. Veron sokszor főzött finomabban az urának, mint azok mindenesei kotyvasztanak, s ha nyáron - mert az énekes színész úrra is mosott - két erkélyszéket kaptak a színkörbe; a Veron háromkoronás csipkesálat dobott frizurás fejére, és Károly húszért csokoládét hozott felvonás közben; majd előadás után egy kis kávéházba mentek, pikolót ittak, és vicclapokat néztek... ó igen, ilyenkor a környezetüknél, a valónál finomabb, magasabb élet illúzióiba ringatták magukat; csak egy fokkal, igaz, de ez rendszerint elég! Együtt nézték le a buta házmestert, a durva pucerájost meg az iszákos péket; de vigyáztak, hogy a szomszédsággal külszínre nyájas viszonyban maradjanak. Önkéntelenül tisztelték őket; urazta, asszonyozta még a fűszeres is; de villamoson, ligetben néha így szóltak idegenek: “Nagysád kérem, húzza arrébb a ruháját! Pardon, nagysád!” És a kalapos megszoktatta Veront, hogy ne is érezze különösen megtisztelve magát ettől...
    - Veron, kérlek, még nem vagy készen? - Gyere már, pihenj meg egy kicsit!
    Az asszony friss mozdulattal csattantotta fel a villanykörtét, mely zöld zsinóron lógott a helyiség közepén. A világítás megszokott enyhesége kizárta a változó színű alkonyborulatot, az oktalan levertséget; meleg vidámság rebbent az asszonyka szívébe és odaadó nagy hála egyszerre. Lám, az ura így szól hozzá!... Goromba nem volt soha életében, csak néha furcsán csúfondáros, és olyankor az asszony mindig zavarba jött, elveszett, elidegenült; mintha egyszerre elszakította volna a másik az összetartozás, szolidaritás szálait. “Húzd fel, kérlek, azokat a mágnás-cipőket!” “Jaj, de bűbájos vagy!” “Grófnő, töröld meg az orrod!” Ilyenekkel mindig könnyen fölébe kerülhetett. De ma jókedvében volt Károly; ilyenkor szép estéik szoktak lenni.

  • Cikkszám
    9789633640647
Webáruház készítés