József Attila: Válogatott versek_MOBI

A költő életében alig néhányan vélekedtek úgy, hogy József Attila a legnagyobbak közül való (talán csak a Szép Szó szerkesztőségének tagjai voltak igazán megggyőződve róla), még kiemelkedő kortársai közül is számosan (pl. Füst Milán, Németh László) kevéssé jelentős lírikusnak tartották. Néhány évi kommunista múltja ellenére nem vállalta őt teljes szívvel az ötvenes évek irodalompolitikája sem, csak 1956 után emelte a forradalmi költészet vonulatában Petőfi és Ady mellé. Ám ekkor is főleg osztályharcos, mozgalmi költeményeit állították a középpontba, kései, a személyiség egzisztenciális kérdéseit feszegető verseiről kevés szó esett. Mire e korszakának rehabilitációja is elérkezett (a hetvenes években), akkor kivált pedig a rendszerváltozás után ellenkező előjelű elfogultságok támadtak ellene. Tulajdonképpen mindig is kevesen voltak azok, akik a teljes József Attilát mutatták be és értékelték, akiket nem nyűgöztek ideológiai, irodalompolitikai vagy egyéb dogmák és akik nem néhány nagy kortársa, idősebb mestere (Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, illetve Babits vagy Kosztolányi) ellenében, hanem önértékéért helyezték őt a magyar költészet legelső vonalába.

József Attila jelentkezése eleinte nem jelentett feltűnően új hangot; fokozatosan, szervesen építette magáévá a Nyugat első nagy nemzedékének, Juhász Gyulának, Kosztolányinak, Babitsnak és társaiknak lírai hozadékát, s csak később vált egyre önállóbb és egyre nagyobb költővé. A finom rezdülések, a sejtelmes hangulatok, a tökéletes vers- és formaművészet mestereként emelte a költészetbe kora valóságának szinte enciklopédikus teljességét: a külvárosok szegényeit és proletárjait csakúgy, mint a parasztok és zsellérek világát vagy az európai szintű értelmiség gondjait. Volt ortodox marxista, volt freudista, foglalkozott filozófiával, politikával, átélte, magáévá hasonította kora szinte minden feszítő ellentmondását és megoldási kísérletét. Világszintű költészetté párolta, amihez nyúlt: a lét iránti gyermeki-naiv bizalmat éppúgy, mint a felnőtt, érett, társra néző, nagy szerelmet, a kozmosz ürességét átérző szorongást nem kevésbé, mint a psziché, az ösztönök szövevényét. Politikai cselekvésről ugyanúgy volt mondandója, mint az egyetemes filozófiai kérdésekről, a dalnak legalább olyan nagy mestere volt, mint az enciklopédikus, összefoglaló kompozícióknak, az éteri futam és a törvény tisztaságú beszéd egyaránt jellemzi líráját (Legeza Ilona).
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában