Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


József Attila: Válogatott versek_MOBI

József Attila: Válogatott versek_MOBI
390 Ft390

A költő életében alig néhányan vélekedtek úgy, hogy József Attila a legnagyobbak közül való (talán csak a Szép Szó szerkesztőségének tagjai voltak igazán megggyőződve róla), még kiemelkedő kortársai közül is számosan (pl. Füst Milán, Németh László) kevéssé jelentős lírikusnak tartották. Néhány évi kommunista múltja ellenére nem vállalta őt teljes szívvel az ötvenes évek irodalompolitikája sem, csak 1956 után emelte a forradalmi költészet vonulatában Petőfi és Ady mellé. Ám ekkor is főleg osztályharcos, mozgalmi költeményeit állították a középpontba, kései, a személyiség egzisztenciális kérdéseit feszegető verseiről kevés szó esett. Mire e korszakának rehabilitációja is elérkezett (a hetvenes években), akkor kivált pedig a rendszerváltozás után ellenkező előjelű elfogultságok támadtak ellene. Tulajdonképpen mindig is kevesen voltak azok, akik a teljes József Attilát mutatták be és értékelték, akiket nem nyűgöztek ideológiai, irodalompolitikai vagy egyéb dogmák és akik nem néhány nagy kortársa, idősebb mestere (Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, illetve Babits vagy Kosztolányi) ellenében, hanem önértékéért helyezték őt a magyar költészet legelső vonalába.

József Attila jelentkezése eleinte nem jelentett feltűnően új hangot; fokozatosan, szervesen építette magáévá a Nyugat első nagy nemzedékének, Juhász Gyulának, Kosztolányinak, Babitsnak és társaiknak lírai hozadékát, s csak később vált egyre önállóbb és egyre nagyobb költővé. A finom rezdülések, a sejtelmes hangulatok, a tökéletes vers- és formaművészet mestereként emelte a költészetbe kora valóságának szinte enciklopédikus teljességét: a külvárosok szegényeit és proletárjait csakúgy, mint a parasztok és zsellérek világát vagy az európai szintű értelmiség gondjait. Volt ortodox marxista, volt freudista, foglalkozott filozófiával, politikával, átélte, magáévá hasonította kora szinte minden feszítő ellentmondását és megoldási kísérletét. Világszintű költészetté párolta, amihez nyúlt: a lét iránti gyermeki-naiv bizalmat éppúgy, mint a felnőtt, érett, társra néző, nagy szerelmet, a kozmosz ürességét átérző szorongást nem kevésbé, mint a psziché, az ösztönök szövevényét. Politikai cselekvésről ugyanúgy volt mondandója, mint az egyetemes filozófiai kérdésekről, a dalnak legalább olyan nagy mestere volt, mint az enciklopédikus, összefoglaló kompozícióknak, az éteri futam és a törvény tisztaságú beszéd egyaránt jellemzi líráját (Legeza Ilona).
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Magány
    Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes
    bársony-penész pihézze melledet.
    Nézz a magányba, melybe engem küldesz.
    Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.
    Száraz homokként peregjen szét arcod,
    a kedves. S ha cirógatnál nagyon,
    mert öled helyén a tiszta űrt tartod:
    dolgos ujjaid kösse le a gyom.
    Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság.
    Meg se rebbennél, ha az emberek
    némán körülkerülnének, hogy lássák:
    ilyen gonosszá ki tett engemet.
    Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak
    öröme az lesz, hogy körbe forog,
    te meg rápislogsz, míg körülhasalnak
    telibendőjü aligátorok.
    Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon,
    látom a szemem: rám nézel vele.
    Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,
    hogy azt hihetném, meghalok bele.

    Kiáltozás
    Jaj, szeressetek szilajon,
    hessentsétek el nagy bajom!
    Eszméim közt, mint a majom
    a rácsok közt le és föl,
    vicsorgok és ugrándozom,
    mert semmit nem hiszek s nagyon
    félek a büntetéstől.
    Halandó, hallod-e dalom,
    vagy zúgod csak, mint a vadon?
    Ölelj meg, ne bámulj vakon
    a kifent rohamkéstől -
    nincs halhatatlan oltalom,
    akinek panaszolhatom:
    félek a büntetéstől.
    Mint fatutaj a folyamon,
    mint méla tót a tutajon,
    száll alá emberi fajom
    némán a szenvedéstől -
    de én sirok, kiáltozom:
    szeress: ne legyek rossz nagyon -
    félek a büntetéstől.

    Ki-be ugrál…
    Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem.
    Ha megbolondulok, ne bántsatok.
    Erős karokkal fogjatok le szépen;
    ha majd egész valómmal kancsitok -
    ne mutassatok öklöt, úgy se látom.
    A semmiből vissza ne rántsatok.
    Gondoljátok meg: Ezen a világon
    nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,
    az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,
    amig elkészül ez a költemény...
    Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet
    kutatja bennem: Mit vétettem én,
    hogy nem felelnek, akárhogyan intek,
    hogy nem szeret, ki jog szerint enyém.
    Ne higyjetek értetlen bűneimnek,
    míg föl nem ment az odvas televény.

    Két hexameter
    Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
    Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642702
Webáruház készítés