Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: Tégy jót_MOBI

Jókai Mór: Tégy jót_MOBI
390 Ft390
  • Részlet a könyvből:

    - Vért kell ontanom! Meleg vért akarok! Adj nekem valami élő állatot: egy macskát, egy nyulat, hogy összetépjem. Be akarom az arcomat mázolni vérrel, meg a hajamat.
    S majd a karja, majd a lába rándult egyet; az arcvonásai minden percben más torzképpé fintorodtak.
    Itt volt az a rettenetes démon, a tizenhat éves leányok megkínzója: a szent Vida-tánc. Ugyan miért szent?
    Camillának eszébe jutott most valami.
    A “nagy öröm”.
    Az meglehet, hogy visszaidézi az ideges görcsrohamot; de meglehet, hogy az ellenkező hatást műveli. Lehet csodaszer. Lehet méreg. - Kockáztatni kell.
    Elővonta a kebléből azt a kinevezési okmányt, kitárta, odatartá Helvila szeme elé:
    - Nézd! Ő hozta azt. A keresztapa. Kinevezési diplomád. Tanítónő vagy. Pancsován. Hatszáz forint fizetéssel.
    Erre a leánynak az idegrohama egyszerre megváltozott, nem szűnt meg, csak más alakot öltött.
    Nagyot sikoltott, s aztán elkezdett kacagni. Táncolt, szilajan, nevetve, viháncolva. Ahogy a menádok táncolnak, a corybantok vagy a tarantálpóktól megmart leányok, egyre danolva: “Diploma! Pancsova! Hatszáz, hatszáz, hatszáz!”
    Camilla meg volt meredve a rémülettől.
    Azt hitte, a leánya megőrült.
    Egyszerre aztán csak a legszilajabb kacagás, tombolás közepett, lecsapta a két tenyerét a combjaihoz a leány, karjait feszesen a derekához szoritva, s állt mereven, mint egy szobor.
    - Hát ki vagyok én? - mormogá. - Ki-va-gyok-én? - kiáltá szótagolva.
    Aztán a lábával dobbantott.
    Látszott minden ízén, hogy küzd az akaraterő az idegek szellemével.
    Ámde az a szent démon nem engedi magát olyan könnyen elűzni.
    Ha nem kényszerítheté az arcát fintorgásra, a lábait táncra, előfogta csuklás alakban.
    Azzal is megküzdött. Elfojtotta a lélegzetét. Oly hosszasan, hogy majd a tüdeje szakadt meg bele. De győzött vele. A csuklás is elmaradt. Nagyot lélegzett utána.
    Elkezdett dörmögni az összeszorított fogai közül.
    - Hát ki itt az úr? Én-e? Vagy te, nyomorult idegháló? Nem te parancsolsz énnekem; hanem én teneked. Nem mozdulsz! Én foglak!
    S mintha valami ficánkoló szörnynek a zabláját fogná a kezében, úgy merevíté meg a két karját összeszorított ökleivel.
    - Nem akarok beteg lenni! Érted? Nem akarok megőrülni! Nem! Nem!
    Egy-egy rándulás, egy arcficam még elárulá, hogy a démon makacskodik. Rámordult. Ahogy a párduc kurrog a letepert kajmánra. Lassan, lassan elmúlt az arcáról a lázas veresség: visszatért rá az átlátszó halaványság, míg egyszer aztán odaveté magát az anyja kebelére, s kisírta magát istenigazában.
    - Elmúlt ez, anyám! Nem leszek többé beteg! Ez kigyógyított. Ez! Ez!
    És aztán egyik a másiknak a kezébe adta azt a drága írást; összevissza csókolták. Az aláírt neveket, a pecsétet, Pancsova várost, a bélyeget, a címzést. Újra elolvasták. Kettősben olvasták. Utoljára aztán az egész ív papirost kiterjesztve borítá a keblére a leány:
    - Ez az én palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom! Nem vagyok beteg! De hogy is lehetett az, hogy én őrjöngtem, tomboltam? Mikor semmi bajom sincsen. Törtem, zúztam.
    - Az apádat is meg akartad ölni.
    - Hahaha! Azt a kis japáni porcelánfigurát, aki úgy hasonlít hozzá? A falhoz vágtam. De nem törött össze.
    - Nem a japáni figurát, hanem az igazi Meritorisz Zenót.
    - Hát itt volt? Nem is tudok róla.
    - Jó, ha nem tudsz.
    - Add elő a fekete ruhámat, anyácskám.
    - Minek az most?
    - Felveszem, és kimegyek.
    - Hová mennél?
    - Hát megköszönő látogatásokat tenni: a miniszter úrhoz, a tanfelügyelőhöz, az igazgatónőhöz. Aztán búcsúzni az ismerősöktől. Ahhoz fekete öltözet kell.
    - Hová mennél most, angyalkám? Hiszen késő este van már.
    - Késő este. Én hajnalkacagást látok magam körül. Minden olyan fényes! Hát este szoktam én fölkelni az ágyból? Ha este van, akkor vacsora ideje van. Igen, bizony. Én éhes vagyok, nagyon éhes. Adj nekem enni, anyám: akármit, kenyeret, szalonnát; de sokat! Falni akarok, mint egy farkas! Van-e valami?
    - Van! Van minden, szerelmem! Itt vár rád készen. Puha cipó, sonka, parizer. Melyik kell?
    - Mind a kettő.
    - Liptai túró!
    - Ah, az én ideálom. Bor van-e?
    - Egész palack veresbor. Az orvos ezt ajánlotta.
    - Derék orvos! De nem evőkanállal kétóránként?
    - Nem! Nem! Tele pohárral.
    - Azzal a nagy pohárral.

  • Cikkszám
    9789633640586
Webáruház készítés